2024. szeptember 15., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Hajnali zúzmara

    Rozán EszterSzerző: 26 hozzászólás1725 megtekintés

    Hajnali zúzmara, csípős hideg,
    varjúhad károg, minden rideg,
    jégvirág csillog, a föld csupa fagy,
    bágyadt napfény nyomot alig hagy.
    A felszín alatt lüktet az élet,
    alvó csírák várják az újévet,
    ablakok mögött meghitt meleg,
    kályha lágy fátyla, senki sem remeg.

    Én ember vagyok, hús-vér ember,
    vágytól tomboló, zúgó tenger,
    habjaimra lecsap a sirály,
    koldus nem vagyok, leszek hát király,
    lüktethet eremben bugyogó vér,
    artériámban táguló tér,
    ablakom mögött tombol a meleg,
    szívem lágy fátyla, senki sem remeg.

    Megosztás

    26 hozzászólás

    2. Artúr

      Szia!
      Ezeket a képeket látom, amikor a meleg szobából kinézek az ablakon.
      Köszönöm, hogy ilyen szépen megfogalmaztad.
      "A felszín alatt lüktet az élet,
      alvó csírák várják az újévet,"
      Ez a két sor gyönyörű. Legalábbis ez fogott meg a legjobban.
      Üdv.:-)

    12. dinipapa

      Kedves Rozália!
      Nagyon érdekes a versed, olyan sok gondolati elem vegyül…és kicsit nehéz kibogózni…de hangulata az van… bőven…vagyis én csak gratulálni tudok, mert legalább nem a "füles" rejtvényein töröm a fejem. És így jó, mert érdekes, mennyi mindem más is van egy írásban, egy íróban…mindig meg tudsz lepni!!! Egészen beleremegtem..))
      Gratulálok szeretettel: dinipapa

    13. Névtelen

      Kedves Rozália!
      Igen, ember vagy, hús-vér ember, de csodálatos lélekkel megáldva! Nagyon kellemes és szép ez a vers; tele nyugalommal és esztétikával. Örülök, hogy olvashattam!
      Szeretettel: barackvirág

    Hozzászólás