Kedves Poppy! Bocsi, hogy ilyen lassú a reakcióidőm, de az utóbbi időben éppen annyi időm volt hogy néha ránézzel az oldalra... Nos, sokan vannak, akik 18 évesen még nem tudják eldönteni, hogy mit szeretnének csinálni egész életükben. (mert nincsen kellő önismeretük, nincsenek előttük pozitív példák) Vagy éppen csak érdekli őket valamilyen...

Köszönöm, hogy olvastatok, és hogy pontoztatok!:) Erről a témáról mindenkinek eszébe jut valami, hiszen életünknek fontos része. Örülök, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat. Üdv, Psyché

Ilyen gondolatok mindenkinek megfordulnak a fejében. De nem érdemes rajtuk sokáig rágódni, mert ha egy új életben már nem követnénk el ugyanazokat a hibákat, másfajtákat viszont igen, amik más (talán sokkal rosszabb) sorshoz vezetnének. Láttad a Pillangó hatás c. filmet? Ha még nem, akkor feltétlenül nézd meg, az is...

Hát igen, ez az én sajátosságom:). Ritkán kerül ki a kezemből két oldalnál hosszabb mű. És az én képzeletemet is a rövidebb novellák ragadják inkább meg.

Kedves Artehmis! Igazad van, soha nem szabad feladni! A kiadványszerkesztőit nekem is ajánlgatják, és nem tartom rossz ötletnek. Most is azzal dolgozol?

Én olvastam ezt a könyvet, és nagy rajongója lettem. Pedig csakúgy találomra vettem le a könyvtár egyik polcáról, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan függ össze Japán, Kafka, és a fekete macska a borítón. Nem tudom, hogy meg merjem-e nézni azt a weboldalt, valószínűleg kiábrándítana, mert biztos egy csomó mindent másképp...

Kedves matyi! Ahogy a cikkem első részében is írom, nem kívánkozom erre a pályára. A környezetemben is van elég példa, ami elriaszt tőle. Szerintem ahhoz, hogy az ember pedagógus legyen (akár óvónő, akár tanár) nem elég annyi, hogy "szeretem a gyerekeket". Ez még nem jelenti azt, hogy az illető érti...

Ez nagyon tetszik! (pedig én nem szoktam sűrűn verset olvasni:)) Egyszerű a megfogalmazás, van ritmusa a soroknak, ezért olyan "fülbemászó", mégis fontos, mindenki által átérezhető mondanivaló van mögötte. Gratulálok!

Érdekes történet. Az alcímet én elhagynám, hiszen ez nem egy tipikusan magyar jelenség, inkább tipikusan női.:) Szerintem a világon mindenhol ilyenek történnek, ahol összeverődik egy csapat nő. Két nő békésen megfér egymással, szoros kötődés alakul ki közöttük, de ha már hárman vannak, kezdődnek a bajok, és egyenesen arányosan nőnek...

Köszönöm a biztatást! Addig is megpróbálom kihozni magamból a legjobbat.:) Üdv., Psyché