Az igaz szeretet az soha nem múlik el,
fedje bár azt bármily súlyos fekete lepel,
melyet vélt, vagy valós hálóból szőtt az élet,
eltakarva a valódi és mély érzelmet.
A szeretet az szunnyad, és talán vágyva vár,
hogy leomoljon és megszűnjön az akadály,
érezze, hogy fontos, mivel törődnek vele,
rendeződhessen végre szomorú élete.
Csupán csak vár, elébe menni nem áll készen,
bár az élet szalad, jó alkalom nem lészen,
bezárul egy ajtó és megnyílik egy másik,
melyen feledni vélt szeretet fénye látszik.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon szépen megfogalmaztad:
“A szeretet az szunnyad, és talán vágyva vár,
hogy leomoljon és megszűnjön az akadály,”
Néha sikerül és leomlik az akadály,máskor meg
csak a vágy marad.
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Szomorú esemény ihlette ezeket a sorokat. A lányom és az apja között nem volt igazi szeretetkapcsolat, mégis, mikor megtudta, hogy meghalt, megrendült. Azt gondolta, hogy nem szereti az apját, mivel az nem törődött vele, nem segítette, nem volt támasza. A szeretet azonban mégiscsak ott szunnyadt valahol mélyen, különben nem rázta volna meg a halála. Ő még gyermek volt, mikor elváltunk. Nálam maradt, most is velem él, pedig már negyvenhat éves. Az élet nem könnyű, ellenben nehéz és sokszor a saját érzéseinkkel sem vagyunk tisztában.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Hálás szívvel olvastam versedet, melynek értékes érzései mélységet és tisztaságot tükröznek, mi igazán megható, olvasva a lentebb írt miértjét amiért megírtad.
Velem ugyanez történt mint kedves lányoddal, engem is édesanyám nevelt egy oly apa nélkül aki soha nem volt kíváncsi rám, pedig olyan beosztásban dolgozott, hogy még vasárnap is sofőrje volt, és állt rendelkezésére.
Én nagyon szerettem Őt, gyerekként én kerestem meg Őt pedig 200 km-re lakott tőlem. De nem érdekeltem egyáltalán még az esküvőnkre sem jött el, pedig személyesen hívtuk meg.
Persze ez a múlt, ami volt ahogy volt, de én érzelmileg már gyerekként bele betegedtem soha nem neheztelve senkire, de ezen gyerekkori gyötrelmeim miatt amit belül valamiért máig nem tudtam feldolgozni, 8 szor kerültem kórházba /skizofréniával kevert bipoláris zavarral/ amivel 32 éve levagyok százalékolva sokszor a gyötrelmek gyötrelmeit élve át. De soha nem nehezteltem senkire, hiszen ez az én feldolgozatlan máig tartó tudatalatti nyomorúságom.
Köszönöm, hogy leírtad, szép érzésű művedet, elnézést kérek érte, hogy leírtam a magam történetét, de csupán a hasonlóság miatt tettem!
Kívánok Nektek, Neked is és kedves lányodnak is szeretetteljes kitartást, szeretve egymást a mindennapokban!
Szeretettel Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoli!
Nagyon nagy becsben tartom az ilyen őszinte sorokat, mint amilyennel megtiszteltél. A lányom is le van százalékolva és az utóbbi időben úgy döntött, hogy feladja, nem küzd már, mert nem látja értelmét, úgy se lesz soha egészséges, nem lesz társa, munkája, normális élete. Sajnálja, hogy nálunk nincs eutanázia. Képzelheted milyen érzés ezt szinte naponta hallgatni. Az nagyon jó – mondhatom kegyelem – hogy nem haragszol senkire, mert ő sajnos nem képes letenni a sérelmeit. Azt gondoltam, hogy ha az sikerülne, akkor sokat változna a helyzete, de soraid olvasva már nem vagyok bizonyos ebben sem, hiszen Te nem haragszol, mégse gyógyultál meg. Az önsajnálat meg tudja betegíteni az embert, különösen, ha nem érik hatások, ha ingerszegény körülményeket teremt magának. Bízom abban, hogy az orvostudomány nem csupán a nemátalakító műtétek tökéletesítésén fáradozik, hanem azon is, hogy lehetne segíteni a pszichés betegeknek, azoknak, akik érzelmi zsákutcában, számkivetetten tengetik az életük. Jobbulást és teljes gyógyulást kívánok! Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
Valahányszor megkérdeztek,hogy melyik a kedvenc irodalmi alkotásom: Pál apostol szeretethimnuszát említettem.
A tied hozzá hasonló…lélegzetelállítóan szépséges,mély, áradó és tartalmas..még szunnyadóan is az.
A halál mindig olyan érzéseket vált ki belőlünk ami mélyen a tudatalattinkba szunnyad a leányodnál is ez tört fel.
Genetikailag belénk van kódolva,hogy szeressük a felmenőinket, akkor is ha azok érdemtelenek rá.
Kívánok Nektek, kitartást, sok szeretetet és apró csodákat.:)
Szeretettel :
M.
Kedves Napfény!
Hozzászólásod beragyogta a napom. Örülök, hogy tetszéssel olvastad szívből jövő soraim. Jó egészséget és további alkotó kedvet kívánok!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Gyönyörű, kiváló versedhez
szeretettel gratulálok.
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂