Nem a szerelmed kérem Tőled!
Csak szemed kékjében mélyülnék el,
Ölelő karodban békét keresnék.
Lágyan simulnék melléd.
Nem a szerelmed kérem tőled!
Csak bolyongani a zöld réteken.
Kezedbe tenni remegő kezem,
Válladra hajtani bús fejem.
Nem a szerelmed kérem Tőled!
Csak remegőn csókodra várni.
Arcodat lágyan érinteni,
Testedet végig csókolni.
Nem a szerelmed kérem Tőled!
Azt meg hagyom Neked,
Én csak az életet kérem,
Mert nélküled már nem élhetek.
1 hozzászólás
Szia, régen nem hallottam Flőled, ritkán jösz ide.
Szép verset írtál Hozzá! Még mindig? Versedből kitűnik, hogy az idő nem hozza a feledés csendességét. Egy fájó szív pedig nem tud feledni.
Szeretettel: Kata