Mély álomban szendergő fák, ősznek kapujában,
Halkan reccsenő ág nesze, esti alkonyatban.
– csend tükrében megmártózom bűvösen,
holdbéli éj fátylat von rá hűvösen,
rám simulnak emlékképek édesen,
álmodom a kis szobámban csendesen –
Halkuló csobbanással, egy szívdobbanásban,
Csend homálya elmerül, örök sodródásban.
– tavasz ébredése körbefon selymesen,
arcom simogatja fényével szüntelen,
édes álom szempillámon megpihen,
kismadárként fészket raktál szívemben –
Együtt hallgatjuk csordogáló patak dallamában,
Szenvedélyes szerelmünknek ébredését, a mában.
4 hozzászólás
Kedves Éva!
"- csend tükrében megmártózom bűvösen,
holdbéli éj fátylat von rá hűvösen,
rám simulnak emlékképek édesen,
álmodom a kis szobámban csendesen -"
Szebben nem is lehetne!
Szeretettel gratulálok:sailor
Drága Évike!
Gyönyörködöm a versedben, remekül sikeres. Csupa szép, fennkölt gondolatok.
Az egész versed tetszik, a befejezése "szenvedélyes"!
Szeretettel olvastam!
Köszönöm sailor gratulációd. Szeretettel. Éva
Kedves Kata! örülök, hogy ilyen szépeket írsz róla. Köszönöm. Éva