Kedves Levi!
Nem akarok kotnyeleskedni, ám kicsit elkapkodtad ezt a haikut. A címe ígéretes. Csend van
olvasva a haikudat, nem éreztem benne a katarzist. Lehet bennem van a hiba. Így egy kicsit próbáltam kisilabizálni mit is akartál.
Aztán erre jutottam:
két fehér pille
repül szellős éjszakán
a városon át
persze, mindig a haiku írója tudja mit is akar mondani, lehet nem is egyre gondoltunk.
egy tanács: ami a címben szerepel szó, azt a haikuban érzékeltesd úgy, hogy nem ismétled, hanem elénk tárod azt. Remélem nem veszed rossz néven, és olvasok még tőled majd haikut!
szeretettel-panka
Kedves Panka,
Dehogy veszem rossz néven, sőt örülök, hogy annak ellenére, hogy nem tetszett, leírtad amit gondoltál.
Ami a haikut illeti, igazad van. Az az igazság, hogy nem akartam neki címet adni, mert nem találtam szükségesnek, de cím nélkül meg olyan csonka lenne szegény. Az első sorral nekem is bajom van. Csak úgy hanyagul odavetettem. Igazából ahogy kipattant ez a haiku a fejemből, egyből fel is töltöttem, pedig nem szeretek ilyet csinálni.
Épp ihletett (kissé talán részeg…) állapotban töprengtem az éjszakában a világ súlyos dolgain, amikor ez a kis izé ellebegett előttem, ráadásul olyan szemtelenül nyugodtan, hogy nem tudtam nem észrevenni. És szép volt – na talán nem annyira, mint az a zacskó az Amerikai szépségben, de azért ez is szép volt.
Szóval így készült. Még rágódok rajta, a "Világvége" vagy az "Időtlenül" címeket ízlelgetem, de egy kicsit még savanyúnak tűnnek.
Szívesen várom a további ötleteket! 🙂
A kis fehér pille a város éjszakáján annyira nonszensz, hogy már gondolat ébresztő. A csend, a némaság, a kiürült lélek gondolatát idézi fel bennem. Ez a haikupillanat az üresség szimbolumává lett számomra.
Üdv: Szabolcs
4 hozzászólás
Kedves Levi!
Nem akarok kotnyeleskedni, ám kicsit elkapkodtad ezt a haikut. A címe ígéretes. Csend van
olvasva a haikudat, nem éreztem benne a katarzist. Lehet bennem van a hiba. Így egy kicsit próbáltam kisilabizálni mit is akartál.
Aztán erre jutottam:
két fehér pille
repül szellős éjszakán
a városon át
persze, mindig a haiku írója tudja mit is akar mondani, lehet nem is egyre gondoltunk.
egy tanács: ami a címben szerepel szó, azt a haikuban érzékeltesd úgy, hogy nem ismétled, hanem elénk tárod azt. Remélem nem veszed rossz néven, és olvasok még tőled majd haikut!
szeretettel-panka
Kedves Panka,
Dehogy veszem rossz néven, sőt örülök, hogy annak ellenére, hogy nem tetszett, leírtad amit gondoltál.
Ami a haikut illeti, igazad van. Az az igazság, hogy nem akartam neki címet adni, mert nem találtam szükségesnek, de cím nélkül meg olyan csonka lenne szegény. Az első sorral nekem is bajom van. Csak úgy hanyagul odavetettem. Igazából ahogy kipattant ez a haiku a fejemből, egyből fel is töltöttem, pedig nem szeretek ilyet csinálni.
Épp ihletett (kissé talán részeg…) állapotban töprengtem az éjszakában a világ súlyos dolgain, amikor ez a kis izé ellebegett előttem, ráadásul olyan szemtelenül nyugodtan, hogy nem tudtam nem észrevenni. És szép volt – na talán nem annyira, mint az a zacskó az Amerikai szépségben, de azért ez is szép volt.
Szóval így készült. Még rágódok rajta, a "Világvége" vagy az "Időtlenül" címeket ízlelgetem, de egy kicsit még savanyúnak tűnnek.
Szívesen várom a további ötleteket! 🙂
A kis fehér pille a város éjszakáján annyira nonszensz, hogy már gondolat ébresztő. A csend, a némaság, a kiürült lélek gondolatát idézi fel bennem. Ez a haikupillanat az üresség szimbolumává lett számomra.
Üdv: Szabolcs
Köszönöm a hozzászólásod Bigeszab! 🙂