Nincsen szóköz a fájdalmak súlyai között:
elfelejtették; ahogy lelket lecsapolni az élet előtt.
Isten köpetében úszó zárlatos gépezet.
De az alkotó lustán, rohadtul pihen!
Nem koldul minimálbérért, nem.
Önmaga a fizetés maximális terhe.
S történelmünk nincs porondra mentve,
Volt. Annó, s már híre sincsen.
Izmusokba vonuló, öneszméletlen, utat tévesztett vírusok:
Ezek vagytok. Köpet, sár, és örök alkony.
Szabad-e meghűlést kérni
egy 6 milliárdnyi krematórimban?
Szabad. Itt minden szabad…csak az élet nem.
fordított izometriában zengeted,
ami sejtjeidnek érdeke.
Számolhatok-e uzsorát az alvadtvér után?
És ehetek e uzsonnára véreshurkát?
Semmi sincsen ezután.
A lapnak vége,
a napnak nincs új reménye,
ezerévnyi szóköz, a levesbe metélve.
Az élet képletén, volt annó két legény:
a Kezdet, és a Vég reménye.
Az egyik számolt, a másik meg gépelt.
2 hozzászólás
Kedves Brandy!
Nem könnyű olvasmány, de éppen ez az, amitől sajátos.
Nem állítom, hogy teljes mértékben értem, és ennek örülök, mert lehet, hogy ezáltal lecseng bennem és valóban ajtót nyit, abba a világba, ahol nincs világ.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Brandy! Hát nem mondom h teljes mértékben fel tudom fogni, de ez nem számít. Tetszik a versed. Elég egzaltált a véres-hurkával és a levesbe metélt szóközzel, hogy nekem bejöjjön. Az már más kérdés, h a verseléshez értők mit lőnek majd hozzá ebből a szempontból! 🙂 Üdv: én