A sorstól kapott pofonok
azok az igazán nagyok
tűrni mindíg alázattal
amikor üres az asztal
nem a tettek a bántóak
hanem az otromba szavak
durva szavak amik sértők
mint vakító villanyégők
félelmet sugárzó erő
mit hoz nekünk a jövendő.
Izzik parazsa a mának
ránk nagy feladatok várnak
tegyük együtt meg az útat
ami a fény felé mutat
várjuk együtt a jó szelet
amit majd a jó tett követ
átmegyünk a kelő Napon
átnézünk majd a holnapon
onnan már jövőbe látunk
boldogabb időkre várunk.
Isten segítsen meg minket
ne kövessünk el több vétket
tanuljuk a szeretetet
szeressük az embereket
útunk során ha megállunk
a gonosznak ezt kiáltsuk
leáldozott a te napod
mi tudjuk,hogy nincs holnapod
a rút múltat elfeledjük
már a fény útját követjük.
10 hozzászólás
Jó lenne egy ilyen jővő felé haladni, de azt hiszem, még igen messze járunk tőle.
Leticia
Úgy legyen! Szeretem a szebb jövőbe vetett, hittel, bizalommal teli verseket. Napjainkban nagy szükségünk van rájuk!
Gratulálok!
Alberth
Kedves Leticia!
Örülök,hogy olvastad a versemet,köszönöm.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Albert!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat,és azt is ,hogy egyetártünk.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Albert!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat,és azt is ,hogy egyetártünk.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Valkika!
A vesed nagyon szép, tele bizakodással, bár minél előbb teljesülne az óhajod!
Szeretettel:
Katám!
Legyen úgy ahogy mondod.
Szeretettel:Vali
Kedves Hova!
Csak annyit tudok írni,hogy nagyon tetszik!
Gatlálok:Hekaté
Szia!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Nemrég találtam meg a verseidet, egy hozzászólásod alapján kerestelek meg, és meg kell mondjam, rendkívül megtetszett a versírási stílusod, ahogyan belecsempészel mindegyikbe egy csipet remény és hogy a tapasztalat egyértelműen átszűrődik, a megfogalmazásaidon.