Engedd el a kezem,
el kell engedd végre,
boldognak kell lenned,
nézzél fel az égre.
Ott van a holnapod,
gyöngybetűkkel írva,
sose gondolj reám,
éjjelente sírva…
Katona is voltam,
nem könnyezhet szemem,
patakokban ömlő
könnyem mind lenyelem.
Nem tehetek másképp,
Neked is jobb volna,
hogyha elfelednél
búcsú szót sem szólva…
9 hozzászólás
Kedves Tibor!
Nagyon szép és nagyon szomorú…
Szeretettel olvastam, Judit
Kedves Juditka, köszönöm szépen, aranyos vagy.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibi!
Sajnos ezt gyakran nem hisszük el, hogy " ott van a holnapod gyöngybetűkkel írva, " Tudsz hatni az emberekre őszinteségeddel, s rátetézel a sodró rímekkel. Ismét csak gratulálhatok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen kedves Pipacs! 🙂
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibor,
legnagyobb próbánk, megméretésünk, szeretetünk a lemondás a másikról, az ő érdekében.
Versedben fájó szépséggel mondod el ezt az érzést, egyszerű szavakkal.
Szépen, és csendesen.
De én már tudom, hogy ordítani is lehet…(és kell is olykor)
Barátsággal Irén
Igen kedves Irénke és sírni is lehet könnyek nélkül…befelé…
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Barátsággal: Tibor 🙂
Nagyon szép vers!
C.
Szeretettel olvastalak..Versed, mint egy szomorú dal szólt most hozzám. Gratulálok!
Zsanett
Köszönöm szépen kedves Zsanett, hogy ismét nálam jártál! 🙂
Szeretettel: Tibor