A tél szele hívja éji táncra
Holdvilágos éji bálba
Magányos szívem
A szerelem tüze már nem lobban
Szívem is csak meg-megdobban
Egy haldokló jelenben
Kinn oly sötét az éjszaka
Csak az emlékek csillaga
Ragyog fenn, elérhetetlen
Míg a Hold testem tüzét szítja
Csak fagyos szél simítja
Vacogó lelkem
Egyedül az élet erdejében
Űrrel lelkem legmélyében
Illúziókat kergetek
Ábránd szívem minden vágya
S minden sóhajom párája
Csendben szertefoszlik
Felnézek egy ezüst arcra
Szívet tépő kiáltásom
Tán Ő is hallja
Futok, űzve sorsom által
Remegő kézben puskával
Lő rám az élet
Futok, felemésztő fehér ködben
Sorra villan körülöttem
Ezernyi sárga szempár
Már suhannak is olyan közel
Egy pillanat, s körülölel
Lényük óvó melege
A világ körülöttem életre kel
S mint a szél az avart kavarássza
Kezdenek majd ősi táncba
Puha bundák, izzó szemek
S e boldog, lázas forgatagban
Talán lesz, ki felkér egy táncra
Kivel boldogan ringok majd
Az örökkévalóságba.
5 hozzászólás
Kedves köhler!
Úgy érzem mintha félnél a téged körülvevő világtól. A furcsa lelki mélység mégis vegyes érzéseket válthat ki a versed olvasójából. A versed elején éreztem valami lüktetést, ami a hatodik versszakban eltűnt. Talán mintha két erős, védelmező karra vágynál. Halk hárfa zenéje, és tücsök ciripelés együtt jól illene hozzá. Az utolsó két versszak mi okból lett négy soros? A versednek ezen része teljesen más ritmusúvá vált. Összességében tetszett!
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci!
Nagyon igaz az, amit a sorok között olvastál. Az utolsó két versszak azért lett más -négysoros-, mert ott már a lírai én végre megnyugvást lel, nem fut tovább, a ritmussal is ezt próbáltam kifejezni.
Köszönöm szépen az üzeneted és az ötévnyi türelmedet a válaszra!
Üdvözöllek: Köhler
Kedves Apamaci!
Nagyon igaz az, amit a sorok közül olvastál ki. Az utolsó két versszak azért lett más -négysoros-, mert itt a lírai én végre megnyugvást lel, nem fut tovább, ezt próbáltam a ritmussal is kifejezni.
Köszönöm szépen az üzeneted, és az ötévnyi türelmedet a válaszra!
Üdvözöllek: Köhler
Akkor már elolvastam ezt is. 🙂
Szép, áradó gondolatfüzér, a magány és a vágyódás sajátos nyelvén elbeszélve.
(Azt csak halkan jegyzem meg, hogyha már a sorok mind klasszikus nagybetűkkel kezdődnek, és az "ezüstarcú" is Ő, akkor a Hold mindenképp megérdemelné a nagybetűt.)
Szép. Reméljük a következőre nem kell újabb öt évet várni. 🙂
Laca
Kedves Laca!
Nagyon szépen köszönöm! Javítottam a Holdat, igazad van. Most csak egy év telt el, de ezentúl igyekszem ennél is aktívabb lenni. 🙂
Üdv,
Eszter