Hó hull, hófehér,
már bokáig ér,
ropp-ropp, roppanó
új ez a friss hó.
Száll a kéményfüst,
fortyog a nagy üst,
gőzöl a leves,
étvágyunk heves.
Kinn esik a hó,
benn süt nagyanyó
barna kenyeret,
így szól: "egyetek!"
Jó az illata,
roppan a haja,
foszlós a bele,
harapj te bele!
Füst leng feketén,
kémény tetején
táncol tekereg,
kormot ereget.
Széjjel terülő,
erdőt kerülő,
füst a tóra ül,
álom-csendet szül.
Hó hull sapkámra,
víg a kutyám ma,
cirmost megugat,
tőlem csontot kap.
Fussunk csak haza,
én és a kutya!
Kolbász, hurka sül,
nem jó ha kihűl!