lépésről lépésre haladunk a márványon
csillogva nézlek, mint az időtlen oxigén
kellett nekem a légzés
remeg a kezem, mikor meg akarom fogni a párás
levegőt, tükröt, énemet
torkomat égeti a gyömbéres tea és a csókod emléke
ma betakarózom azzal, amit itt hagytál
félelmet teszek a gyertya mellé
hallgatom a sercegést, nézem, miként lehetne
a következő lépés
egymás felé
a szobor, mit építünk
(a közös félelmünk: az élet)
fogom a kezed, fogom a márványt
6 hozzászólás
Azt javasolom én is, amit Poppy: publikálj minél előbb és minél többet. Nagyon különleges a világod: éteri, szürrealista, de nem öncélúan. Nagyon sok minden kiolvasható az írásaidból. Sokszor olyan dolgok is, amiket más szavakkal nehéz lenne megfogalmazni.:)
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Nagyon szépen köszönöm a sok dicséretet, igazán jól esik, és rengeteget segítenek a tovább továbbdolgozáson :))
Borzalmasan szép!
Ez az a mélysége a szeretetnek, ahová alá kell néha szállni. Érezni a mellkasod közepén lüktető, pulzáló vákuumot… ahonnan tiszteletből és értésből, érzésből nem mondanám: hagyd ezt a szenvedést, legyél boldog! Mert kell az ilyen dolgoknak az idő: hogy benne töltsd, hogy a végén a saját utadon kitalálj a félelmek és a hiány közül, a magadon át vezető úton… s ezt írhattam volna bármilyen személyű ragozásban… Milyen édes tud lenni az efféle pokol, ahol kéj a kín, és kín a kéj… Én hálás vagyok annak, aki ilyen mélyen magamba vitt… akit ennyire tudtam szeretni, hogy értsem miről írsz… Abszurd? … Mekkora ferdülés bennem az, ha tisztán értelek? Mekkora könnyet hullassak érted, neked, amiért mindezt oly mélyen ismered, hogy efféle szavakba tudd, és kelljen öntened magad? Ne értsd félre: nem szánakozásból! A nagyság születése iránti hálából és örömből! 🙂 Szurkolok a fáklyád fényének! 🙂
Szeretettel: Gabe
Szia Gabe!
Nagyon nagy megtisztelés, hogy mindig ennyit szánsz verseim értelmezésére. És csak örülök neki, ha átjött az üzenetet, valóban csodás dolog… én köszönöm szépen a "drukkot", én nagyon reménykedem. 🙂
Ezekben a szavakat csupa olyan dolgot tettem bele, amit máshogy nem tudtam megfogni, és nagyon örülök, ha mind átjött. 🙂
Szia Dorka! 🙂
Bejöttem ide is, mert erősíteni szeretnélek.
Nem vagyok kompetens a kortárs költészet megítéléseben, viszont stílusoddal adtál nekem valamit.
Különleges köntösbe bújtatott képeket, amelyeket jó volt megélni. Verseid olvasásakor megálltam minden képnél, maradtam is. Azért, hogy halljam a hangokat is, amiket kottáztál.
Sose hittem, hogy valamikor kedvelni fogom ezt a stílust. A te érdemed, hogy megváltozott a véleményem. 🙂
Akartam, hogy tudd. 🙂
Köszi, és legyen még sok ilyen versed mindannyiunk örömére! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!:)
Húha… ez nagyon nagy megtiszteltetés, komolyan nem tudom, mit írhatnék, csak örülni tudok, hogyha sikerült feloldanom a gátat. Elvégre is… részben ezért írok. A hatni tudás számomra a legnagyobb dicséret, amit kaphatok, és Te most megadtad ezt nekem, azt hiszem, most kölcsönösen köszönetet tudunk mondani egymásnak.
További szép estét,
Dorka