Köszöntelek, te Legdrágább,
Kinek nevét kimondani Ünnep,
Igaz, tiszta szívemmel
A lehető legnagyobb boldogságot kívánom Neked.
Ha tehetném, a Szelet szólítanám,
Fújjon enyhet fáradt arcodra.
A Vizet szólítanám, mossa le a ráncokat
Dolgos kezeidről. Hozzon nyugalmat.
A Napot szólítanám, melegítse fel benned
Az élet tüzét, mindent, ami pezseg,
Ami hetvenhat év súlya alatt
Kérges, dolgos tapasztalattá keményedett.
Ha tehetném, kérném az Időt,
S levenném válladról az évek súlyát.
Ha tehetném, kérném az Anyagot,
Engedje el tested-lelked baját s búját.
Érted megnyitnám a Mindenség Kapuját,
Megjárnám a Poklot és a Mennyet,
Onnan hoznám a Bölcsek Kövét, az Élet Vizét.
Neked. Ha kérnéd. Ha tehetném. De nem tehetem.
Érted átírnám a durva anyag törvényeit,
Hogy lásd: a szellem csodákra képes!
Érted megváltanám a világot,
Hogy lásd: szép! S hogy boldogabb lehess!
Érted megnyitnám a szívemet,
Hogy átadhassam, amit nem tudok.
Érted felnyitnám a lelkemet,
Amit megérdemelsz: átadnék belőle egy darabot.
Barátom, ki több vagy, mint barát,
Nagymamám, ki több, mint nagymama,
Mesterem, ki több, mint mester,
Kivel lelkemnek egy az otthona.
Egy „aranyos öregasszony”, aki több ennél.
Ha tehetném, a csillagokat lehoznám érted,
Teremtenék egy jobb világot Neked,
Szoborba önteném a tiszteletemet.
Ehelyett köszöntelek, te Legdrágább,
Kinek nevét kimondani Szentség.
Tiszta, teljes lelkemmel
Kívánok jót, szépet, boldogságot, szerencsét.
S ha már a csillagokat le nem hozhatom,
S a megálmodott csodákat át nem adhatom,
Lásd meg bennem, lásd a szemeimből!
Olvass némaságomban a tekintetemből.
1 hozzászólás
Drága Maat Ka Ra!
Csodálatos a versed, könnyeket csalt a szemembe! Őszinte, szívből jövő igazi vallomás, élmény volt olvasni!
Szeretettel: Megaera