Ülök egy asztalnál s egyre csak egy levelet írok,
melyet szerelmemnek szánok.
Annak, kit igazán szeretek,
ki mellettem van, ha sírok, ha nevetek.
Kivel úgy érzem az életem teljes lehet.
Ki feláldoz értem bármit, mi neki fontos lehet.
Kinek mosolya megérinti lelkem,
érintése befedi a testem.
Ki, ha hozzám ér beleremegek,
s ez napról napra csak erősebb lesz.
Kinek csókja oly édes, mint a méz,
s minden cseppje aranyat ér.
Ezt és még ennél többet jelent Ő nekem,
melyet szavakkal kifejezni már nem is lehet.
Így nem marad más, mint, hogy a tetteimmel érveljek
és megmutassam neki, hogy így még senki nem szerette.
2 hozzászólás
Kedves Tücsök!
Versed kifejezi a tiszta és odaadó szerelmedet párod iránt. Egyszerű és mégis benne van minden érzelem. Nekem tetszik, bár tőlem távolabb áll a szabad vers. További ihlet gazdag órákat.
Grat.: István
Szia István!
Köszönöm az értékelésed!
Én általában szabadabban írok s néha nem is vers forma, de megpróbálom azzá formálni.
Üdv:Tücsök