Nem vehet el, csak úgy senki tőlem
Hisz engem, szeretsz igazán!
Nekem mondod a sok szépet,
S engem ölelsz tubicám!
Nem mondok én le rólad,
Senkinek a kedvéért!
Hiába is szeretné azt,
S könyörög szerelmedért!
Lássa már be, hogy futókaland,
Volt, mi szerinte szerelem!
Elérte azt szerelmével, hogy
Összehozott minket kedvesem!
A parazsunk felszította,
A lángunk csak fokozza,
Mi szívünket perzseli,
Nem érdekel már senki!
Életünk így tökéletes,
Nagyon boldogok vagyunk!
Köszönjük, hát nagyon neked,
Hogy ránk talált a nagybetűs SZERELEM!
Összekovácsoltad, mit szét akartál szedni,
Mert az élet hozzád túl mostoha!
Neked kellett az-az élet
Ami tönkre tett téged!
2 hozzászólás
Kedves Vörös Démon!
Szép és érzékeny, ahogy a legtöbb írásod. Nem ez lepett meg, hanem az, hogy ennyi szép hasonló stílusú vers után, mindig tudsz egy kicsit újat mutatni.
Gratulálok: A.
Kedves Angelface!
Köszönöm a gratulációt. Tudod a szerelem csodákra képes, mióta rám talált az igaz szerelem, azóta érzem azt, hogy írnom kell.
Üdv: Gabi