Osonva törnek a szobába fények,
a szemeden ráncok, álmatlan éjek.
Szívedben fanfárok dalai gyúlnak,
oly reményteljesnek tűnik a holnap.
Lám lelked ezt kacagva, dőrén issza,
múltadba, ne nézz soha búsan vissza.
Emlékszel, a tegnapnak hogy örültél,
nagy áhítattal, oltárodra tettél.
A világ ellen, szavakban lobogtál,
holdas éjeken bókokat suttogtál.
Érzem, lelkem rózsafáján virágzol,
álmodom, vágyom, hiszek, -s úgy hiányzol!-
Osonva törnek a szobába fények,
a szemeden ráncok, álmatlan éjek.
Szívedben fanfárok dalai gyúlnak,
oly reményteljesnek tűnik a holnap.
12 hozzászólás
Kedves Lyza!
Gyönyörű szerelmes vers, és ami külön megfogott, a mű optimizmusa.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Feri, hogy ezt is olvastad…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Szép emlékeket hoznak ezek az osonó fények…
Szeretettel gratulálok, Judit
Köszönöm kedves Juditom!…:)
Örülök, ha tetszett…:)
Puszim: Lyza
Kedves Lyza!
Tetszett, szinte dúdolni lehet a sorokat! 🙂
szeretettel-panka
Köszönöm, drága Pankám, hogy itt jártál…Puszim: Lyza
Kedves Lyza!
Ez is egy csodasszép érzés-csokor!
Szereetettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm, kedves Sailor a jöttödet és az elismerésedet…:)))
Szeretettel láttalak: Lyza
Nagyon szép, érzelmes vers. A dallama is jól esik a fülnek.
Köszönöm szépen, kedves Norton a szavaid…
Jól estek…:)))
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza !
Gyönyörűen megírtad, szinte dallama van.
Nagy szeretettel olvastam: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy tetszett versem…és a csillagokat is köszönöm…
Ölellek: Lyza