Csak néztem, hogy hogy válik
múlttá az életem.
Csak néztem, ahogy rám néztél
hirtelen.
Csak néztem, s láttam a szemedben
a vágyat,
csak néztem, ahogy elhervaszt
a bánat.
Csak néztem, bambán kifelé
a világba,
csak néztem, s azt láttam
csak nézlek.
Csak néztem, akkor is mikor mondtad,
elmegyek,
s csak nézek azóta is
szüntelen,
bele a végtelen világba.
S csak nézek, hogy téged már,
nem látlak.
S csak nézek.
8 hozzászólás
Ez a legrosszabb, amikor az ember egyszerűen nem tud tenni semmit.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Tudod nem is az a legrosszabb, amikor az ember nem tud tenni semmit, hanem az amikor tudna, de nem teszi.:o)
Köszi, hogy itt jártál!
Kedves Zsolt!
Nagyon szomorú a versed. A tehetetlenség néha tényleg kegyetlen teher tud lenni.
Barátsággal:Ági
Igen. Pont, mint a "Halálos keringő"-ben.
Köszönöm, hogy olvastál!
Ez az, az üveges nézés, amikor nem látunk, ez egy olyan állapot, melyet nehéz kifejezni.
Neked sikerült átadni,valahogyan így képzelem el.
Szeretettel:Selanne
Igen, olyan érzés ez mint mikor meg fagy körötted a világ,vagy te fagysz meg és a világ tovább rohan nélküled. Az biztos, hogy érdekes érzés, mert benne ragadsz egy pillanatban.
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Nagyon jól éreztetted , át a fájdalmat , kínt , azt az ürességet , mi egy szakítás után , bizony minden embert megvisel.
Nagyon szép a versed. Majdnem elsírtam magam. Köszönöm , hogy olvashattam.
Szeretettel, Mária
Kedves Mária!
Köszönöm a szép szavaidat, örülök,hogy tetszett a versem.
Barátsággal!
Zsolt