Ezerkilencszáztizennyolc óta december havának,a magyarság számára szomorú a nyitánya.Az egykori balázsfalvi események már idestova nyolcvanhét esztendeje beárnyékolják december első napját.A képzeletbeli Í – betűre a tavaly december ötödikén került a pont.Addig – legalábbis egy néhányan így hittük – hogy " csak " csak a politikai térképeken,földrajzilag daraboltak minket szét.De azon az ominózus napon veszélybe került aza bizonyos "haza a magasban" és bizonyára szegény Illyés Gyula is szomorúan csóválhatta a fejét a fellegeken túl.A negyven évig tudatosan beadagolt doktrina,azon a napon elérte a hatását.Az eszme hamis prófétái azóta is puskaporként szárazon és készenlétben tartják hogy kellő helyen , kellő időben elővehessék.Ezt most meg is tették,aminek az eredménye messze hullámzóan érzékelhető.Az alábbi intermezzót is ennek köszönhetőnek vélem. Paradox módon 2005 december ötödikén hétfőn….
Kőbánya felé villamosozok.Nyirkos hideg a délelőtt. Kevesen utazunk,majdnem mindenki ülve gubbaszt.Három kék lajbis,kucsmás férfi és két szintén széki népviseletbe öltözött nő száll fel az egyik megállóban.Óriási vásári szatyraikat lepakolva,az egyik a férfiak közül egy jegytömböt vesz elő és mindegyikük számára lyukaszt.Azután majdhogynem szertartásosan szétosztja. Közvetlen a következő megállóban ellenőrök szálltak fel.Hárman voltak ami nem furcsa,mert természetesaen a dolgukat végzik.Viszont az a túlbuzgó diszkrimináló igyekezet,ahogy odarohantak az erdélyiek alkotta kis csoporthoz a biztos "préda " reményében, karszalagjaikat a kezükben tartava…! Engem elgondolkoztatott.A jegyeik láttán lelombozva , csalódottan szálltak le zsebre vágva karszalagjaikat,anélkül hogy a szerelvényen bárki mást is ellenőriztek volna.Pedig szerintem ez is a dolguk lett vona !?
Nem tudom hogy a szóban forgó kis csoport tagjai hogyan élték meg az eseményt ,esetleg minősitették – e?De én sajnáltam őket, a kiszolgáltatottakat és velük éreztem abban a pillanatban.Még azok helyett is akik szomorú évfordulók kapcsán az elnyomóikkal olykor koccintanak is a fejük felett.
4 hozzászólás
Tetszik a cikk. Magamat nem tartom rasszistának, éppen ezért jó látni, hogy időnként a másik oldal felé is odafordítjuk a fejünk. Egy tanácsot azért engedj meg. hamár cikk, akkor élezd ki annyira a végét, hogy a saját érzéseidet ne keljen bele vinned, csak hasson az olvasójára. Sok újságíró életőben nem élt át ehhez hasonló történetet, viszont hallomásból képes lenne megírni úgy, hogy csattanyon, üssön a vége. Remélem érted mire gondolok!
Kedves írótársam! Mi magunk is gyalázatnak éreztem a 2004-es szavazást.Úgy fogtam fel, mint emberek tudatos összeuszítását! Sajnos ez nem volt szép, de azóta ezt a sebet az élet és a politika hála istennek begyógyította. Azt kívánom, hogy ez a seb sohasem fakadjon fel!
Kedves írótársam! Magam is gyalázatnak éreztem a 2004-es szavazást.Úgy fogtam fel, mint emberek tudatos összeuszítását! Sajnos ez nem volt szép, de azóta ezt a sebet az élet és a politika hála istennek begyógyította. Azt kívánom, hogy ez a seb sohasem fakadjon fel!
Köszönöm a hozzászólásod a szinte "elfelejtett"jegyzetemre.Remélem a sérelmek is elfelejtődnek.Barátsággal:Z