Az ingoványon át nehéz haladni,
hiszen, ha rajta nincsen általút,
veszélyes elkalandozás a hakni,
mi téged arra vitt, s a vége rút.
A járt utat hiába hagytad így el,
előny belőle nem maradt neked,
mosolyt az ajkad ím, hiába mímel,
vigyázz, ha nem találsz ki, eltemet!
Ha félre lépsz, talán el is merülhetsz,
az ördög elkap és hamar lehúz,
ne menj tovább, nem oly dobogtató hecc,
maradj a járt csapásokon, ha tudsz!
De hát a lélek egyre csak kalandoz,
olyankor újra úttörő leszel,
varázsa visszahúz a vágyaidhoz,
s utána már aligha enged el.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
A befejezés nagyon megfogott:
“De hát a lélek egyre csak kalandoz,
olyankor újra úttörő leszel,
varázsa visszahúz a vágyaidhoz,
s utána már aligha enged el.”
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm és örülök, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre