Ünnepel a könyvtár, lassan 100 éves,
Az öreg költő csak szép szóra éhes,
De helye nincs az ünneplő városában
Mert a baráti kör kilökte magából.
Mondd, mit ér a költő, ha 70 éves?
Mit ér a szó, vajh’ s kihez ér majd el?
Mert elmegy a kedves, de drága barát,
Viszi magával a szép szóra éhesek
‒ Senki által meg nem hallható ‒sóhaját.
Megy a gyermek az utcán, és nem dúdol dallamot,
Hisz a város nem tűri a koros dalnokot,
Aki taníthatná, akár a kisdedet,
Hisz a barát csak drága, de nem módi neked…
Lassan kiürül a dalnokok széksora,
S a majd 100 éves könyvtárnak ajtaja
Is bezárul, mert nincs már, ki belépjen.
A 70 éves dalnokok széke üres régen…
S a gyermek csak áll, szívében régi dallamok,
Amiket még a koros költőktől hallhatott.
1 hozzászólás
Ez így nagyon szomorú drága Rózám!
Jó, hogy megírtad!
Szeretettel gratulálok
Ica