Browsing: elmélkedés
Bennem most még tarajos, mohikán-morajlás dobol, feszül; akárha madárszárny volnék…
A vers, amely nem szól hozzád, szíved az meg nem érinti, napjaidhoz semmit sem ád…
Az új tavasznak édes illatát sodorja szét a szél kerengve, akár a szívmelengető imák, az ég felé sorolnak egyre. Vajon…
Olyan csodás, élhető, szép a világ, Míg édes szellő, szeretet lengi át. Ha elvesztem mind…
Idők sarkába beszórítva, akár megkínzott hordák, kicsinyes, fetrengő patkány-falkák…
Csak ami szép, és ami jó, csak ami biztató, és bátorító, csak ami felüdít és felemel téged…
Önmagában bujdosó ma az Ember, napról napra léte-fosztott, tán nyomorultabb.
A vár felől tanácstalan moraj kél, düh és dilemma váltakozva dúl, hiába, mert a bús tömeg…
A messzeséget tán még most is érzem, hogy útra keltek, elindultak, vagy épp meghaltak körülem…
A létre méla bánat ül, de tétován, ügyetlenül a szalmaszál után kap és akárha lenne…