Titkokat többé nem akarok,
mert akár a dió a kő alatt…
titkom feltörik, összeroppanok,
védőburkom szanaszét szakad.
Szerelmet már nem akarok,
mert akár a diót megpucolva
felfalsz, és akkor elfogyok,
s csak néhány héj marad a porba’…
Álmodni többé nem akarok,
mert akár a dió a kamratetőn,
ha felébredek koppanok.
Ehhez nekem már nincs erőm!
7 hozzászólás
Kedves Hajcihő!
Tudod, hogy van ez… egyszer kopp, másszor hopp…
Az egyik ismerősöm azt vallja, hogy ami nem öl meg, az megerősít…:)
Köszönöm a biztatást, mit tagadjam, nagyon jól esett!
Gyömbér
Szervusz!
Nagyon tetszik az alapötlet! És a megvalósítás is jó. Legalábbis szerintem. Egyedül a versszakok utolsó sorai erőtlenek kicsit; szerintem nem muszáj kijönnie a keresztramnek.
A második versszakban nagyon tetszik a kép. “mert akár a diót megpucolva / felfalsz, és akkor elfogyok”. Itt a csúcspont és kész, amit szerintem nem szabad átlépni, mert valami kiesik. És ugyan így a harmadik szakasz.
De ezt csak azért mondom, mert én mindig kötekszem. Tényleg tetszik a vers.
köszönöm,
misi
Szia Misi!
Köszönöm a kritikát!
Igazad lehet… most ismét elolvastam (nem nagyon szoktam újra olvasni a verseimet) és valóban, az utolsó sorok túl sablonosak…ezáltal gyengék…
Talán a legeslegutolsó jelent kivételt, mivel az indította el bennem a verset…
Üdv: Gyömbér
Az első és a harmadik vsz. utolsó sorát leszedném, a középső az nekem jó. 🙂
Tetszik a diós hasonlat, hogy ezzel van végig vezetve.
Köszi sanna!
Valamit teszek az "ügy" érdekében…
Gy.
Remek vers! Nem is tudok többet hozzá fűzni! 🙂
Az erő megjön, s újra lesz titok, újra lesz szerelem, s újra lesz álom…csak pici idő kell, s meglátod, újra akarod!:) Jó vers nagyon!:)