Sokszor megfigyeltem már, ha politikusaink a magyarországi cigányságot érintő problémákról beszélnek, gondolataik, mint a megbokrosodott lovak, úgy cikáznak a kampánycélok szamártövisei között. Érződik, hogy kétfelől suhog ilyenkor szívük táján a szél: egyrészt az érdekek, másrészt a lelkiismeret oldaláról. Mindannyian tudjuk, nehéz ügy ez! Valós kérdés a cigánykérdés, s aki ennek vizsgálata során, a szó-szakadékok szélén megtorpanva hit nélkül szólítgatja a Megváltót, valós feleletek helyett még az értelem ösvényéről is képes letérni, s csak a bajok holdudvarát növeli egyre tágasabbra. A posztmodern liberalizmus a másság kritikátlan elfogadása, a posztmodern radikalizmus pedig a másság kritikátlan elutasítása jegyében ugyanazt a torzképet tárja elénk a mai cigányságról. Többnyire ez a hamis kép táplálja rossz tapasztalatainkból felburjánzó előítéleteinket: egy földönfutó, bűnre hajlamos, szennyfoltos batyukat cipelő népcsoportot láttatnak velünk, melynek tagjai – néhány kivételtől eltekintve – örökös időzavarral küszködve csakis a mának élnek. Balog Elemér könyve a cigányság valódi mibenlétének fekete doboza. A szerző személyes életvilágán keresztül mutatja be a mai cigány társadalom többrétűségét, megbélyegezettségét és áradó sorsának parttalanságát. A ma cigánysága egy olyan hajón sodródik száműzetésben didergő jövője felé, melynek parancsnokai és kormányosai már rég a szárazon evickélnek, kikupáló múltjukat is szélnek eresztve. Balog Elemér emocionális hevülettel, intellektuális megbízhatósággal és felkészült, körültekintő tárgyilagossággal ír. Tragédiákkal, balladákkal szembesít, s efféle tűnődésekkel: "Lesz valaha, valahol Cigányország? Nem, határozottan állítom, hogy nem, mi alkalmatlanok vagyunk egy társadalom felépítésére és működtetésére, mert nincs bennünk uralkodási és birtoklási vágy. Az ösztönök mindig is jobban fognak irányítani minket, mint a felhalmozás törvényei." Aztán így folytatja: "Mi vagyunk a világ fokmérői. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy Isten minden nemzetet megmér azzal, hogy bánik a stigmát viselő népekkel." A kisebbségi lét mindig is az egész emberiség közügye marad. Olvassák csak bátran Balog Elemért!
(Balog Elemér: Cigánysors, avagy a halott cigány a legjobb cigány? T. BÁLINT Kiadó, 2014)
5 hozzászólás
Már nem emlékszem, ki mondta, talán Széchenyi…?: minden nemzetet az jellemez, hogyan bánik saját kisebbségeivel…
Kedves István!
Olvasva soraid, nekem az a véleményem, hogy egyre jobban érezhető a másságok (?) iránti gyűlölködés, sajnos. De nem csupán a cigányok ellen lázongnak – sokszor igazságtalanul -, hanem ugyanúgy a zsidóság ellen, sőt manapság divatos lett a menekülteket is utálni, s nem sorolom tovább. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy ennek nincs magyarázata, se értelme, mert senki nem tudhatja, hová, kik közé születik. Én mindenképpen igazságtalannak tartom ezeket a megkülönböztetéseket.
Egyetértek előttem szóló Haász Irénke idézetével. Egyébként is, az országot vezetők kötelessége volna a cigányok helyzetének javítására vonatkozó törekvés, amit már a múlt kommunizmusában feltaláltak, s be is vált. A cigányoknak is teremtettek munka-lehetőséget, s azért nem loptak, mert fizetésükből megéltek, akkor sokan kiemelkedtek a szegénységből és nem szorultak a segélyezésre.
Én nem vagyok cigány, csak putrisi, amióta eszemet tudom, mindig annak neveztek, mert ott születtem Óbecsén, a putri mellet. Fiatalkoromban mindig azt mondták, a putrisaiak nem szépek, de szimpatikusak. Az elejében nem, egy bizonyos idő óta azonban, érzem magamon mit jelent cigánynak érezni magát egy embernek a mai társadalomban.
Egy embert nem a negatív kritika, a sértegetés az ami megsemmisít. hanem a lenézés a semmibevevés.
Az amikor észreveszed, hogy azok akik téged valamikor barátjuknak neveztek, ma úgy tesznek, mintha nem is léteznél. Ezt érzem, annak ellenére, hogy nem is cigánynak születtem, hanem csak egy külföldön született magyarnak.
"A posztmodern liberalizmus a másság kritikátlan elfogadása, a posztmodern radikalizmus pedig a másság kritikátlan elutasítása" – ezért a fél mondatért már megérte elolvasni a bejegyzést, nagyon jó! Hozzátenném, nem csak kritika, de sokszor megismerés vagy annak szándéka nélküli is az elfogadás vagy elutasítás. Az ember "tisztel" vagy "megvet" sokszor vakon, a tisztelet vagy megvetés tárgyának legalapvetőbb ismerete nélkül is.
Finta Kata alanti minden sorával egyetértve. Szívemből beszélt!
" nekem az a véleményem, hogy egyre jobban érezhető a másságok (?) iránti gyűlölködés, sajnos. De nem csupán a cigányok ellen lázongnak – sokszor igazságtalanul -, hanem ugyanúgy a zsidóság ellen, sőt manapság divatos lett a menekülteket is utálni, s nem sorolom tovább. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy ennek nincs magyarázata, se értelme, mert senki nem tudhatja, hová, kik közé születik. Én mindenképpen igazságtalannak tartom ezeket a megkülönböztetéseket.
Egyetértek előttem szóló Haász Irénke idézetével. Egyébként is, az országot vezetők kötelessége volna a cigányok helyzetének javítására vonatkozó törekvés, amit már a múlt kommunizmusában feltaláltak, s be is vált. A cigányoknak is teremtettek munka-lehetőséget, s azért nem loptak, mert fizetésükből megéltek, akkor sokan kiemelkedtek a szegénységből és nem szorultak a segélyezésre."
köszönöm: Grey