Már sokszor, és sokat gondolkodtam azon, hogy milyen fontos egy alkotásnak jó címet adni! A címnek illeszkedni kell az alkotáshoz, a központi témához, olyan, mint egy köszönés, egy bemutatkozás. Egy pillanat alatt felkeltheti az érdeklődést, vagy örökre megszüntetheti azt.
Amikor elkészül egy cikk, egy novella, egy könyv, egy színdarab, vagy film, az alkotó nem véletlenül adja neki pont azt a címet, amivel közzéteszi. A cím segíti az alkotás tudatos kiválasztását azok számára, akiket megérint, érdekel a tájékoztatás, amit a mű címe ad, és a teljes mű megismerésére ösztönözi őket. A címek sokszor elősegítik az adott mű tartalmának értelmezését is, és sokat sejtetnek a történetből. Akik valamilyen művészeti ágban alkotnak, azok számára fontos, hogy a cím vonzza a potenciális érdeklődőket, tükrözze a látásmódot, ahogyan az alkotó láttatni kívánja az alkotását a közönséggel. A jó cím már fél siker az alkotás, és az alkotást értékelni tudó csoport egymásra találásában.
Azt tapasztalom, hogy a külföldi filmek alkotóinak címadását itt Magyarországon nagyon nem tisztelik. A hivatalos magyar filmcímek kiagyalói nincsenek tisztában, az előzőekben leírtakkal.
Olvasom az ismertetőt az általam nagyon kedvelt „sokarcú” Meryl Streep új filmvígjátékáról. Már mindent tudok a filmről, amit az előzetes promócióban elárulnak. A film témája az, hogy hogyan frissül fel egy hosszú évtizedek alatt unalmassá vált házasság. Keresem a film címét, de nem találom. Ugyan ott van oldalt egy idétlen mondat: „Amit még mindig tudni akarsz a szexről”, de erről azt gondolom, hogy ez csak valami szokásos marketing ostobaság. Valami, amit kiizzadtak magukból a film reklámjához, amiről azt képzelik a kitalálói, hogy majd kedvet csinál a filmhez. Újra elolvasom az ismertetőt, megnézem a lap tetejét, amin nagy, piros betűkkel virít: „Szeniorok romantikáznak”, a lap alját „Az ördög Pradát visel rendezőjének új vígjátéka”. A film címét nem találom. Talán ez a bikkfanyelvű „Szeniorok romantikáznak”? A magyar nyelvhasználatban régebben a protestáns egyházmegye élén álló esperest hívták szeniornak. Ma meg az idősebbeket, a korelnököket hívják szeniornak. Talán latinul szebb mondani azt, hogy valaki idősebb, mint magyarul? Igen, a filmbeli házaspár tényleg az idősebb korosztályhoz tartozik, hiszen a harmincadik házassági évfordulójukat ünneplik, de éppen terapeutához mennek, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Ez lenne a „romantikázás”? Lassan beletörődök, hogy ez az idétlenség a film címe, és keresném a moziműsorban, de nem találom. Nézem az új bemutatókat, és hinni sem akarok a szememnek, mert az „Amit még mindig tudni akarsz a szexről” a film hivatalos magyar címe! Na ez már kiveri nálam a biztosítékot, és klaviatúrát ragadok, hogy egy sorozatot kezdjek írni a bosszantó butaságokról. Amik nem nagy horderejű dolgok, csak éppen az amúgy sem túl rózsás kedvünket hervasztják tovább. Most például ez a film cím!
Az eredeti címe a filmnek, amit a készítője adott neki: „Hope Springs”. Tükörfordításban: ”Remény forrás”. Mi a baj ezzel a filmcímmel? Miért is kell az 1972-es, akkor nagy sikerű, Woody Allen filmvígjátékra „Amit tudni akarsz a szexről” utalni a címével? Mi a közös bennük? Talán ez is hét epizódból áll? Nem! Talán ez is szerelmi furcsaságokról szól? Nem! Talán egy gyászos véget érő udvari bolond, egy vakmerő melltartó pecér, egy olasz amorozó és egy sötét kételyektől gyötört spermium ebben a filmben is a főszereplő? Nem és nem, és nem! Hát akkor miért ez a hivatalos magyar címe ennek a vígjátéknak?
Az indokára csak tippjeim vannak:
1. Azt hiszi a „címadó”, hogy már mindenki kihalt, aki a Woody Allen filmet látta, így senki sem hasonlítja a cím alapján a két filmet össze.
2. Annyira sokan szeretik a Woody Allen filmet, hogy mindenki rohan megnézni, mert a cím alapján tömegek hiszik, hogy ez a film a másik folytatása.
3. Nem nézte meg a filmet /minek is egy vacak címadáshoz/, nem tudja mi az eredeti címe /nem tud angolul/, csak kényszeresen arra koncentrált, hogy legyen érdekes, figyelemfelkeltő a cím. Valami derengett neki, hogy volt már egyszer egy ütős film cím, ami a szex körül forgott, akkor legyen az. Azért saját szellemi termékként a „még mindig” szócskával „megbolondította”.
Nem csak ennek a filmnek, de számos külföldi filmnek a hivatalos magyar címe köszönő viszonyban sincs az eredeti címmel, de azért ez a filmcím már tényleg a szégyen kategória! Nem azért, mert nem a tükörfordítását adják meg a címnek, hanem azért, mert köze nincs a címnek a film témájához.
A forgalmazók bőszen, és gátlástalanul kezelik a külföldi filmcímeket, csak néhány példa a sok ezerből:
The good wife: A férjem védelmében / A jó asszony, esetleg A derék asszony/
Le Boulet: A tökös, a török, az őr meg a nő /Az ágyúgolyó, esetleg A vasgolyó/
Sweet Home Alabama: Mindenütt nő /Édes otthon Alabama/
I Love You, Man: Spancserek /Szeretlek haver!/
Aliens 3.: A végső megoldás: halál /Idegenek 3./
True Lies: Két tűz között /Igaz hazugságok/
Who finds a friend, finds a treasure: Kincs ami nincs /Aki barátot talál, az kincset talál/
Georgia rule: Anya, lánya, unokája /Georgia szabályai/
The believer : A hitetlen /A hívő/
Lezsibbadok az alábbi kreatívnak hitt, bárgyú filmcímeket elolvasva is: „Szikiszökevény”, „Taták a tutiban” „Apócák a pácban” Bambanő” „Anyámon a tanárom” „Gagyi mami”, stb., és eszembe sem jut megnézni bármelyiket. Borzasztó! Ezekkel a címekkel már le is járatták őket, és elriasztottak tőlük, bármilyen eszesek és/vagy szórakoztatóak esetleg. El tudom képzelni, ahogyan beindul a marketing gépezet, és emberek agyalnak rajta, hogyan kellene kemény munkával valami szellemesnek hitt, elrettentő címfordítást kitalálni, amikor a legtöbb film eredeti címével nincsen semmi baj! Talán nincs még veszve minden, bátor fordítóinknak mindig van lejjebb, és a nézettségnek is!
27 hozzászólás
Jó témához nyúltál, valóban borzalmas címeket tudnak adni. Ennél is rosszabb, amikor egy ideig fut valamilyen címmel a film, aztán újraszinkronizálják és adnak neki valami "ütőset".
Így lett például a "Királynő titkosügynökei"-ből "Csinicsapat akcióban".
De azért akadnak olyan magyarosítások is, ahol sikerült belevinni némi ötletességet. A "Kincs, ami nincs" veled ellentétben, nekem kifejezetten tetszik.
Aztán ott vannak azok filmek, ahol nem számoltak honfitársaink a többedik folytatással és nem nagyon tudják, hogyan ragozzák az eredeti alcímet:
Alien – Nyolcadik utas a halál
Alien 2. – A bolygó neve halál
Alien 3. – Végső megoldás, halál
Alien 4. – Feltámad a halál
Die hard – Drágán add az életed
Die hard 2. – Még drágább az életed
Die hard 3. – Az élet mindig drága
Die hard 4. – Drágább, mint az életed
Kedves Dávid!
Jól kiegészítetted a hozzászólásoddal a bosszantó filmcím adásról írtakat! 😀
Az is elég kellemetlen, amikor ugyanazon a címen több film is fut. /Pld. "Farkasember", ez a címe legalább négy, vagy öt filmnek/. Ja, én ezt már láttam, gondolja a naiv néző a cím alapján, pedig ez a film nem az a film. A mai technikai lehetőségekkel, pedig nem lenne kunszt utána nézni, hogy az a cím már "foglalt".
A nézők figyelméért vívott harcban sztori sztorit folyt meg, ha nem a tartalmával, akkor a címével.
Judit
Az idétlen film címekre már immunis vagyok, sajnos vagy hál’Istennek? Viszont, megzavar, ha egy igazán jó könyv címe nem nyeri meg a tetszésemet. A könyv borítójáról már nem is beszélve. (Ami szintúgy fontosnak kéne, hogy legyen.) Valamiképp harmonizálnia kéne a külcsínynek, a belbeccsel. Ehhez képest, vagy teljesen érdektelen a borító, vagy áldozatul esik a figyelemfelkeltés oltárán. Mazetti: A pasi a másik sír mellől c. könyvének borítóján egy tehén portréja található…Ha borító szerint választanék, feltehetően rá sem néznék,vagy ha mégis, akkor elnézően mosolyogva hagynám a polcon. Szerencsére hallottam róla egy könyvismertetést, és a cím, valamint a borító ellenére, hazafuvaroztam. Annyira zavart a könyv kiolvasása után a cím, hogy képes voltam kiszótárazni, (mivel a svéd sem az erősségem)azt gondolván, hogy a fordító agyszüleménye. De, nem. Az eredeti címe is ez.
A könyvről ódákat zengtem a minap a Jó könyvek rovatban, ezért most nem teszem, de még mindig hiányzik a jó cím és egy hozzá illő borító.(nekem)
Judit, ez nagyon érdekes sorozatnak ígérkezik…
Kedves Szusi!
Igazad van, az idétlen könyvcímekről is lehetne írni egy jegyzetet. Az olvasók megszerzése érdekében igyekeznek a könyveknek provokatív címeket adni. A The Bookseller című brit magazin díjat alapított a legidétlenebb című könyvnek, amit minden évben kiadnak. Így aztán minden évben könyvek tucatjainak a címe felett úszik el a tekintetünk, amiknek esélyt sem adunk a címe miatt. A könyvek címe/borítója is sokszor messze áll a tartalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől, emiatt esünk el egy pozitív olvasmányélménytől.
Judit
Kedves Judit!
Elvitte az ördög a hozzászólásom, most nekifutok újra.
Engem nem csak a bárgyú filmcímek zavarnak, hanem maguk a filmek is. Ma már alig lehet jó filmet találni, hacsak nem valami régi filmet néz meg az ember. Már a televíziózásról is teljesen leszokom, moziba, ugye nem megy az ember, mert nem akar megsüketülni, marad az olvasás esetleg írás. Sajnos a legtöbbször a gagyi cím, gagyi filmet, vagy műsort is takar. Ez kell, ennek van nézettsége, mert ha nem lenne, akkor kénytelenek lennének kulturált műsorokat adni. No, de ne szaladjak a rúd elé. Talán a folytatásban még erről is írsz részletesen. Egyébként jó ötlet, hogy írsz erről, várom a folytatást.
Ida
Kedves Ida!
Nekem nincs bajom a bárgyú filmekkel. Bárgyú embereknek, bárgyú filmeket! /Bár azt erősen kétlem, hogy ennyi bárgyú ember lenne, mint amennyi bárgyú film van./ Bárgyú filmeknek, adjanak bárgyú címeket. Így legalább messzire kerüli a filmet, aki nem óhajt pisi-kaki-puki-idióta színvonalat nézni. Attól tudom felbosszantani magamat, de alaposan, amikor egy színvonalas filmnek is olyan címet adnak, mintha az előbbi kategóriába tartozna. Ha én lennék a filmek forgalmazója, nem riasztanám el a nézőket egy jobb filmtől ilyen gagyi címmel. Aki meg a gagyira vágyik, és a cím alapján megnézi, az nagyot fog csalódni, és terjeszteni kezdi, hogy ez egy /szerinte/ vacak film. Tudni kellene, hogy egy alkotás kiknek készült, és nem kellene a címmel elriasztani a célközönséget.
Judit
Kedves Judit!
Egyetértek veled, nagy erőfeszítésbe kerülhet ilyen sok blőd címet kitalálni, amik még csak nem is utalnak a film cselekményére, vagy eredeti címére.
Nemigen járunk cinemába, a fülsiketítő hangeffekusok miatt, majdnem azt írtam, hogy moziba, vagy filmszinházba, de szerintem ma már van aki nem tudja, mi is az a mozi, és a sok elmés filmnek, és filmcímnek köszönhetően nem is fogja megtudni. Uganakkor panaszkodnak az illtékesek, hogy konganak mozik. Szóval valami nincs renben film ügyben sem.
Zagyvapart.
Kedves Feri!
Nagyon egyetértünk "mozi" ügyben! Még régebben napi szórakozás volt moziba járni, most háromszor is meggondolja az ember, hogy rászánja-e magát a tortúrára. A több napig tartó halláskárosodásra, és ha véletlenül csend van a filmben, akkor a disznóhizlaldához illő csámcsogás és szürcsölés "élvezetére", amit a vödörnyi kóla és pattogatott kukorica – ja bocsánat, popkorn – úgy látszik kötelező, szünet nélküli állandó fogyasztása okoz. A levegőtlenséggel egybekötött vegyes parfüm bűzről már nem is beszélve…
A filmeket inkább otthon nézzük mi is. Ma már nem gond a világhálóról mozizni. Azonban a filmcímek sajnos nem nyújtanak segítséget a minket érdeklő filmek megtalálásában!
Judit
Kedves Judit!
Éppen a napokban beszéltünk a férjemmel Meryl Streep új filmjének a címéről… mi is egészen megdöbbentünk a magyar fordításon (én is nagyon kedvelem Streep-et, szívesen megnézem a filmjeit, hiszen kiemelkedően tehetséges művész). Én arra gondoltam, hogy nem valószínű, hogy a Woody Allen film "ihlette" a címet… inkább marketing fogásnak érzem. Mindemellett nemcsak összességében rossz… szerintem az a "még mindig" önmagában véve egy "baklövés"; hosszan lehetne írni arról, hogy miért…
Nem láttam még a filmet, csak a bemutatóját, de az alapján is el tudom képzelni, hogy nincs köze a címnek a tartalomhoz. Nekem is a Reményforrás lenne az igazi…
Folytatom…
Folytatás…
Jó lenne, ha a filmezés továbbra is művészet lenne… címmel együtt természetesen. Sajnos egyre inkább elvész az egyensúly a művészeti alkotások és a hozzájuk kapcsolódó marketing között… fontos lenne megőrizni a művészeti értéket, sőt… úgy érzem, hogy magasan annak kell az előtérben lennie. És persze vannak filmek, amik már igen messze állnak a művészettől, de ez már más téma…
Megint érdekes és fontos témáról írtál, nagyszerűen!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Úgy látom nem csak nálam verte ki a biztosítékot ez a filmcím… 🙂
Általában igyekszem megválogatni az általam megnézett filmeket, de a válogatásban nem lehet a címekre támaszkodni. Nagyon igazad van, a marketinges ostobaságok már a jó filmeket is lehúzzák. Régebben voltak jó filmkritikák a napilapokban, amikre érdemes volt figyelni. Most kénytelen vagyok saját magamra támaszkodni. Van egy "tilos filmek" listám, amibe beírom azokat a filmeket, amiket balszerencsémre elkezdtem nézni, de nézhetetlennek bizonyultak. Vagy megnéztem ugyan, de nem akarok még egyszer belefutni. A film a legnagyobb közönséget magáénak tudó művészeti ág, mindennapi életünk részévé vált, akár az olvasás. Azonban sajnos egyre ritkább az olyan film, amikor az ember "benne él a történetben", amíg tart az élmény.
Judit
Kedves Judit!
A címválasztással kapcsolatosan igazad lehet, de sajnos én is katasztrofálisan rosszul választom meg a címeket, egyszerűen csak kiragadok néhány szót az írásomból, versemből.
Viszont egészen más a helyzet a fordítással, amikor egy műnek az eredeti címétől távoli, esetleg ellentétes jelentést adnak. A cél bizonyára, hogy úgy gondolják vonzóbb lesz az emberek számára. No és persze a divat, a lökött, a minél furább, a balhét sejtető, a sok sexet sejtető… és sorolhatnánk.
Megint érdekes témát feszegetsz, hiszen manapság bármit megtehetnek egy-egy művel, legyen az film, színház… talán csak az írott műveket nem merik még kicsavarni. 🙂
pipacs
Kedves Pipacs!
Bár az utolsó mondatod igaz lenne! A következő darabja a sorozatomnak pont erről fog szólni…
Köszönöm, hogy olvastál, és a csillagokat is!
Judit
Nagy filmrajongóként én is el-elgondolkozom a magyarok címválasztási szokásain, viszont veled ellentétben a legtöbb esetben díjazom a magyarok leleményességét. Az amcsik például olykor olyan ötlettelen címmel ruháznak fel egy filmet. A két Paco által felsorolt mozifilm-sorozatok címválasztásával például jómagam is egyetértek. Meg a jópofa szójátékokkal, a magyar nyelv sokszínűségének kihasználásával, a rímek játékával. Sztárom a párom, nagyon vadon… most hirtelen ez a kettő jutott eszembe. Jópofák is egyben, és gyakran jobban utalnak a film jellegére, cselekményére, mint az eredeti filmcímek. A cikked első, nagyobbik felében kitárgyalt filmet sajnos nem ismerem, nem láttam még, azzal kapcsolatban nem tudok véleményt mondani, viszont az utolsó bekezdésedben felsoroltak címét én speciál mind ötletesnek tartom. Az azt megelőző "fordítások és műfordítások" közül pedig korábban (meg most is) egyedül a Mindenütt nő cím nem tetszik.
Kedves Csaba!
Nem vagyunk egyformák. Ezért nem is bosszankodunk egyformán. 🙂
Amit én bosszantó butaságnak tartok, azt Te szórakoztató, és ügyes leleményességnek. 🙂
Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet!
Judit
Huhú, mennyi gondolat, erre csak hosszan lehet reagálni…
Szóval, kedves Judit! Munkámból kifolyólag (taxis) elég sok bosszantó butasággal találkozom az utakon, mind amellett, hogy az általad említettel maximálisan egyetértek, engem ez bosszant a legjobban. De az az érdekes, hogy ahányszor utassal vagyok, és az elkezd idegeskedni, vagy káromkodni a forgalom miatt, én megnyugszom. Mintha lenne egy szerep, amit ha más betölt, akkor lekerül a súly a vállasmról. Ez történt most is, így hát engedd meg, hogy terhemet, önkéntes jelentkezésed után – bocsánat 😛 – átadjam neked, annál is inkább mert ennek a témának az ügyét én is szívemen viselem, és a teher mellé odaadom felháborodásom és támogatásom is.
folyt. köv.
Szimpátia bőszületű hozzászólás #2
Pont ma, mielőtt írásodat elolvastam, jött fel nálunk is ez a téma, a Szentfazék című Eddie Murphy film kapcsán. Ennek az eredeti címe "Holy Man", ami egyszerűen "Szent ember"-t jelent. Bár a szent megmaradt, az embert valamiért sikerült fazékra cserélni, amit ha Eddie karakterével párosítunk, akkor egészen biztosan egy kellemesen középszerű vígjátékot kapunk, ami egy másnapos vasárnap délutánra tökéletes. De ez a film attól azért kicsit több lett, és még ha nem is egy klasszikus darab, a fő karakter a szentfazék tökéletes ellentéte.
Még egy apró kis szálka a témával kapcsolatban. Engem rettentően idegesítenek az előre gyártott, jó pénzért megvehető kommentárok a filmek borítóin, plakátjain. Olyanok mint: a "FANTASZTIKUS", a "HIHETETLEN" vagy "AZ ÉV LEGJOBB VÍGJÁTÉKA" (február közepén!), az 5-csillagokról nem is beszélve.
Köszönet ezért a cikkért!
Levi
Kedves Levi!
Örülök, hogy levettem a válladról egy bosszúságforrást, azt hiszem maradt még így is elég rajta! 🙂
A "Szentfazék" című filmtől engem elriasztott a címe. Lehet, hogy nem kellett volna?
Komolyan, néha azt gondolom, hogy a hivatalos magyar filmcímek kiagyalói nem csak az idegen szavak, hanem a magyar szavak jelentésével sincsenek tisztában!
Már megírtam a sorozat következő darabját, ha lesz időm átfésülni, akkor hamarosan felteszem.
Judit
A filmcímek fordítóinak jellemére talán nagyon találó kifejezés a
FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG… 🙂
Kedves Levi!
Köszönöm, hogy újra visszatértél! 🙂
Tényleg nagyon találó a filmcímekre a kóros feltűnési viszketegség, a formális modernség, és a lerágott csontok előkaparása…
A hivatalos magyar filmcímek alkotóira ez mennyire jellemző, azt nem tudom. Talán ezt várják tőlük /vagy azt képzelik, hogy ezt várják tőlük/, – hogy kicsoda, azt sem tudom, de sok nézőt veszítenek ezzel a tévképzettel.
Judit
Kedves Judit!
Minden szavaddal egyet értek a cikkedben. Jó, hogy valaki le is írja ezeket a gondolatokat, bár nem hiszem, hogy lesz ezen a téren valami változás. Ezek a bugyuta, alkalmatlan címválasztások emlékeztetnek engem a valóságshow-kra, melyeket hiába nem kértünk, mégis az orrunk elé dugták nap- mint nap. Annak hál Istennek vége lett, remélem egyszer ezek a címek is feledésbe merülnek, és csupa frappáns címmel találkozunk majd akkor már. (Bocs az utolsó mondatom csak egy idealista álmodozása volt.)
Kedves Millali! Talán rájönnek egyszer /ez az én idealista álmodozásom/ a megbízók, hogy nálunk nem sok embernek jönnek be a "meghökkentőnek" szánt buggyant marketingfogások.
Annyiszor, és olyan sok szempontból néznek minket hülyének, hogy már nem szeretjük, hogy a filmek, könyvek, kávé, sör, és minden vacak reklámjánál úgy kezelnek bennünket, mint a kicsit debil kiskorú elmeroggyantakat.
Kár a kidobott pénzért, aminek az a végeredménye, hogy elriasztja a reménybeli nézőket, vásárlókat, olvasókat, felhasználókat, stb. a nagy csinnadrattával beharangozott terméktől.
Mi pld. évtizedekig nem vettünk Tschibo kávét, mert a szlogenjüktől /"A legtöbb ami adható"/ viszolyogva csak legyintettünk. Azután egy vendégségben Tschibo kávét kaptunk /nem tudtuk, hogy az/ és nagyon ízlett. Azóta az lett nálunk A KÁVÉ. Mennyi kávét vettünk volna már tőlük az elmúlt évtizedekben, ha megspórolják magunk a híres szlogenjük költségét!
Judit
Kedves Judit!
Hosszú kimaradásom miatt alig győzöm keresgélni az időközben föltett jó anyagokat. Mondhatom, remekül választod ki, miről érdemes írni, s azt a témát alaposan körüljárva tárod elénk. Lám, milyen foganatja van, s hány olyan vélemény jelent meg hozzá, ami sokat hozzáadott, s teljessé tette a téma kibontakozását.
Ugyanis elolvasva mindjárt eszembe jutott, hogy nem csupán a filmek címére vonatkoznak a félresikerült választások. Bizony, előfordul regényeknél, de nálunk is, főleg kezdőknél találkozunk olyan címekkel, melyekről sehogy sem következtethetünk a tartalomra, és fordítva, a tartalmáról a címre.
Az igazság, hogy filmeket csak a televízió képernyőjén nézhetek, de ott már nem csupán a rosszul választott címtől, de a rövid bemutatásától is elmegy a kedvem tőle (egy félperces bemutatónál lövések, késelés, fojtogatás és nem sorolom…). Nem tudom, hogy képzelik, hogy mindez csalogatná a nézőket?
Jó volt olvasni jegyzetedet!
Kata
Kedves Kata!
Régebben nekem is nagy kedvencem volt a filmajánló. Az alapján sok jó műsort kiválasztottam, amit aztán megnéztem. Most már nem is nézek a képernyőre, ha belefutok pont egy filmajánlóba, pont azért, amit te is leírtál!
Nem hagyom brutális jelenetekkel, és hullákkal teletömni az agyam. A port.hu weboldalon szoktam megnézni a TV műsort, ott van a filmekről ismertető, pár kép, időnként egy kis film részlet belőlük.
Köszönöm, hogy elolvastad a jegyzetemet, és hozzá is szóltál! 🙂
Judit
Érdekes. Jó, hogy írtál a témáról. Már nekem is feltűnt. Ki a fene engedélyezi ezeket a címeket???
Kedves Léna!
A külföldi filmeknek az a hivatalos magyar címe, amit a film itteni forgalmazója ad neki. Nem kell senkinek sem engedélyezni. Ha úgy gondolja, hogy a film eredeti címe "nem elég ütős", akkor ad neki egy "színvonalas" címet, legtöbbször egy erőltetett szójátékot… 🙁
A forgalmazóknak külön címfelelősük van, akinek az a dolga, hogy a végső szót kimondja: mi lesz a "hivatalos" magyar címe egy külföldi filmnek.
Szerintem a filmcímeket szó szerint, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az eredeti értelmet legjobban visszaadó címmel kellene lefordítani. Mert a filmcím is a film része. A szándékos félrefordítás pedig az egész film meghamisítása.
Judit