Elgondolkodtató, hogy a szellemi áramlatok is csak divatjelenségek. Itt van például a spiritizmus, 1848-ban kezdődött el Amerikában, diadalt diadalra halmozott, aztán alig telt el száz év, és csendesen kimúlt.
Valószínűleg azért, mert nem volt igazán szellemi áramlat, csak divatjelenség.
A meghatározás nem könnyű, de a többség hiteles szellemi áramlatnak látta, sőt a spiritizmusban találta meg azt, amit hiába keresett a kereszténységben.
Nem hiszem, hogy készült volna statisztika; én azonban úgy látom, hogy a spiritizmust éppen nem a szellemiség tartotta életben, hanem az úgynevezett spiritiszta jelenségek: táncoló asztalok, maguktól megszólaló harmonikák, semmiből lehulló virágcsokrok, és persze a rejtélyes materializációk.
Vagyis az, amit cinikusan a poltergeist kultuszának neveznek.
Ennél azért több volt: egy új tudomány tapogatózó kísérletei.
Kísérletek, amelyek sose váltak tudománnyá. Túl sok volt a zavaró szubjektív tényező. Megszoktuk, hogy a fizikai és hasonló kísérletek eredményei nem függenek a vizsgálók kedélyállapotától, vallási meggyőződésétől vagy bizonyítási kényszerétől.
Ebben az esetben a pszichológiát sem fogadhatnánk el tudománynak.
Ez más… Senki sem lépett fel olyan igényekkel, hogy a pszichológia mindent megmagyaráz, a világ keletkezésétől a transzcendenciáig. Más szavakkal, a pszichológia nem isteni kinyilatkoztatás, nem kívánja felborítani az emberek életét. Megmarad a határain belül, és nem az a fő törekvése, hogy a téziseit mindenképpen bebizonyítsa, akár csalások árán.
Mint a spiritizmus. Sehol nem volt annyi csalás, mint a spiritizmus történetében. A Fox nővéreket sose érték csaláson: ők maguk vallották be, hogy rászedték a hiszékeny közönséget. Később ugyan visszavonták, de ezzel már nem használtak a spiritizmus ügyének. Az 1860-as években a Davenport fivérek székhez kötöztették magukat, aztán szellemeket produkáltak, akik szabadon sétálgattak a nézők között. Egyszer aztán valaki egy speciális tengerészcsomót kötött a kötélre, mire egyetlen szellem sem jelent meg. 1874-ben Showers mama és a lánya rendeztek bemutatókat. Jóelőre megmondták, hogy a szellemeket nem szabad megérinteni. Egyszer valaki mégis megtette; a szellem főkötője leesett, és Showers kisasszony nagyon bosszankodott.
De a denveri Miller asszony 30-40 szellemet materializált egyszerre, a nézők felismerték elhunyt rokonaikat vagy ismerőseiket.
Régen a hölgyek hosszú ruhát viseltek, amely alatt sok minden elfért. Például Eusapia Paladino…
Igen, mondják, hogy ez a hölgy kihúzta a lábát a cipőjéből, és manipulált, amikor a szellem nem akart megjelenni. Sokan ismétlik ezt a vádat. Én azonban elolvastam az eredeti jegyzőkönyveket, a Flammarionnal rendezett szeánszokról. A csillagász Flammariont nem a spiritizmus érdekelte, csak az a lehetőség, hogy végre bebizonyíthatja, csalás az egész. Hetekig szeánszozott Eusapiával, és csak egyszer mondta ki, hogy nem bízik benne. A szellemek, vagy Eusapia egy levélmérleget mozdítottak meg. Teljesen világos volt, a levélmérleghez igazolhatóan nem ért hozzá senki, mégis 7 g terhelést jelzett. A kísérlet után Flammarion talált egy hajszálat, azt gondosan eltette, mint bűnjelet.
7 g-os hajszál?
Flammarion nem mondja meg, mennyi volt a hajszál súlya. Azt sem, hogy mikor találta meg, valamikor a kísérlet után, de ez tág fogalom.
Egy lengyel lány nem hajszálakon, hanem fekete cérnán emelte fel a tárgyakat, pingponglabdát, gyufásdobozt.
Stanislawa Tomczyk nem kötözött fekete cérnát a pingponglabdára. Ez elég feltűnő lett volna. A vékony, fekete fonalfélét sose a keze és a tárgy, hanem mindig a két keze között látták. A fekete fonalak a kísérlet végén felszívódtak. Ezeket meg sem lehetett fogni, a kutatók a levegőbe nyúltak.
Tegyük fel, hogy hiteles telekinézis, de mi köze van ennek a szellemekhez?
Talán semmi. Stanislawa azt állította, hogy egy Stasia nevű szellem segít neki.
Az amerikai Slade-nek sajnos nem segített. Neki az volt a specialitása, hogy két összekötözött vagy lepecsételt palatáblát pár percre az asztal alá tartott, erre írtak a szellemek. Egyszer elvették tőle a palatáblákat, még mielőtt az asztal alá dughatta volna, és mit tesz Isten, már ott volt az írás. Az igen híres László László is lebukott, megtalálták az ágy alatt a libazsíros gézdarabokat, ezekből gyártotta a szellemfejeket.
Tény, hogy a materializációk többet ártottak a spiritizmus ügyének, mint amennyit használtak. Például a tibeti mahátmák levelei, amelyeket egy eltolható deszkán át raktak be a szekrénybe, Adjarban; de erről már annyit írtak, hogy mi sem tudunk újat mondani. De talán nem is ez volt a spiritizmus erőssége, hanem a közlések, amiket a szellemektől kaptak.
Ez még rosszabb. Anyukám, itt vagyok az asztrálsíkon, nagyon jól érzem magam, erre gondolsz? Vagy az azonosítási kísérletekre? Flammarion könyvében olvashatjuk ezt is, vagyis ahogy te mondod, csak tiszta forrásból… Egy szellem elfelejtette, hogy melyik évben halt meg, melyik városban temették el. Egy Sivel nevű úr szelleme azt állította, hogy már életében ismerte Flammariont, Mouchez admirálisnál találkoztak. Flammarion azonban csak Sivel halála után két évvel ismerkedett meg Mouchez-al. Aztán mit szólsz a következő gyöngyszemhez: Egy szellem nem akar bemutatkozni, azt mondja, felírta a nevét egy darab papírra, és beletette egy könyvbe. Hol az a könyv? Meglepő fordulat, a könyvtárban. Milyen könyv? Csillagászati könyv. Milyen színű? Sárga. Hol lehet megtalálni? Nagy nehezen kiderül, hogy az ajtótól jobbra, a hatodik polcon, hátul, a többi könyv mögött. Megtalálják, az a címe, Anatomia celeste, Velence, 1753, ez volt a „csillagászati” könyv. Benne egy papírcsík, rajta ceruzával ez a név: Krsna. Ön Krsna? Igen. Mikor élt? Krisztus kortársa voltam, a Himálajában éltem…
Ez valóban nagyon fontos tudományos információ. És mégis a szellemközlések bizonyultak a spiritizmus legéletképesebb területének. Mindenesetre új nevet kapott, channeling néven vált szalonképessé.
Mi a channeling pontos meghatározása?
Biztos csak annyi, hogy a New Age egyik hullámverése. Meghatározások persze vannak, például channeling az eljárás, amelynek révén valakit megszáll egy szellem, és rajta keresztül beszél. Információ közlése egy szellemtől, vagy valamilyen természetfeletti lénytől. A szellem szót igen tágan értelmezik, Buddháól, Jézustól és Casanovától az elhunyt rokonokig, angyalokig, földönkívüliekig bárki közölhet információt.
Akik mind igazolják magukat az útlevelükkel.
Általában nem kérnek igazolást. Mondják, hogy a channeling-et egy Jane Roberts nevű amerikai hölgy találta fel, akinél egy napon lejelentkezett egy Seth nevű entitás, közölte vele, hogy nagy dolgokra hivatott, csak még egy keveset tanulnia kell. Seth mindjárt meg is kezdte a tanítást. Jane Roberts oda volt a gyönyörűségtől. Gondold meg, egy valódi, természetfeletti szellem azt mondja neked, hogy te vagy az égiek kiválasztottja, új próféta, esetleg a világ megváltója.
Aki engem választ, annak nem bízom meg az ízlésében.
Jane Roberts azonban nem így látta. És sem így látta a New Age mozgalom többi zászlóvivője sem: a Salem nevű szellem üzeneteit közvetítő Diandra, az Ábrahámot megszólaltató Esther Hicks, az alsó próféta Edgar Cayce, vagy Lee Carroll, aki a Kryon-könyvekkel híresült el. Szemlátomást nem az a kérdés, hogy a jelentkező szellemek valóban azok-e, akiknek magukat mondják. A New Age számára elég garancia az, hogy az informátor nem egy fizikai testből beszél. Nyilvánvalóan az a meggyőződésük, hogy egy inkarnálatlan szellem a priori sokkal bölcsebb, mint akik jelenleg a földön, anyagi testben élnek.
Anyag és szellem dichotómiája, ez nem új dolog.
A channeling hívei nem is állítják, hogy valami új dolgot találtak volna fel. Nézetük szerint minden szentírás vagy prófétikus könyv channeled információ. Ide tartozik mindenféle inspiráció, vagy csak egyszerűen az érzés, hogy most egy nagyon okos dolgot mondtam, magam sem hittem volna, hogy erre képes vagyok. Nem tudom másként megmagyarázni: megengedem, hogy egy inkarnálatlan lény szólaljon meg rajtam keresztül.
Aki aztán vagy jót akar nekem, vagy nem.
A channeling hívei nem ismerik ezt a megkülönböztetést. Az egyetlen megkülönböztetés, hogy a channeling transzban történt-e vagy sem. Ha nem, a channelernek akkor sincs sok dolga. Megnyugtatja az elméjét – ennek nagyon egyszerű technikái vannak, pl. csukott szemek, mély lélegzés, koncentrálás egy gyertya lángjára, füstölők égetése és hasonlók. Aztán, hogy úgy mondjam, kitárja az ajtókat az energiák előtt.
És az energiák áramlanak.
De mennyire. Néha egyszerre többen jelentkeznek, nem szellemek, mert ez divatjamúlt kifejezés, manapság inkább entitások közlik az információt. Valamivel jobbnak gondolják azt a helyzetet, amikor a channeler transzban van; lehetőleg egészen mély transzban. Ez a garancia arra, hogy nem a korábbi, normál úton megszerzett ismereteit használja fel, és nem is a tudatalattijából merít.
Ami persze szintén divatjamúlt kifejezés. Talán azt kellene mondani, álaja-vigjána, kollektív tudattalan, vagy a jungi archetypusok világa.
Jung kétség kívül sokat segített a New Age-nak, bár nem ez volt a szándéka.
Nem, de Jungot nagyon érdekelte a kelet, és a New Age is a keleti misztika nyelvét beszéli.
Anélkül, hogy mélyebben ismerné például a keleti vallásokat. Különben tudnák, hogy a jóga elismeri ugyan a channeling lehetőségét, de nem tartja sokra; a jóga egyik eredménye a közvetlen észlelés, amely a közvetítők jelenlétét feleslegessé teszi. Még élesebben fogalmaznak a buddhisták, amikor kijelentik, hogy minden channeled információ vikalpa, téves elképzelés. Oka az elrontott meditáció. Mondjuk, valakinek sikerült felébreszteni, megmozdítani a Kundalini kígyót, de a kígyó nem lép be a neki rendelt szusumná csatornába, hanem kívül marad; szabályozatlanul mozog. A buddhista írások hosszasan sorolják, milyen látomások jelentkezhetnek, vagy milyen lényekkel lehet találkozni (Szurangama szútra). Ezek lehetnek természetszellemek, úgynevezett kísértetetek, vagy akár kisebb félistenek, például gandharvák.
Mit akarnak tőlem?
Ez változó. A természetszellemek talán csak játszanak, hiszen az értelmük nagyon korlátozott. Nem sejtik, hogy esetleg nagy bajt okoznak. A kísértetek megelégszenek azzal, hogy találtak egy átmeneti szállást, egy fizikai testet, amely nélkül nehezen tudják elképzelni az életüket. Lehet, hogy a félistenek valóban jót akarnak, például fokozzák valakinek az alkotó erejét vagy a pszichikai képességeit. Ezt az illető nagyon inspirálónak találja, de biztosan problematikus lesz, ha tartósan a szintje fölött kell teljesítenie, egy olyan fejlettségi fokon, amelyet a valóságban nem ért el. Hogyan is mondja Krsna? Inkább teljesítsük a saját karmánkat, még ha érdemtelen is. A mások karmája tele van veszéllyel.
A sajátunk is.
Igaz, de ezt nem lehet kikerülni.
Mindenki alkalmas arra, hogy channeling útján szerezzen információt?
Elvben igen, azt mondja a New Age, de az Ájurvéda tudománya ellentmond ennek. Mint tudjuk, az Ájurvéda alapvetően három típust ismer: vata, pitta, kapha. Az emberek többsége vata, vagy legalább is döntően vata, és ők azok, akik a legjobban érdeklődnek a channeling iránt. Nagyon vonzza őket a lehetőség. Sajnos a vata ember könnyen megbetegszik, és a channeling-el elkerülhetetlenül együtt járó izgalmak megviselik az idegrendszerét. A kapha típus általában óvatos és tartózkodó, de az egyszer fölvett benyomásokat sokáig megőrzi. A pitták bizonyos védettséget élveznek, de csak azért, mert többnyire nagyon büszkék, nem viselik el a külső irányítást. Így aztán az inkarnálatlan entitásoknak sincs náluk sok esélyük.
Hogyan van ez? Egy démon egyszerűen megszáll egy jóindulatú embert, akinek fogalma sincs, hogyan szabaduljon meg tőle?
Sok ilyen eset van az inkvizíció jegyzőkönyveiben. Nem értették meg a pszichikai zavarok, az átmeneti vagy tartós személyiségváltozás okát és természetét. Feltételezték, hogy mindenféle zavar oka egyszerűen az ördög. Ez persze nem ilyen egyszerű, de vannak rosszindulatú lények, akik jól hangzó neveken jelentkeznek. Lehet, hogy valaki azt gondolja, Isten szólt hozzá, vagy végre találkozott az igazi lelki vezetőjével. Ez azonban ritka dolog. A jóhiszeműségnek, naivitásnak, érzelmi labilitásnak és fizikai gyengeségnek egészen különleges kombinációja szükséges hozzá, ami szerencsére nagyon ritka. De általában azt lehet mondani, hogy az emberek az alkatuknak megfelelő lényeket vonzzák magukhoz. A vaták olyanokat, mint ők maguk – erratikus, stimuláló, de megbízhatatlan entitásokat. A jóindulatú és kedves lények a magasabb rendű, a kéjsóvárak és kapzsik az alacsonyabb rendű kaphákat keresik. A kritikus hajlamú pitta senkivel sem lesz igazán elégedett.
Ahogy ezt fölvezetted, az a benyomásom, hogy a világ tele van inkarnálatlan lényekkel, a természetszellemektől a félistenekig, és mindegyik alig várja, hogy valakit végre megszállhasson, belülről irányíthasson.
A New Age álláspontját mondtam el – a valódi helyzet nem ilyen sötét.
De mondd csak, engem nagyon zavar az a gondolat, hogy kinyitom az ajtókat, ugye ezeket a szavakat használtad? Kinyitom, és hagyom, hogy akárki belépjen. Mond valami fantázianevet, Seth vagy Kryon, én pedig teljesen extázisba esem, kiszolgáltatom magam neki anélkül, hogy megvizsgálnám a megbízólevelét.
Pitta alkat. Nyugodtan nyitva hagyhatod az ajtót. Egyébként létezik egy megbízólevél, és azt meg is lehet vizsgálni. És ez nem más, mint az információ tartalma. Jane Roberts, akiről már beszéltünk, úgynevezett művelt hölgy volt, sokat olvasott, ismerte a vallási és okkult hagyományokat. Volt valami viszonyítási alapja, amikor „Seth megszólalt.” Kevin Ryerson azt állítja, Jézus egy János nevű kortársával szokott társalogni; „János” szavait is meg lehet vizsgálni, megfelelnek-e legalább az Újszövetség szellemének. Kissé nehezebb a helyzet J.Z. Knight informátorával, aki egy Ramtha nevű, 35,000 éves cro-magnon harcosnak mondja magát, nem is beszélve a 2,000 éves Carlos nevű szellemről, aki az oktatás után, jó pénzért, atlantiszi kristályokat árul.
Ez legalább a biztos jel, hogy vigyázz! Itt valami gyanús dolog következik. Ez éppen olyan, mint amikor megjelenik Petőfi szelleme, és ilyen versikéket diktál:
Kis gyertyafény látszik
A nagy sötétségbe’,
Körülveszi, eltemeti
Hitetlenség éje.
Pósa bácsi! De mit szólsz ahhoz a francia szellemhez, aki egy látszólag teljesen értelmetlen betűözönt produkált. Aztán valaki rájött, hogy a páratlan betűket kell összeolvasni, a többit ki kell hagyni. Egy kis verset kaptak ezen a módon, ami hevenyészett fordításban így hangzik:
Barátaink, szeretünk mindenkit,
Jók vagytok, és hűségesen éltek,
Legyetek a jó Istenben egyek,
A szentlélek szárnyát terjeszti fölétek.
Irodalmi igények nulla. De tegyük fel, az asztrálvilág vagy a magasabb dimenziók nem kedveznek a költészetnek. Ezt tanította Emmanuel testvér, 2004 novemberében:
„Üdvözlet, fivéreim és nővéreim a földön. Üdvözöllek titeket a világból, ahonnan jösztök, a világból, amely állandóan körülvesz titeket. A világ, amelyben éltek, csak egy része a szellemvilágnak, a megnyilvánult rész, az inkarnált rész. Mégsem úgy kell látni, mintha teljesen elkülönülne a szellemvilágtól. Ha ez így lenne, nem hallanátok ezeket a szavakat. Inkarnáltan, a testben is szellem, lélek vagytok. Szellem, lélek vagytok akkor is, amikor nincs emberi testetek, lélek akkor is, amikor lejösztök a földre, hogy megtapasztaljátok az emberi életet. Szellem vagytok, a szellemvilág része, bár ennek nem mindig vagytok tudatában. Mivel azonban a szellemvilág részei vagytok, megtapasztalhatjátok, például a meditációban… Ti mind megválasztottátok a szerepeteket, mint a jó színészek, akik néha elfelejtik, mi történik körülöttük, amikor a színpadon vannak, elfelejtik, hogy csak szerepet játszanak, annyira elmerülnek a szerepükben… A lélek döntötte el az életet, amit éltek, az utat, amelyen jártok. Lehet, hogy az elmétek nem örül neki, ez mégis szükséges, vagy segít abba, hogy a lelketek tanuljon… Az elme nem akarja mindig ugyanazt, amit a lélek…”
Nincs ezzel semmi baj. Legfeljebb elalszom, mire a végére érsz. Mondok neked egy sokkal jobb példát. A múlt században Rosemarie Brown, egy angol háziasszony nem költeményeket, nem is magas vagy mély bölcsességeket hozott le sáros csillagunkra, hanem zenét. Beethoven, Chopin, Schubert, Brahms, Debussy is mások küldték le síron túli kompozícióikat. Zongorázni tanult Rosemarie, de zeneszerzést nem, a művek mégis elég jó alkotások, bár nem a zeneművészet csúcspontjai.
Utánzás. Ezt már sokan megpróbálták.
Rosemarie lehozta a X. szimfóniát is. Nem éppen mestermű, de minden szempontból olyan, mint egy Beethoven-szimfónia.
Hiszi a piszi.