Nem bírtam tovább. Megkérdeztem magamtól.
Mégis, ki vagy?
Erre roppant egyszerű a válasz. Berki Enikő. Nem rémlek? Majd fogok, remélem. Van egy célom. Tudod, nem nagy, de számomra fontos. Nyomot akarok hagyni a világban. Nem az a kisvárosi lány akarok maradni, aki eddig is voltam. Tudom, hogy egyszer hiányozni fog ez a lét, sőt jobban, mint gondolnám, de vannak dolgok, amikért áldozatot kell hoznunk és van egy esélyünk.
A legkönnyebb döntés, amit valaha is meg tudunk hozni, hogy a múltban sóvárgunk, vagy tudatosan építjük a jövőnket? Kilépünk egy skatulyából vagy magunk köré építünk egy falat és arra várunk, hogy valaki jön és ledöntse és majd a karjaiba ugorva mondhassuk a világnak, hogy igen, ő az én hősöm!
Akkor el kell, keserítsek mindenkit, mert én nem ez vagyok. Igen van célom, és ez az, de én nekem nem szokásom sóvárogni. Megőrülök egyes dolgokért. Képes vagyok átérezni dolgokat, és néha komolyan is gondolom őket.
Ellentétben más korombeliekkel, én zenét hallgatok. Amit ők az alatt értenek, az nekem picit abszurd. Kedvencem Kate Voegele vagy éppen az Angels and Airwaves. Nem vagyok rocker, vagy nagy rapp rajongó. Csak egyszerűen élvezem azokat a zenéket, amiknek van mondandójuk és képesek rám hatni. Amit tanultam, az mind a Tuti Gimi című sorozatból van.
A legfontosabb azt hiszem, amit még meg kell említenem, hogy imádom a sötét, de kivilágított utcákat, és nem szükséges, hogy üres legyen. Csak jó idő, szellő és egy kis párizsi hangulat. Mivel imádok utazni, sok minden a részemmé vált, de a sétálás az életemmé vált. Nem csak egészségesen formában tart, de úgy érzem, hogy van egyfajta ereje.
És azt hiszem, hogy tartozom egy vallomással. Nem vagyok az a lány, aki iszik, mert egyáltalán nem bírom az alkoholt. Még a szilveszteri pezsgő is megárt nekem. Nem bulizok hajnalokon át, tizenöt évesen és van célom. Nem teszem ki magam mindenkinek, sőt a közösségi oldalakon sem a kedvelt testrészeimet mutogatom. Nem használok chat oldalakat. Tudom, hogy veszélyesek, és ami még fontosabb, hogy nem azt követem, ami másoknak kell, hanem ami nekem. Nem vagyok átlagos, nem tartozom közéjük, van családom, akikkel én is vitatkozom, de szeretem is őket. Van bűntudatom, van lelkiismeretem, bár azt hiszem, ez manapság már ritkaság. Sajnálom, én ilyen vagyok, megbánok sok apróságot, amit mások még nem is neveznek bűnnek, csakhogy, az én határaim máshol vannak.
A feltevésekkel kapcsolatban, remélem az ítéletek elszálltak, mert ez lenne az a bizonyos egy százalék, amit magamból adni akartam.
18 hozzászólás
Olvastam az előzőket is, sőt: a fórumba írtakat szintén.
Írd csak ki magadból, és a hozzá(d)szólásokban ne láss ellenséget.
Itt senki ne rosszindulatú, nem gonosz és nem lekezelő.
Engem érdekelnek a gondolataid.
Írjál csak, Enikő.
Köszönöm,hogy ezt mondod. Sokat jelent ez nekem. Leginkább azért,mert gimnazista létemre, mindent irigyelnek tőlem. Találtam végre valamit és szeretném azt hinni,hogy ez most valódi és igaz. Remélem,hogy sokat köszönhetek majd ennek a kis oldalnak 🙂
Enikő, HIDD azt, hogy saját magadért szeretnek az emberek.
Abban a pillanatban, amikor készen állsz elhinni, az önmegvalósítás nem lesz kényszer, hanem csupán a normális szükséglet.
Ha Édesanyád nem értékeli a tevékenységedet úgy, ahogyan Te szeretnéd, akkor először olyan valakinek akarjál megfelelni, aki nyitott erre. Utána pedig szépen, lassan rátalálsz önmagadra.
Megígérem, hogy olvasni foglak, végig szeretném követni a gondolataidat.
Szeretettel: Andrea
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Nem tudom,hogyan kifejezni,de köszönöm. Remélem,hamarosan az fog belőlem írni,akit olvasni is akarunk.
Üdvözlettel.: Berki Enikő
Kedves Enikő! Ilyen vagy Te! Nem iszol alkoholt, még csak 15 éves vagy, utálsz chat-elni, nem mutogatod a testrészeidet (melyekre gondolsz?). DE: mit érdekel ez engem, mint OLVASÓT? És mik azok az ítéletek, amelyek elszálltak, ami egy százalék? Miért nem kettő? Üdv. én
Kedves Bödön!
Először is nem firtatom azokat a képeket,mert mindenki tudja,melyekre gondolok. Másodszor az olvasót leginkább az érdekli,hogy ki az akitől olvas,rokonlelkek-e és,ha olvas egy könyvet az adott írótól,akkor jó volt-e a választása. És az egy százalék az tényleg csak egy százalék. Ha a kettőt akarod,megkaphatod,de ahhoz annyi kell,hogy MAGAMRÓL írjak és az,hogy ha elolvasom a kritikádat,akkor ne az a szó jusson eszembe,hogy ellentmondásos. Az olvasókat pedig nem zsokásom gyűjtőnév alá venni. Sokszínűek és érdekesek.
Üdv.: Berki Enikő
Szia Enikő!
Elolvastam, utána megnéztem hány éves vagy. 16. Így már értelem miért ilyen témát választottál. Olyan naplószerű bejegyzésnek tűnik nekem. Én ezt nem nevezném cikknek.
Ági
Kedves Ágnes!
1996.10.24. – vagyis 15 éves vagyok. Szerintem ezt nem kell megkérdőjelezni. Ha naplószerű bejegyzést akartam volna csinálni,máshogy kezdek neki,ez leginkább egy cáfolt elítélésnek a gondolatmenete volt. De az olvasók fantáziája nagy. Senki nem ugyanazt látja,mint a többi.
Üdvözlettel: Berki Enikő
Egy ilyen íráson tényleg úgy repked az ember fantáziája, hogy alig bír vele, nehogy teljesen elrepüljön. Nagyon elmélyed az ember a gondolataiba, amikor olvassa, hogy egy kiskorú nem iszik alkoholt és nem mutogatja a testrészeit, miközben minden írását az ÉN központúság jellemzi. Mi a szösz ez ha nem magamutogatás? Nagy és értelmetlen dolgokat mondasz cikknek becézett írásaidban, ami nem illik korodhoz, hiszen gőzöd sincs róla, hogy miről beszélsz. Hányszor élted át a párizsi éjszakák hangulatát? Ellentétben a korodbeliekkel te zenét hallgatsz, mások bizonyára csak kutyaugatást meg macskanyávogást! Szerintem választhatnál korodhoz illő témákat és azokról írj, ne akarj nagyobbat mondani, mint amekkorát tudsz, mert a végén csak nyomtalan nyomot hagysz magad után. Ennyi lenne első és több mint valószínű utolsó hozzászólásom, mindaddig míg be nem fejezed ezt a nem chat-os magamutogatást, ami nem veszélyes, de sajnos egy idő után unalmas, bármilyen dús is az ember fantáziája. Üdv. István
Jellemzés,nem magamutogatás. És véleményem szerint ennyi elég is volt belőlem,vagyis amúgy sem szándékoztam többet írni az egomról,mint amennyit már olvashattak. De végiggondolva,az érdekes az lesz,hogy csak arról fogok írni,amit ismerek. Ellentétben másokkal,akik valamilyen feltvést csavarnak hat mondat köré. Sajnálom,én nem az a típus vagyok.
Üdvözlettel: Berki Enikő
Kedves Enikő! Ha rám gondolsz, mondd ki! Ha másra, – akkor is ildomos megmondani a nevet, hadd tudjuk meg ki az szerinted, aki "valamilyen feltevést csavar hat mondat köré". Nem illendő ám a felnőttek világában beszólogatni! -én
Kedves Bödön! Megnyugodhatsz,nem rád írtam. Igazából nem is olvastam még olyan írást ezen az oldalon… de ismerek pár ember,aki úgy ír. üdv.: én
Kedves Enikő!
Jól írsz, értehetően, és érdekesen. 🙂 Olvastam minden írásodat, és értem is. Egy tini lány gondolatai, önmagáról és a világról. Úgy érzem, bemutatkozásnak szántad írásaidat, hogy megismerjünk. Jól tetted. Nem baj, ha idős férfiak nem értik, mi az ami, téged foglalkoztat pillanatnyilag. Nem ők lesznek az olvasóid, és egyébként sincs női lelkük, tehát… 🙂
Nekem azzal sincs gondom, hogy a cikkek közé tetted, hiszen nem is tehetted volna máshová. Írj sokat, mindegy éppen mi foglalkoztat, s ne törődj a bántó kritikákkal. Nincs olyan író akit mindenki szeret. :))
Belőled még bármi lehet! 🙂
Kívánom, legyen sok örömed az írásban, csak így tovább!
pipacs
Kedves Pipacs!
Nagyon szépen köszönök mindent. Remélem,.hogy sok-sok örömöt okozhatok még az írásaimmal. Én is próbálok időt szakítani rá és élvezni is. Kiderül,hogy mi lesz. Sok-sok pici álmom van és egy nagy is. Igaz,még ködös minden,de azt hiszem,emiatt nem kell aggódnom. Még fiatal vagyok és van időm.
Üdvözlettel.: Berki Enikő
Kedves Enikő! Lenyűgözve olvastalak, emlékeztetsz valakire… Különösen ez a sor tetszik: "…megbánok sok apróságot, amit mások még nem is neveznek bűnnek, csakhogy, az én határaim máshol vannak". Ez egy nagyon jelentőségteljes kijelentés! Sok-sok erőt kívánok a "határaid" megtartásához. Én, 36 évesen már tudom, hogy igenis lehetséges, bár néha nehezebb, mint gondolnád, de akkor se add fel! Gratula az íráshoz!!!
Kedves Kirótavi!
nagyon örülök,annak,hogy emlékeztethetlek valakire. Lényegében célomnak tartom,hogyha valaki,például egy nő visszaolvasva az írásaimat,magára ismerjen és megérintse valami. Mondhatni,elértem a célom. Üdv.: Berki Enikő
Szimpatikus önvallomás. Hajrá, Enikő, csak így tovább! :))
Köszönöm!