Nekünk ott van (vagy volt) a kecskeköröm (Congeria ungula caprae) Tihanyban, Michigan-nek meg a Petoskey, persze a hozzájuk kapcsolódó legendákban ki sem írjuk a versenyt, mert ezt a kecskeköröm már akkor megnyerné, amikor a Petoskey még el sem indult.
Mindkettő őskori kövület; a kecskeköröm, fogjuk rá, a kecske körmére emlékeztet, a Petoskey kétféle: natúr, amelybe ki-ki azt lát bele, amit akar, és sima, lehetőleg szépen, szabályosan lecsiszolt, amelyről nem lehet sokat mesélni. Minél szögletesebbek a „kövek,” annál fiatalabbak, a jégeróziónak és a víznek még nem volt elég ideje a csiszoláshoz. De a „fiatal” kő megvan vagy 350 millió éves, és nem is kő, hanem a Hexagonaria percarinata nevű korallból álló zátonyok egy letört darabkája. Lehet olyan kicsi, mint egy babszem (bár ezt nagyon nehéz felismerni); a rekorder súlya 500 kg, ezt a Sleeping Bear, vagyis az Alvó Medve homokdűne körül találta egy szerencsés amatőr kővadász, a 90-es évek végén.
Michigan egyik nemzeti sportja a kővadászat. A szakértők különböző területekre esküsznek. A legtöbben a Michigan tó partján keresgélnek; mások folyómedrekben, elhagyott kőbányákban, a nagy tó szigetein. Nem ritkaság, mégis nehéz ráakadni, mert a kő száraz állapotban alig különbözik a többi mészkődarabtól. A jellegzetes, hatlapú korallminta a legtöbbször csak akkor tűnik elő, ha a követ a megfelelő technikával lecsiszolták, vagy ha legalább elég nedves. Jó lelőhelyek Bay Harbor, Fisherman’s Island State Park, valamint Petoskey és Charlevoix kisvárosok környéke. A szép mintázatú, sima példányokból ékszerek, dísztárgyak készülnek, de az igazi az, ha a Petoskey-t magunk találjuk, hosszas vizsgálódás után, vagy csak úgy, véletlenül.
A Hexagonaria percarinata annyira fontos Michigan-ben, hogy állami szimbólummá nyilvánították, úgyhogy jó lesz sietni, mert nem tudjuk, meddig lesz legális a kincsvadászat.
Az egykor itt élő odewa (vagy ottawa) indiánok bűnös mulasztást követtek el, amennyiben nem meséltek kecskekörmös legendákat a Petoskey kövekről. A név eredete egy indián szó, de még ez se nagyon régi. Pet-O-Sega odewa törzsfőnök (1787-1885) egy francia szőrmekereskedő (csempész), Antoine Carre és egy odewa hercegnő fia volt, akit Ignatius névre kereszteltek. A Pet-O-Sega szó napkeltét, hajnali sugarakat, a nap vagy az ígéret sugarait jelenti, és a legenda szerint a fiú azért kapta ezt a szép nevet, mert az újszülött arcát közvetlenül érték a napsugarak. Ő is szőrmével kereskedett, nagyon meggazdagodott, és a jövedelméből mindig földet vásárolt magának. Feltűnően jóképű embernek tartották, aki a kereszténységet csak hírből ismerte, bár nagyon jól megtanult angolul. Ő is egy odewa hercegnőt vett feleségül, nyolc fiút és két lányt neveltek fel.
Persze ezeket a hercegnőket nem szabad úgy elképzelni, mint Diane de Poitiers-t vagy Grace Kelly-t. Sátrakban laktak a hercegnők is; minden előkelőség ellenére maguk főztek, maguk díszítették a ruháikat. Pet-O-Sega szívesen ment vadászni, még akkor is, amikor már felfogadhatott volna egy csomó alkalmazottat, hogy elvégezzék helyette a nehéz vagy a veszélyes munkát. Heves természetű ember lehetett, aki sűrűn keveredett fegyveres csetepatékba a szomszédjaival. Ez a viselkedés legalább őszinte volt, és jobban megfelelt az emberi természetnek, mint a manapság native American-nek nevezett indiánra rákényszerített, és kizárólag szóvirágokban élő felebaráti szeretet. 1873 nyarán kezdték el a későbbi Petoskey város építését, Pet-O-Saga területén, a Little Traverse Bay délkeleti partján, ahol a Medve folyó a nagy tóba ömlik. Eddigre már egy kissé megcsendesedett az öreg harcos, és jóleső elégtétellel figyelte a város – az ő városa – épülését. Szép, dombos vidék ez, és még egy kis vízesés is van a város belterületén, de a lakosságnak már csak kb. 0,8 %-a native American.
A másik jó kő-lelőhely egy francia kutatóról, Pierre Francois Xavier Charlevoix-ról kapta a nevét, aki kivételesen nem az indiánokkal tűzött össze, hanem Jesse Strang mormon prédikátorral, a Hód sziget „királyával.” 1853-ban, a Fenyő folyó partján vívott csatában a franciák maradtak alul, 1856-ban Strang-ot orvul meggyilkolták; maga Charlevoix nem csak Charlevoix városka lakói szerepeltek a gyanúsítottak között, és nem sikerült megállapítani, hogy pontosan mi történt. A kisváros a prohibíció idején híresült el, mint olyan hely, ahol mindig hozzá lehetett jutni az alkoholhoz. Manapság a „vak disznóknak” (blind pig) nevezett alkoholkimérő helyeket felváltották a kocsmák, és nyaranta a kővadászok száma jóval meghaladja a kb. 2,000 főre tehető lakosságét.
350 millió évvel ezelőtt, a Devon korban sekély, melegvizű tenger borította el a mai Michigan állam területét: a tengeri élőlények ideális lakóhelye. Erre a tengerre emlékeztetnek a Petoskey „kövek.”