Ezt a lányom állapította meg, és az ifjú hölgyek véleménye egy férfi külső állagáról, sokkal inkább mérvadó, mint az enyém. Történetesen, egy gimnáziumi osztályba jártam a dokival és már akkor sem szenteltem túl sok figyelmet a külsejének, melynek oka ismeretlen.
Pedig, ha jobban megnézem, tényleg az. Minél inkább idősödik, annál jobban néz ki.
Sajna, ez nálam pont fordítva van. Azzal vigasztalom magam, hogyha férfi lennék, bizonyára sármos lennék….
Amiben nem változott, az a hallgatagsága. Nem kommunikál, főleg akkor nem, ha „dolgozik”.
Próbáltam az értésére adni, hogy a betegnek joga van tudni részletesen a beavatkozás menetét, de mintha meg sem hallotta volna. Csörömpölgetett kicsit a kínzószerszámaival, háttal nekem, majd rajtaütésszerűen elkezdte érzésteleníteni belülről az egész fejemet.
– Mit fogsz csinálni? – küzdöttem ki a kérdést a nyálelszívó mellett.
– Rekonstruálok. – válaszolta, és a pillantása különösen együtt érzőnek tűnt.
Ez biztos azt jelenti – próbálok „gondolatolvasni” – hogy helyreállítja azt, amit szétver, vagy eltűntet. Az is feltűnt, hogy eddig mindig, a restaurál szót használta erre a bugyuta kérdésemre.
A két szó jelentése, a kezdeti „re” ellenére, vészjóslóan különböző.
– Miért nem szóltál előre? – vonom kérdőre szemforgatva, mivel ez az egyetlen lehetőségem a nem verbális kommunikációra.
– Nem jöttél volna el. – veti oda, a bölcsek nyugalmával.
Így visszatekintve, igazat kell hogy adjak neki. A „mindenttudás” olykor megakadályoz bennünket, jól felfogott érdekeink érvényesítésében.
A szadizmus nem állhat túl távol egy fogorvosi pályát választó egyéntől és mindezt úgy gyakorolhatja, hogy még fizetünk is érte. – filozofálgatok magamban. Eközben próbálok elvonatkoztatni, ami annyit jelent, hogy a végtelenített Republic kazettán lévő, összes szám szövegét mondogatom magamban. Mire végzünk, szövegtudásban egészen biztosan jobb vagyok a „Cipőnél”. A legaktuálisabb a mai napig is, itt zümmög a fejemben:
„Kicsi vagyok.
Kicsi vagyok.
Ha megnövök
beléd rúgok.
Még, még, még, még, még
ennyi nem elég!
Repül a bálna.
Repül a bálna.
Mindenki álljon vigyázzba.
Repül a bálna.
Repül a bálna.
Beleköpök a nagy Dunába.”
16 hozzászólás
Hát ez nagyon jó!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Örülök, hogy tetszett Zsolt. Én még a fogorvosi székben is képes vagyok ironizálni……
szusi! Nemrég éltem át a fogorvosi székben hasonlót. Barátunk, nem kímélt, nem sármos. Fájt!!! De úgy, hogy mondtam a végén neki, nem akarlak mostanában látni. Nem baj?Megértett:-))
Selanne
Az én "sármosomnál" nem fáj, csak nyomasztó, nem is kicsit és határozottan ideges vagyok, ha nem tudom mi is fog történni, de ezt nála sosem fogom megtudni hiába is "pattogok."
Nem csekély irigységgel olvastalak. Ha fogorvoshoz jársz, az azt jelenti, hogy van még fogad.
Hála "sármosnak" úgy néz ki, mintha lenne……
Kedves Szusi!
Te jó ég! Csak nem egy fogorvoshoz járunk?!
Az enyém is sármos, és nem szokta megmondani, hogy mit is csinál éppen az én kizárólagos tulajdonomat képező fogaimmal!
Na ezt meg kell, hogy vitassuk!
Sajnos én a fogorvosi székben képtelen vagyok ironizálni, inkább iparkodnék kifele onnan!
Judit
Judit, én minden lehetetlen helyen és helyzetben képes vagyok ironizálni. Ez, nálam, valószínűleg "születési rendellenesség".
Elképzelhető, hogy ugyanarról a "sármosról" beszélünk, bár – eléggé el nem ítélhető módon – a férfiak egy része határozottan sármossá érik, és ez alól a fogorvosok sem kivételek.
Kedsves Szusi,
Nagyon tetszett a fogorvosszéki elmélkedésed, jókat derültem rajta. Ez tényleg ilyen. Akárhányszor elmegyek, nekem előtte mindig meg kell találnom a mazohistát önmagamban, amit mélyen a "fogorvos fog-alom"-hoz rögzítva őrzök. És tényleg a váratlan fájdalom az egyik legrosszabb az egészben. Csak egy kis sztori:
Egyszer egy kezdő fogorvos, 10-15 perc szerencsétlenkedés után félbetörte a fogamat, amit kiakart húzni, és az eseményt ezzel a hozzáfűzéssel illette: "Hoppá, na, próbáljuk meg újra!" – nem a szeretet volt az, ami átáramlott bennem! 🙂
Bocs a sok rizsáért, és gratula, csak így tovább!
Az irónai legyen veled!
Levi
Örülök Levi, hogy elszórakoztattalak.
A másik borzasztóság még a „fogorvososdiban” az, hogy a delikvens nem tud beszélni, sem a beavatkozás alatt, sem utána.
Egy ilyen "Hoppá, na, próbáljuk meg újra!" után, olyan szívesen megjegyezném, hogy
OK. Próbáljuk! De, most Én, a tieddel!
Vicces emberek a fogorvosok :-). Persze nem csak azok, a többi is. Pl.: Állítólag végbéltükrözés előtt hangoztak el a következő párbeszédek:
Beteg: – Ezt is megértem! 70 éves fejjel tükrözés…
Doki: – Miért, mikor akarta elkezdeni? 3 éves fejjel?
Másik beteg: – Milyen érzés lesz?
Doki: – Ha jó lenne, magamnak csinálnám.
Hát ennyit az orvosi humorról :-).
Willie, az urológia egy külön műfaj. Azt írd meg te……(hihi)
Inkább passzolom. Nincs tapasztalat (gyorsan lekopogtam).
Ahammmmm,……. mert, a "világvégében" nagy tapasztalatod van…..(Lásd. Utolsó percek c. novellád.)
(Ezt a kifogást, nem tudom elfogadni!)
:)) A szadizmus és a fogorvosok. :)) Szusi, azt hiszem nekem is mennem kell, csak kellett valami amitől elindulok. Hát, most megkaptam. :)))
Akkor van baj, ha az enyém nővé változott az évek alatt. :))
Jól éreztem magam nálad. Köszi! 🙂
pipacs
Örülök, hogy erre jártál pipacs.