Esténként sötétedéskor magához vette a fémkeresőjét, és elindult. Amikor kipróbálta, izgalom járta át. A hobbi szenvedéllyé vált. Álmodozott, megváltozhatna az élete, ha belebotlana valódi értékbe. Régi korban elrejtett kincsre. Sokat olvasott, látott könyvekben televízióban. Van aki iszapban keresgél, vízben, szántóföldeken. Munkagépek is kifordítanak a földből sok-sok régiséget.
Felesége, csak motyogott amikor esténként cihelődni kezdett.
-Már megint mész kalandozni? Ej te ember! Ahelyett hogy a fáradt lábaidat megpihentetnéd.
-Ne zsörtölődj, egyszer meglásd úgy érkezem haza, hogy minden fáradtságot kárpótol majd az érték.
-Bolond beszéd. Ezzel az izével még mélyre sem lehet jutni.
Nem is fontos. Ha megleli csipog nekem, nem minden a föld gyomrában van. Lehet, hogy sokszor csiklandozza a csizma talpát a kincs, csak hát az nem detektor. Taposunk, taposunk, aztán csak elfáradunk.
Kint a szántóföldön a sötétség leple alatt, tevékenykedett, sétálgatott, olykor bukdácsolt a barázdák között, és vezette a fémkeresőt. Egyszer csak csipogni kezdett. Szinte földbe gyökerezett a lába. Izgalom járta át minden porcikáját. Milyen jó lenne, ha nem csak bronz érméket találna. Abból már egy kisebb szakajtóra való volt otthon. Azokat is szépen letisztogatta, a piszoktól, és mindegyikre nagyon büszke volt. Nem mutogatta nagyon, egy két barátja azért látta, mert milyen az ember? Dicsekvő. Meg büszke is valamelyest. Mégis csak olyan lelet, amelyet nem látni minden nap. Tudták róla, hogy ezt a keresést kedvtelésből teszi, aztán volt aki "vén bolondnak" tartotta. Olykor érezte, a felesége is, annak tartja.
Lehajolt, és beletúrt a földbe. Érezte , ahogy morzsolgatta széjjel a hantot, hogy a kezében marad az érme. Elővette a zseblámpáját, és megvilágította. "Bronz a fene egye meg"-dörmögte. "Nem adom fel azért sem. A közmondás szerint, ki korán kel, aranyat lel. Miért ne lehetne fordítva is igaz, ki későig fent van aranyat lel".
Mindig ezzel biztatta magát. Amikor pedig egy kis bronz pénzre lelt, olyan érzése volt, itt lapulhat arany is, a közelben. Bár mi megtörténhet. Sokszor arról is álmodozott, az újság címlapjára kerül, hogy -KOVÁCS ANTAL AZ ÉV SZENZÁCIÓJA ! KINCSKERESŐBŐL MILLIOMOS!- meg hasonló eszmefuttatások.
Nem voltak ők szegények. Az átlag ember életét élték. Azért a vágy a még jobb életre, reményt adott ezzel a kis hóborttal. Könnyűnek sem mondható, hiszen este sötétben tapogatózni nem a legkényelmesebb. Volt már hogy orra bukott, feltápászkodni sem volt könnyű, amikor jól beverte a térdeit. Ilyenkor el is futotta a méreg, és az útját haza felé vette.
Már jó ideje, mászkált, és elhatározta, mára elég. Holnap dolgoznia kell, a jószágokat előtte meg kell etetni, korai a kelés minden nap. Pihenni muszáj rá. Rozál is csak zsörtölődik ha éjszaka botorkál be a házba. Megfordult, és pár méterrel arább indult visszafelé.
Alighogy rátért egy másik útra, megszólalt a fémkereső. "Noazannyát! ez is ritka. Másodszor egy este? " Miközben magához beszélt, lehajolt, és belemélyesztette az ujjait a talajba. Elakadt a keze valamiben. Olyan karima félét érzett. "Ez nem lehet igaz, nem, ilyen nem lehet. Én képzelődöm. Ez olyan mintha valami edény féle lenne." Akkor már térdepelt, és érezte pezsdül a vére. Nagyon száraz volt a föld. Minden erejét összeszedve kapart. A körmei, és az ujjai fájtak. Lassan haladt lefelé. Legalább láthassa meg az edényt. Aztán kiderül, hogy egy lyukas fazekat talál, amit kihajítottak valamikor, és be lett tárcsázva a földbe. "Akkor leszek csak igazán mérges, ások itt mint egy vakondok, és a kezemben lesz a nagy semmi. Gyerünk"-biztatta saját magát.
A homlokán törölgette az izzadság cseppeket, az ing úját feljebb tekerte, és dolgozott. Végre elért arra a pontra, hogy meg tudta fogni a peremét teljesen az edénynek. A zseblámpán felkattintotta a gombot, és amikor rávilágított látta meg, hogy az edény, egy agyagköcsög az orra előtt, ami teli van érmével. Egyet kiszedett, köpködni kezdett rá, hogy megszabadítsa a kosztol. Kiszáradt szájából nehezen préselte ki a nyálat. Legszívesebben a szájába vette volna, és úgy tisztította volna meg. Köpködte, dörzsölte, köpködte dörzsölte. Végre megcsillant a pénz az ujjai között.
Ez nem bronz!-tátotta el a száját. Ez arany pénz! Olyan izgatott lett, hogy hirtelen azt sem tudta mi tévő legyen. Szinte sokkot kapott. Nem, ez nem lehet igaz. Eddig minden alkalommal tudta a dolgát. Haza sétált a pénzecskékkel,és kész. Most pánikba esett. Ennyi pénz, ez nagy érték. Összeszedve minden erejét, teljesen kikaparta a földből, kiemelte a köcsögöt, és sebtében belepakolta a szatyrába. Azt sem tudta hogyan ért haza.
A konyhában az asztalra terített egy öreg újságot, és kiterítette oda. Majd egy tálba vizet öntött, és belesöpörte a pénzeket. Míg azok áztak, keltegetni kezdte a feleségét.
-Rózsi, Rozál! Ébredj! Aranyat találtam. -keltegette
-A fenébe az arannyal, meg veled is, hagyjál már aludni. Mi? Mit találtál ? -ült fel sebesen.
-Aranypénzt! Egy köcsöggel! Nem hiszed mi? Csak gyere a konyhába, ott majd megfoglak, hogy el ne ájulj, amikor meglátod.
Kint már kellőképpen leázott a pénzekről a föld, és az edény alján pihentek a háborítatlan iszapban. Kiemelt egyet, és egy zsebkendővel megszárította. Római kori aranypénzt tartott a kezében. Rozál imára kulcsolta a kezét, úgy nézte férjével az érmét.
-Most mit fogsz csinálni?
-Nem tudom.
-Be kellene jelenteni, a múzeum fizet.- adta az ötletet az asszony.
-Megbolondultál? Dehogy adom a múzeumnak. Kiszúrják a szememet egy kevés pénzzel, aztán nesze neked Antal.
-Akkor nézegetjük életünk végéig? Meg aztán, én úgy tudom, jelenteni kell.-sopánkodott Rozál.
-Inkább eredj vissza aludni, elég most az én bajom ezzel.Na eredj már!
-Az is baj volt, hogy nem volt, most az is baj ha van?! – sóhajtozott, és elindult a szoba felé.
Nehezen jött álom a szemére, az öröm vegyült, a félelemmel. Nem is hallotta a férjét lefeküdni.
Reggel a vekker amikor megszólalt Antal már nem volt az ágyban. De még hogy az ágyban, az hagyján. Az egész ház üres volt. A kenyérfecniből látta csomagolt, a kolbásznak hűlt helye volt a hűtőben.
Ő már a TSZ-ben volt a munkahelyén. Zaklatottnak érezte magát. Jóska rákérdezett, mi a baja, mert valami nem stimmel úgy látja. Ebéd utánig kimagyarázta magát, aztán nem bírta magában tartani a dolgot.
Idefigyel Jóska! Mondok én neked valamit. Tudod tartani a szádat?
-Miért ne tudnám? -hökölt hátra egy lépést
-Hát idefigyelj! Este kincset leltem…-halkította el a hangját, és körbenézett.
-Hogy kincset? Milyen kincset Hol? Hogyan?
-Pénzt, te mamlasz, sok pénzt. Aranypénzt Római kor. Érted?
-Értem na, értem hát. És, mit kezdesz vele?
-Azt még magam sem tudom. De tartsd a szád. Megértetted?
Három órakor már az egész faluban azt pusmogták, hogy Kovács Antal rengeteg római korabeli pénzt talált, agyagedényeket, ékszereket, fegyvereket. Felbecsülhetetlen értékben.
Két hét múltán, egy autó állt meg a ház előtt. Kérdéseket tettek fel , majd felszólították adja át a talált pénzt a hatóságnak. A büntetés kiszabásáról értesítést kapott, bejelentési kötelezettség megsértése miatt bírságolták meg.
Az újságok főoldalon számoltak be az eseményről.
14 hozzászólás
Látom a közmondásra alapoztál, mely szerint „aki sokat markol, keveset fog”. Tetszett! Szeretettel: István
Így is lehet mondani, István!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Erről az írásodról a Seuso-kincs megtalálása jutott az eszembe. Az a szegény fiatalember, aki megtalálta, az sem tudta tartani a száját, Polgárdiban mindenki tudta, hogy kincset talált, fel is akasztották érte a szőlőhegyen, a kincs meg hipp-hopp New-Yorkban került árverésre. Kovács Antal még örülhetett, hogy megúszta egy pénzbírsággal. 🙂
Milyen igaz a mondás, hogy: "Amit két ember tud, az már nem titok."
Nagyon jól írtad meg a kincs keresés izgalmát, és azt is, hogy milyen nehéz a titkot megtartani. Szegény embernek még a kincs is csak bajt hoz, mert nem tudja, hogyan lehet pénzzé tenni. Egyébként aktuális is az írásod, mert sokan keresnek fémdetektorral kincset. A Balatonban kezdték a hollandok és a németek évtizedekkel ezelőtt.
Judit
Jó ötletet adtál az embereknek.:) Úgyis annyi a munkanélküli, most ráérnek fémdetektorokkal járni a földeket.:) Bár igaz, a szegény embernek fémdetektorra sem telik, úgyhogy, ez is megmarad a gazdagoknak…:)))
Izgalmas volt az írásod, s olyan életízű.
Szeretettel
Ida
Jó ötlet? No, akkor rajta, aki szeretne melózni, és így, akkor hajrá! Az eredményről senkinek, egy szót sem tehát: psszt!! Csak nekem! DD
Szeretettel:Marietta
Valóban Judit, amit két ember tud, az már nem titok. Ami még jellemző, a kotyogás. Ráadásul nem mindennapi esemény, megtalálni egy köcsög aranyat. Én is valószínű sokkot kapnék, ha kitúrnék a földből valami régi értéket. Aztán falun jellemző az is, hogy nyolc percen belül, bolhából elefántot kreálnak az emberek. Ezt nevezik pletykának, de most be is kattant egy ötlet, itt a fejecskémben. Írok a pletykáról is : DDD
Szeretettel:Marietta
Tanulságos írás. Sokféleképpen le lehet vonni a konzekvenciát, gondolom meg is teszik majd. Ki így, ki úgy, de véleménynyilvánítást generált a prózád, ez tagadhatatlan. Pontosan ezért tartom jó írásnak, meg azért is, mert olvasmányos. Emberi jellemeket, magatartásformákat ábrázol életszerűen.
Kedves Marietta, nekem tetszett, élvezettel olvastam.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm szépen! Igen, tanulságos is lehet, aztán a kaland vágy, is megjelenik amelyre az emberek többsége vágyik. Aztán a szerencse, mert valljuk csak meg az is kell hozzá biztosan.
Az emberi tulajdonságokból ízelítő. Eléggé összetett.
Örülök, hogy tetszett!:-)
Szeretettel:Marietta
Az emberi gyarlóság hű rajza ez az írás. Nagyon tetszett, egyre gyorsabban olvastam a kíváncsiságom miatt. Gratulálok Jega Ibolya
De jó! Ha igyekeztél olvasni gyorsabban, akkor bele tudtalak vinni a történetbe. Ez számomra sokat jelent. Cél is! Köszönöm!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Na már most én már tudni fogom, hogy tartsam a szám. :-))) Jó kis sztori! Tetszett!
szeretettel-panka
Feltétlenül Pankám! Csak tartsd a szád, olyankor! DD
Köszönöm szépen, hogy jöttél!
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Igazán ötletes írás!
Eltaláltad
…ábrándjainkat,sokszor igaznak tünö,de alaptalan,
söt talán ártalmas kilengéseinket!
Szertetettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm szépen a soraidat!:-)
Szeretettel:Selanne