Borzas Borka

Ördög- völgyön innen, Ördög-árkon túl, a Banya-hegy lábánál található a boszorkányok lakhelye, a Boszorkány-völgy. Itt lakott Borka is. Haja mindig keszekusza volt, így társai csak Borzas Borkának hívták.
Abba a korba ért, hogy be kellett iratkoznia a Boszorkány Tanodába, de nem nagyon fűlött hozzá a foga, mert legszívesebben tündérséget szeretett volna tanulni, azonban tudvalevő, hogy a banyák inkább ártanak, mint segítenek, tündéreskednek. Észrevette ezt az ük öreganyja. Látta, hogy Borka természete mennyire hasonló az övéhez. Ő sem szeretett gonoszkodni, kedvelte a virágok illatát, a napfényt, a madarak énekét, ellenben nem szerette a sötétséget, a varangyokat, az ármánykodást. Inkább nem használta varázserejét, mert nem akart ártani senkinek. A többi banyó kiközösítette, nem is tartották vele a kapcsolatot, így hát elköltözött messze, a Boszorkány-szigetre. Mielőtt elutazott volna, Borkának ajándékozott egy könyvecskét, aki estenként az ágyában, titokban olvasgatta. Jól elrejtette szülei és a banyarokonság elől, mert ebben csak szép, tündéres történetek voltak a jóságról, a kedvességről, a szeretetről, a barátságról. Borka is ilyen tulajdonságokat szeretett volna. Úgy vélte, hogy a bűbájosságot jóra is lehet használni, nem csak arra, hogy másoknak ártson, vagy rosszat tegyen. Ezért nem igen voltak barátai a kis boszik közt. Gyakran elkószált, s egy ilyen séta alkalmával találkozott Fürtikével, a tündérrel, aki eltévedt, és nem lelte a hazavezető utat. Egy bokor tövében pityergett, amikor meglátta. Beszédbe elegyedtek. Borka megsajnálta, és nem foglyul ejtette, mint kellett volna, hanem vigasztalta.
– Ne sírj! Megnézem a boszigömbömben, merre lehet Tündérország.
Azzal felrázta, és ezt súgta:
– Segíts nekem gömböcském!

Merre rejlik a titkos út,
melyen e lányka hazajut?
Tündérország hol lehet?
Mutasd meg a térképet!

A gömbben megjelent a térkép. Elindultak. Borka szedett egy csokor hangát, mert azt hallotta egyszer az egyik Főboszorkánytól, hogy ez a virág segít megnyitni Tündérország kapuit. Amikor megérkeztek, Fürtike megköszönte a jóságát.
– Tudod, én azt hallottam, hogy minden boszorkány gonosz! De látom, vannak kivételek! Köszönöm, hogy hazavezettél! Tudod mit? Találkozzunk egy év múlva itt! Akkor elmeséljük, mi történt velünk.
Megölelték egymást, és megfogadták, hogy senkinek nem szólnak találkozásukról, hisz egyikük családja sem örülne egy tündér-boszorka barátságnak. Azzal Borka a hangacsokorral rásuhintott a kapura, az kitárult. Amikor visszatért, nem beszélt senkinek kalandjáról.

Nemsokára eljött az a nap, amikor mennie kellett a Boszi-suliba. Csak azok kaphatták meg a Főboszorkány, vagy a Boszorkány megtisztelő címet, akik elvégezték ezt az iskolát. Így elkezdte tanulmányait a tanodában.
Kalamári, aki a Boszorkánymesterséget és az Ármánykodást tanította, gyakran pörölt vele.
– Nem lesz így belőled valamirevaló banya! Mindig csak azon jár az eszed, hogy segíts! A boszorkányerődet ne fecséreld erre! Nem azért tanulod az ármánykodást, hogy jótékonykodj! Meglátod, nem viszed majd semmire!
Azzal a cirokseprűjével jókorát húzott Borka hátsójára. A kis boszitanonc nem szólt semmit. Arra gondolt, hogy ha végez, majd megmutatja, hogy ő is jó valamire, még ha nem is a gonoszkodás lesz a fő foglalatossága.
Kedvenc tantárgya a Bájital- és Kencekutyulás volt. Itt mindig nagyon figyelt Teketória tanárnő szavaira.
– Látjátok? Ez itt a bíbor orchidea, a csábítás virága! Ez fontos kelléke a kotyvalékunknak. Ha ezt összekeveritek a többi hozzávalóval, akkor akivel megitatjátok, nem tud többé ellenállni nektek! Olyan szerelmes lesz belétek, mint a nagyágyú! – vihogta rekedtes hangján.
Annyi érdekességet tanultak itt, hogy Borka csak ámult-bámult, hogy a növények milyen bájolásra, mérgezésre, gyógyításra, szerencsehozásra jók. Szorgalmasan jegyzetelt, mert arról kezdett álmodozni, hogy egy Szipirtyószépítő Szalont nyit. Lenne benne borzongató ráncfelvarrás, vagy ráncosítás, sminkelés, bibircsók- és körömápolás, minden, amire csak a hiú banyók vágynak. Így mégiscsak jóra használná a tudását, nem kellene senkit elvarázsolnia, elrabolnia, elbájolnia. Bújta a Boszi – Wikipédiát, a Boszorkányság és Mágia Nagy Lexikonát, hogy még többet megtudjon a növényekről. Szerette még a Maskaraórát is, amit Hacuka tanárnő tanított. Itt öltözködési praktikákat sajátított el, Mákony tanár úrtól pedig a Banya-koktélok, bájitalok mixelését leshette el. Így aztán azt is a fejébe vette, hogy a szalonban működne egy Banya-bár és egy Boszi-butik. Egyetlen barátnőjét is beavatta a tervébe, és kérte, hogy ő is vegyen részt ebben a vállalkozásban. Csucsorkának tetszett az ötlet, megbeszélték, ha végeznek, neki is látnak a terv megvalósításának.
Néhány hónap múlva Borka boldogan nézegette a bizonyítványát.

Boszorkánymesterség: elégséges
Banyatorna: megfelelő
Varázspálca-használat: kiváló
Ármánykodás: elégséges
Bájital- és kencekotyvasztás: kiváló
Maskara-pratikák: kiváló
Mától Borka a „Boszorka” megtisztelő címet viselheti.

Letelt az egy év, izgatottan készült a Fürtikével való találkozásra. Amikor a kapuhoz ért, pont akkor lépett ki rajta a tündér. Nagyon megörültek egymásnak. Borka elmesélte, milyen lett a bizonyítványa, milyen szalont akar nyitni. Fürtike is sorolta, hogy vele mi minden történt. Ő befejezte a Tündérképzőt, így most már tud varázsolni, jót tenni. Elbúcsúztak, és megbeszélték hogy ezután minden évben ugyanezen napon, itt találkoznak, és beszámolnak életükről.
Másnap Borka és Csucsorka megvették azt a kis házikót, amit kinéztek. Falait zöldellő borostyánokkal futtatták körbe, lampionvirágokat tettek az udvarra, amelyek este csodálatos fénnyel világítottak. Bent boszorkányfű csokrok kerültek a vázákba, a falon neves boszorkányok és fekete macskák arcmásai lógtak. Hamarosan hírül adták a Boszorkány Hírmondóban, hogy megnyílt a Szipirtyószépítő Szalon. Jöttek is a szépülni vágyó vén satrafák! Mindenkinek volt valami különleges óhaja. Ki csillámpakolást, ki bibircsók ápolást, ki körömhosszabbítást, ki vasorr fényezést kért. Alig győzték a munkát. Hamarosan alkalmazottakat kellett felvenniük. A bárba betérő banyák fáradtan rogytak le a székekre, és hörpölték a frissítő koktélokat, hűsítőket, és közben mesélték az aznapi kalandjaikat. A Boszi-butik is remekül működött. Újabb és újabb modelleket szereztek be. A sok nyanyó szeretett cicomázkodni. Alig várták, hogy társaiknak megmutathassák a legújabb ruha-költeményeiket valamelyik rendezvényen.
Egy nap megjelent az üzletben Kalamári. Összehúzta a szemöldökét, úgy vizslatott körbe. Megvakarta az orra hegyét, krákogott, majd megszólalt:
– Khm… szóval ilyen ez a híres-nevezetes szalon. Sokat locsogtak már róla, gondoltam megnézem én is. Bár, nem hittem, hogy te ezt meg tudod csinálni. Nem tartoztál a jó boszitanoncok közé.
Borka tudta, hogy nem volt a szíve csücske tanárának, mert az ármánykodás és a boszorkánykodás bizony nem tartozott az erősségei közé. Most azonban büszkén vezette körbe, hogy megmutassa minden zugát a létesítménynek.
– Kedves Kalamári! Ajánlhatok egy kis frissítő turmixot? Vagy esetleg egy új ruhát? Esetleg itt van a legújabb Banya-spricckünk! Olyan mámorító az illata! Ma érkezett!
Kalamári magára löttyintett a bódító folyadékból.
– Óh, ez igazán pompás! Pézsmapatkány szagra emlékeztet. Ebből viszek is egy üvegcsével. Kénytelen vagyok gratulálni ehhez az egészhez, amit most itt láttam! Bár, hangsúlyozom, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rossz tanuló ennyire remek helyet tud létrehozni!
– Köszönöm! Megtaláltam azt, amiben örömömet lelem, segíthetek az ide betérőknek. Ez is valahol boszorkánykodás, átváltoztatás, fondorlat, de aki a szalonból elmegy, az vidám, elégedett és boldog.
– Javíthatatlan vagy! Az iskolában is csak azon járt az eszed, hogyan segíts! De ha neked ez kell, hát legyen!
– Igen, én mást akartam, mint a többiek! Bebizonyítottam, hogy így is lehet varázsolni. Remélem, az ük boszorka-öreganyám is büszke lesz rám, ha ezt megtudja!

Borka még most is működteti Szipirtyószépítő Szalonját. Évente egyszer titokban összefut Fürtikével, megbeszélik a velük történteket. Mindketten boldogok, hogy bár még ha titokban is, de jól működik a tündér-boszorka barátság.
A szalon híre azóta eljutott Borka ük boszorka-öreganyjához is, aki nagyon megörült ükunokája sikerének. Már bánja, hogy ő nem maradt a Boszorkány-völgyben, mivel nem mert mást tenni, mint amit helytelenül elvártak tőle.