Decemberben születtem, egy fagyos reggelen. Egy kedves, idős nagymama kevert ki. A konyha melyben életem története játszódik, nem volt nagy, de tisztaság és sok szeretet járta át. A lisztet a tálba szórták, tojást ütöttek rá, majd belekerült a tej, csipet só és egy kis cukor. Az idős hölgy simára keverte a tésztát, és hagyta állni. Begyulladt a tűzhely, a palacsintasütőre rákerült az olaj. Ráöntöttek, és én sűrűvé kezdtem állni. Rácsaptak a tányérra. Nem telt el fél perc és megtöltöttek túróval. Összecsavartak. A testvéreimmel és rokonaimmal együtt egy jénai tálba zártak. Nem tudtam, mit rejt számomra a sors, de bármi is legyen, vállalom. A többiek nem voltak túl beszédesek. Kicsit féltem, vajon mi lesz velem. A lekvárosak sokkal többen voltak, mint a kakaósok és túrósok. A tál teteje bepárásodott a belőlem és a többiekből áradó hőtől. A nagyi tovább dolgozott, sütött, főzött. Ahogy észrevettem egyedül élt, és estére vendégeket várt, mi az ő számukra készültünk. A tál oldalán ki lehetett látni, a szobába nyíló ajtó nyitva volt. Egy fát láttam a szoba közepén. Díszes volt, alatta sok kis csomag rejtőzött. A jénai tál továbbra is börtönöm volt, menekülésre semmi esély.
– Hahó! – Kiáltottam szét a tálban lévő többi fogolynak.
Semmi felelet.
Majd megijedtem, a tál teteje felnyílt. A néni új társat rakott be közénk.
Az új fogoly egy öreg túrós palacsinta volt. Közelebb mentem hozzá, remélve, tőle megtudhatok valamit.
– Elnézést, bocsánat! – Szólítottam meg.
– Ó, ki keres? – A válasz, lassú és mélabúsan csengett.
– Csak én.
– És te ki vagy?
– Túrós palacsinta.
– Aha –válaszolta ismét szomorúan – és te mennyi idős vagy?
– Negyed órás.
– Én is túrós vagyok, legalább másfél napos!
– Ó! Egy bölcs agg, ki betért közénk.
– Öregnek találsz engem? Remélem te is, megéred ezt a kort!
– Jaj, ne tessék haragudni!
– Nem haragszom. Na és te miért is jöttél ide hozzám?
– Nem tudom. Azt reméltem, ön majd megmagyarázza létünk értelmét.
Az öreg hallgatott, mélyen nézett, sok hosszú perc állt már mögötte. Szélein már látszott a kor, a száradás. Vártam hát válaszát.
– A lét célja érdekel? Azt akarod tudni? Tőlem?
– Igen, uram! – Válaszoltam tisztelettel.
– Te mit gondolsz? Szerinted mi a lét értelme?
– Én szerintem magas célokra teremtettünk!
– És mik azok a magas célok?
– Azt szeretném öntől megtudni.
– Tőlem? – mosolygott az öreg – azért tőlem, mert öreg vagyok. A lét értelme, azt te nem értheted! Másokért születtünk, nem a magunk örömére.
– Ezt tényleg nem értem.
– Evés! Jóllakás! Ezek már vallásos kérdések!
– Beszéljen ezekről, kérem!
– Nem, még túl kicsi vagy. Nem akarlak szembeállítani az élet szörnyűségeivel.
– De engem érdekel!
– Az öreg néni, és a családja! Szörnyen gonoszak!
– Az öreg néni nem gonosz! Miért mondja ezt?
– Nem gonosz? Talán tényleg nem az. Te miért mondod, hogy nem gonosz?
– Ő hozott engem a világra! Nem lehet rossz.
– Ő hozott a világra, de milyen céllal?
– Nem tudom, de csak nem gonoszságból! – Mondtam a válaszom, de hitem megingott.
– Azért hozott a világra téged és mindenki mást is, hogy ő és a családja, akik este érkeznek ide, megegyenek!
– Mi? – Kérdeztem riadtan. – Hogy megegyenek?
– Igen! Ez a szörnyű igazság. Ez a létünk célja!
Sokkolóan hatott rám ez az újság. Elvonultam az öregtől.
Az öreg hölgy valóban gonosz lenne? Az nem lehet!
Fáradt lettem, elaludtam, és mire fölébredtem már eltűnt mindenki. Egyedül maradtam. Hová lettek a többiek? Mi lett velük? És mi lesz velem? Az öreg! Ő is eltűnt.
Tehát mégis megtörtén, igaza volt.
És én? Én miért maradtam itt? Miért pont én maradtam itt?
Nem tudom! De ha lehet, és megérem az öregkort, és találkozom más fiatal palacsintákkal, kik között én leszek majd az idős palacsinta, majd én vigyázni fogok rájuk!
16 hozzászólás
Daniel!
Szép mesét írtál!
Benne vannak az élet szörnyűségei – egy palacsinta szemén át nézve… 🙂 -, és hogy a palacsinta azt mondja, hogyha "öregkorában" találkozik "fiatalokkal", akkor vigyáz rájuk, talán azt jelenti az életben, hogy az öregek tanítják a kicsiket…
Érdekes, szép mese…
Üdv: FT.
Szia Tamás!
Köszönök mindent, leginkább annak örükök, hogy érdekesnek találod e mesét.
Üdv: Daniel
Kedves Dániel!
Jó, jó mese. De van benne sok olyan gondolat amin el lehet merengeni!
Nekem ezért tetszett! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm kedves dpanka, hogy olvastál, pontoztál, írtál.
Üdvözlettel: Daniel
Jó mese! Egészen megéheztem. 😀
"Kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragjuk őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük…" (Voltaire) — A múltkorihoz. 😀
Üdv.: Hópihe
Jó, hogy ezeket a kérdéseket tisztáztuk.
(A hozzászólás pedig azért van, hogy ha túl hosszú a szöveg, legyen egy rövid összefoglaló, vagy legalább egy olvasnivaló, ami felűlmulja írásunkat)
Így hát köszönöm a tiédet, azok nevében is, akik örülnek, hogy helyettem Voltaire szövege áll rendelkezésükre, és ugye mindenki büszkébb, ha tőle olvas, mintha tőlem.
Na, igen, próbálok olyan hosszan válaszolni, hogy azt már senki ne akarja elolvasni.
Szép álmokat:
Daniel
:DDDDDDDDDD
Sokan azt gondolnák, hogy erre már nem tudok mit válaszolni, mert az már egy válasz lenne egy válaszra, ami válasz egy válaszra. Mások esetleg azt gondolnák, nem is kell válaszolni egy válaszra, amennyiben nem tartalmaz kérdést, esetleg érdekes, új információt. De én nem tartozom se ezek, se azok közé.
Te mit gondolsz erről a kérdésről?
Elnézést, hogymondod kérlek? Tehát úgy érzed az én előző válaszom nem tartalmaz érdekes, új információt?! Ez kérem döbbenetes és felháborító!!!!
A válaszodra írt válaszom válaszában leledző kérdésedre csak annyit, hogy 😀 hm :D.
Nos, kérlek alássan, említett válaszod természetesen tartalmaz érdekes információt, ám nem újat, mivel a ":D" már első hozzászólásodban is megtaalálhaató.
Tehát a második hozzászólásod (válasz a másodikon) végtelenül érdekes és örömteli.
Remélem sikerült tisztáznom magamat a vádak alól, második válaszom (válasz a harmadikon) ügyében.
😀 hm 😀 hm
U.I.: Megkérem a vád tanúját, ne keveredjen bele ebbe a perbe.
Nálam minden ":D" mást jelent. Tehát ":D" egész más, mint ":D"! Értve?
Vád nem történt, tehát tanúkat se kevercselj a történetbe! Itt csak egy eset forog fenn. Annak az esete, hogy nem vagyunk egészen… hm (azért magamat csak nem alázhatom).
Így már mindent tisztáztunk, úgy vélem. Megyek, eszek egy palacsintát… de, hogy miért épp túrós palacsintát kívánok??? 😀 hm 😀
Értem.
Jó étvágyat!
😀
szeretem ay olyen különleges írásokat 🙂 grat!
Szeretem az ilyen hozzászólásokat 🙂 köszönöm!
Kedves Daniel!
Egyedi meséd különleges fantáziáddal fűszerezve nálam nyerő. Gratulálok!
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm a magam és a mesém nevében is 🙂