Volt egyszer egy nagy kozmopolita város a Holt-tenger partján. Gondosan ügyeltek arra, hogy egy törésvonalra épüljön, mint San Francisco. És hogy bűnös város volt-e? Bizony, nem akadt ennél bűnösebb város a Jordán folyó medencéjében, a Kaspó mélyföldön, de még az Undok hegység sziklás ormain sem. Rablás, agresszió, csempészés, pedofília, vietnami csüngő hasú az ágyban – you name it, they had it. A rossz gyereket megpofozták, a jó kutyába belerúgtak, a vízórát kikötötték, a szociális segélyt elitták, és ami különösen szörnyű bűnnek számított a korai bronzkor végén, egyszerűen nem engedték be a házba a bejelentés nélkül érkező, potyaleső vendégeket. Egyszóval, olyan bűnös város volt, mint ma az összes többi, és szintén különösen elítélendő bűnök mentek a gyomor számlájára, miért is a város neve nemes egyszerűséggel ez lett, Gyomorra.
És hogy mi minden ment a gyomorra ebben a szörnyen bűnös városban? A bűnözés már kora reggel elkezdődött. Vastag szalonnaszeletek sültek, kövér kolbászok pirultak a serpenyőkben, málnaszirupban tocsogtak a palacsinták, éjsötéten olvadt rájuk a reszelt csokoládé. A tízóraihoz hófehér márnát sütöttek, koktélparadicsomot és cukkini kockákat kevertek össze apróra vágott bazsalikom levelekkel, lepényhalat locsolgattak boros majonézzel és citromlével. Az egészséges életmód megszállottjai ebéd előtt eltüntettek néhány gyümölcsös joghurtot, a gyengébbek elájultak, amikor megcsapta őket a mennyei illat: még ki sem ürült az utolsó joghurtos pohár, már ott mosolygott az asztalon az aranymazsolás libamájtekercs hagymalekvárral, angolos bélszín zöldbors mártással, narancsos kacsa, szarvasvetrece birsalmapürével, és ez senkinek sem az agyára ment, csak a gyomorra. A sznobok töltött macskát szopogattak, az újgazdagok vízidisznó pástétomot, mert a pávanyelv már passé, és a hecsedliben pácolt majomfarok a tavalyi divat sajnálatos tévedése volt.
Így ment ez napestig, és még azután is. Gyomorra annyira bűnös város volt, hogy már Mózes mélységesen elítélte, pedig még meg sem született az a bizonyos Lót, aki később a szomszédos Szaddámiában telepedett le, egy sóbálványt vett feleségül, és a saját lányainak nemzett gyermekeket; Lót azonban igaz ember vala az Úr előtt, mert egyetlen bűne se ment gyomorra. Annyira bűnös volt ez a város a Holt tenger partján, hogy Ézsaiás próféta többször is együtt emlegette egy bizonyos Baba Ilona nevű utcalánnyal, Jeremiás pedig bevette a siralmai közé, hogy egyetlen gyomorrai étterem menüjén sem szerepelt a kedvenc étele, a szárított tevehulladék.
Ámos próféta és Josephus Flavius szintén mondtak valamit Gyomorráról.
Végül fölgerjedt vala az Úr haragja, és elpusztítá az egész bűnös várost, az éttermekkel, delikátesz boltokkal, főzőiskolákkal és receptgyűjteményekkel együtt, és nem maradt belőle semmi, csak nagyon sok kénkő meg korom. Adá helyette a gyorséttermi láncokat, akik a saját halottjuknak tekintik Gyomorrát, és az emlékévben sajt helyett rákkal árusítják a burgert. Kalandorok és gyomorbajosok kíméljenek.
3 hozzászólás
Ha, ha, ha ez nagyon jó. Nagyon jót nevettem. És fel kellett elevenítenem Biblia-beli emlékeimet is. "You name it, they had it" -én
Látszik hogy ismered a Bibliát. ez azért fontos, mert csak azt lehet jól kiforgatni amit ismersz, és neked ez sikerült.
Kedves Bödön,
köszönöm, hogy jól túlértékeltél, csa nyomokban ismerem a Bibliát.