Emili a kávéját kavargatta. Ujjaival idegesen dobolt az asztalkán. Ahányszor kinyílt az ajtó, annyiszor kapta oda a tekintetét, de mindig más lépett be, nem az, akire ő várt. Ahogy telt az idő, rezignáltan bámult maga elé. Sötét, hosszú haját hátradobta, majd idegesen tekergetni kezdett egy előrecsúszó rakoncátlan tincset. Időnkét belekortyolt a feketéjébe. Most is keserűen itta. Olyan keserű, mint most ő. Aztán észrevette, hogy üres a csészéje, már csak a zacc maradt az alján. A kávé mellé mindig szokott enni egy kis süteményt, vagy fagyit. Most nagyon feszült volt, egy falatot sem bírt volna lenyelni.
Felnézett. Összeakadt a pillantása a másik asztalnál ülő ápolatlan férfiéval. Úgy bámulta, hogy majd kiesett a szeme. Emilire mosolygott, de a lány gyorsan elfordította a fejét.
Tibor jutott az eszébe. Itt ismerkedtek meg. Aznap az eső elől menekült ide, ebbe a kis presszóba. Akkor is kávét kért, cukor nélkül. A haján és a bőrén esőcseppek csillogtak. Fázósan húzta össze magán a ruháját. Úgy érezte, mintha valaki nézné. Akkor látta meg Tibort, aki mosolyogva egy zsebkendőt vett ki a zakója zsebéből és megkérdezte:
– Segíthetek? Elfogadja, kedves vacogó kisasszony?
Mire Emili bármit is mondhatott volna, már át is ült hozzá, majd udvariasan bemutatkozott. Beszélgetni kezdtek. Így indult…
Ez lett a törzshelyük. Eldugott kis utcácskában volt a kávézó, nem kellett attól tartaniuk, hogy esetleg egy ismerős meglátja őket – mert később ugyanis kiderült, hogy Tibor nős. Emili nem akart belebonyolódni ebbe a kapcsolatba, de csak úgy megtörtént az egész, aztán hagyta magát sodorni az eseményekkel. Titkos randevúk, lopott percek, órák. Tibor jött a szokásos dumával, hogy a feleségével nem jó a kapcsolata, nincs köztük már régóta semmi, blablabla… Ő meg hinni akarta, hogy ez így is van. Imádta, amikor becézte. Csak ő hívta Millinek.
– Milli – Tibi. Látod, még a nevünk is passzol egymáshoz – mondta nevetve a férfi.
Tibor egyre többször ment fel hozzá munka után, aztán gyakran ott is aludt. Ilyenkor a feleségének azt mondta, vidéki kiküldetésre megy. Rózsát vitt neki, együtt főztek, nézték a tévét, majd összebújtak a hálószobában. Igazi párként viselkedtek. Reggel a kávét Tibor készítette el, és ágyba vitte Millinek. Úgy szervírozta, ahogy ő szerette. Keserűen, tej és cukor nélkül.
– Olyan jó veled! Szeretnék minden nap melletted ébredni! – suttogta Emili.
– Milli, Milli! Tudod, hogy szeret téged Tibcsi! – mondta neki ilyenkor nevetve, majd belefújt a nyakába és megcsókolta. Ezzel el is terelte a témát. Tovább bókolt neki:
– Annyira szép vagy! Imádom a gyönyörű hosszú hajad, a cicás-zöld szemeidet, a karcsú derekadat! A melleidet. Az illatodat – duruzsolta a fülébe.
Udvarolni, azt aztán tudott. Tisztában volt azzal, hogy mivel vegye le a lányt a lábáról. Emili pedig a mennyországban érezte magát. Egy mondatot várt, de azt nagyon, ami persze sohasem hangzott el:
„Milli! Ma elmondtam a feleségemnek, hogy te vagy nekem, és hogy veled szeretnék élni.”
Egy éve tartott már a titkos kapcsolatuk. Éppen ezért jeges zuhanyként érte, amikor Tibor bejelentette, hogy a felesége gyermeket vár, és holnaptól nem találkozhatnak többet. Emili naivan megkérdezte:
– És kitől?
– Kitől, kitől? Mit gondolsz, kitől? Hát tőlem – vágta rá idegesen Tibor.
– Nekem azt mondtad, hogy nincs köztetek már hosszú hónapok óta semmi, hozzá sem tudnál érni – suttogta halkan Emili. Hogy csak engem szeretsz…
Tibor magyarázkodni kezdett, de Emili már nem tudott figyelni. Valami születésnapról beszélt, meg hogy ő igazán nem is akarta. Csak az kattogott az agyában, gyereke lesz Tibornak. Megalázottan, elkeseredve állt fel az asztaltól és hagyta ott, a még akkor is mentegetőző férfit.
Ennek két hete. Most ő kérte, hogy még egyszer, utoljára találkozzanak. El akarta mondani neki, hogy ő is gyermeket vár. A gyorsteszt kimutatta. Az pedig megbízható. Szerelmük gyümölcsét hordozza a szíve alatt. Most hogyan tovább? Ezt szerette volna vele megbeszélni. Azonban a férfi nem jött el a találkozóra. Emili hiába csörgette Tibort, nem vette fel a telefonját. „Legalább egy sms-t küldött volna.”
Most már dühösen gondolt rá.
„Hát csak ennyit jelentettem neki?! Áruló! Elárulta a szerelmünket! Kidobott, mint egy megunt játékszert. Minden csak hazugság volt? A szemét! Mit szólna ahhoz, ha most beállítanék hozzájuk és bejelenteném: Helló! Én vagyok, Milli! Én is babát várok ám tőled, Tibcsi!”
Ezek cikáztak át az agyán. Rendelt egy – két konyakot. Vagy talán többet?
– Elnézést! – hallotta a pincérnő hangját. – Záróra! – sajnálkozva nézte a lányt. Tanúja volt a múltkori elrohanásának, most meg látta, hogy hiába várta azt, akivel oly sokszor ült itt kettesben.
Emili kifizette a kávéját, a konyakokat, és mint egy holdkóros, kilépett az utcára. Egyszer csak valaki megszólította:
– Segíthetek? – kérdezte egy hang.
„Milyen ismerős mondat. Tibor is így kezdte” – biggyesztette le a száját Emili.
– Rosszul van? Hazakísérjem?
A férfi volt a kávézóból. „Igen. Rosszul.” – akarta mondani. Nagyon szédült, de nem válaszolt.
– Figyeltem már a presszóban is. Olyan árván üldögélt ott. Nem akartam zavarni. De látom, nem érkezett meg a partnere. Esetleg pótolhatnám én? Nem is mertem remélni, hogy ma még találkozunk!
A bátorságot ahhoz, hogy megszólítsa, a közeli kocsmában gyűjthette, mert amikor egészen közel hajolt Emilihez, a lány az arcán érezte meleg, alkoholos leheletét. Az orrát megcsapta a férfi savanyú szaga. Mivel a lány nem szólt, beleegyezésnek vette.
– Na! Kicsikém! – váltott stílust a férfi, és a lány melléhez kapott. – Én is tudom ám azt, amit a palid! Magadra hagyott? Nem törődik veled? Te szegény! – túrt bele a lány hajába. – Kidobott, mi? Biztos nős volt! Egy ilyen gyönyörű lányt elhanyagolni, feleslegesen várakoztatni, nem szép dolog. Felvidítalak, megmutatom, milyen férfi vagyok! – azzal a nyakába csókolt.
A lány beleborzongott. „Tibor is hányszor csókolt a nyakába.”
Emili nem tudott ellenkezni. Bénultan tűrte, amit a fickó csinált. Az esze azt súgta, fusson el, vagy kiabáljon. A férfi berántotta egy sötét kapualjba, a kukák mellé. Felhúzta a lány ruháját, tapogatni kezdte. Kereste Emili száját, de ő szorosan összezárta. Így csak a nyakát és a mellét csókolgatta. Érezte, hogy elszakad a ruhája. Meg akarta ütni a támadóját, de a karjában nem volt erő. Szinte megdermedt az iszonyattól. A férfi, miután végzett, a kukák mellett hagyta a lányt.
Emili valami meleget érzett a lába között csorogni. Öklendezni kezdett. Mikor összeszedte magát, kilépett az utcára, a lámpák fényénél rémülten látta, hogy véres a ruhája.
– A baba… a baba – motyogta.
24 hozzászólás
Kedves Katika!
Jó novellát írtál, s mint olvastam, Te mindezeket kitalálod, tehát ezek mesék… Irigyellek érte,
mert én kizárólag csak igazat, olyanokat írok, amelyek igazak, megtörténtek. Nagyon jó, amit
írtál, bizony, ezek is megtörténhetnek, mégis a vége nekem nem nagyon érthető. Azért olyan
könnyen kijönnek a babák?
Olyan a novellád, ami bizony, az életben is megtörténtek, és megtörténhetnek.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a novellám. A végét nyitva hagytam, az olvasóra bízva, hogy mit gondol. Megmarad vajon Emili babája, vagy elvetél?
üdv hundido
Szia hundido!
Most borzongattál rendesen. Sajnos, ilyen is van, hallani hasonló rémtörténeteket, de általában kettőn áll a vásár. Van olyan, akinek nem elég egy lecke, hagyja magát újra és újra tőrbe csalni. Tényleg szomorú, de szépen megírtad.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted. üdv hundido
Szia! Tanulságos történet egy meggondolatlan lányról! Tetszett! Üdv: én
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad. üdv hundido
Szia, tetszett a novellád!
Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett. üdv hundido
Kedves hundido!
Eddig inkább csak a mesevilágodat ismertem, így a mostani írásod teljesen váratlanul ért, és hatott rám.
Nagyon jó, megrázó, modern kori mese, ízig-vérig realisztikus.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Mostanában több novellám is született. Köszönöm, hogy elolvastad és hogy megérintett. üdv hundido
Megrázó történet kedves meseíró, ó de fájó, hogy van ilyen!
Nem lehet mindenkinek hinni, és megbízni sem.
Szeretettel voltam: Ica
Szia!
Hát igen, vannak akikben tényleg nem szabad megbízni. Csak egy kis kaland és kész. Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido
Hundido! Megréintett a történet. A végét döntésemre bíztad, jobbnak vélném ha nem maradna meg. Nagyon szép írás, köszönöm. Éva
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett. Sok nő bevállalja egy olyan szerelem gyümölcsét is, ami fájdalmas emlékekhez kötődik. Emili is ilyen. Megcsalatva, elhagyatva magára marad. Tibi csak kiruccant egy kicsit a házasságából, és ennyi nem több volt számára a lány.( és hány ilyen nő van…)
üdv hundido
Szivbol gratulalok.Tenyleg tetszett,ez az alkotasod.Kivanok:Jo egeszseget,minden elkepzelheto jot,mindazt amire szukseged van a mindennapokban,hogy megsok szep alkotasod szulethessen,napjaink es eljovendo olvasoink szamara is.SANKASZKA-Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor-Sincerelly from sunny Andalusia**Con corazon desde bello Costa del sol**Szeretettel..
Szia!
Köszönöm, hogy beugrottál hozzám egy kis olvasásra. Örülök, ha tetszett! Szép napot Neked! üdv hundido
Kedves Katalin!
Nem igazán értem, hogy Emili miért volt annyira lefagyva, hogy belesodródott ebbe a méltatlan, kukák melletti szexbe…
Én inkább mérgesnek tudnám elképzelni, sok oka lenne rá. A bepróbálkozó fickón inkább le kellene vezetnie a dühét, mint bármit is hagyni neki.
Judit
Szia!
Ilyen helyzetben mindenki másképp reagál. Lehet, hogy magamból indultam ki, én általában a váratlan szituációkat nem tudom jól kezelni, lefagyok, utólag tudom,, mit kellett volna tennem, mondanom. Emilli a vad düh helyett, tétlenül tűrte, támadója tettét.
üdv hundido
Szia hundido!
Újra megállapítottam, hogy döbbenetes ez a novellád, teljesen hihető a történet.
Egyre jobb vagy ebben a kategóriában, mindenképpen bele kellene merülnöd mélyebben is.
Nem akarod kitenni legalább megjegyzésbe, hogy mit értél el vele? Én büszke vagyok rád, jó lenne, ha másokhoz is elérne az ereményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Köszönöm, hogy itt is elolvastad. Igen, szeretem írni a novellákat is, nemcsak a meséket. Ha jön az ihlet, vagy egy jó téma megérint…akkor jön majd a következő. Az eredményt majd kiírom. 🙂 Köszi a sok segítséget, bátorítást, bár mostanában az önbizalmam fogyóban van, de majd túl jutok ezen is (talán) üdv hundido
Nagyon jó! Minden együtt van ebben az írásban amire vágyik az ember, ami maradandó élményt nyújt. Róza
Szia!
Háát…én nem erre vágynék. Gyerekkel a hasamban kidobjon az, akit én szeretek, ill. megerőszakol egy ember a kapualjban…s ki tudja a baba megmarad-e ezek után?
Szóval ez nem egy kellemes történet. üdv hundido
Szia
Kifejezetten technikai oldalról véleményeztem az írást, nem a tartalmi oldalról. Véleményem szerint, most se mondhatok mást, hogy minden szempontból megfelel egy novella elvárásainak. A tartalom, az olvasónak szól. Ritkán olvasok olyan írást amit "szakmailag is" véleményezhetek, Ez ilyen… Ha ebből film készülne pl., nem lenne "nehéz" dolga a forgatókönyv-írónak. Egy írás, egy novella nem csak a tartalomtól szép, hanem a technikai megvalósítástól is.
Üdv.: Róza
Kedves Róza!
Bocs, akkor én félreértettem. Örülök, hogy tetszett- sokan a tartalomról/hoz írnak és most is azt gondoltam Te is erről fejted ki a véleményed. Szóval bocs és köszi, hogy elolvastad! üdv hundido