Poppi, a paradicsommadár egy távoli szigeten élt. Egy nap így sóhajtott:
– Unatkozom! Itt semmi érdekes nem történik!
Meghallotta ezt Piri, a szószátyár papagáj, aki épp arra repült.
– Még hogy nem történik semmi! Te nem is hallottad?! Tegnap megérkezett hajóval Afrikából Flamingó Felícia, a világhírű tánctanár! Ma a Parti sétányon lép fel. Utána tart egy foglakozást, ahol megtanít néhány egyszerűbb tánclépést. Gyere velem! – rikácsolta izgatottan Piri papagáj.
A sétányig be nem állt a csőre a bőbeszédű papagájnak. A parton már ott tolongtak a kíváncsi madarak. A tömegtől kicsit távolabb Poppi megpillantotta barátnőjét, Gólya Gittát. Odasietett hozzá.
– Gyere közelebb! – hívta Gittát.
– Á! Mit keressek én ott a műlábammal? – hajtotta le a fejét Gólya Gitta.
– De hiszen már egyre ügyesebb vagy! Aki nem ismer, észre sem veszi, hogy gond van a lábaddal. Néhány egyszerűbb tánclépést te is megpróbálhatsz! – bátorította Poppi, a paradicsommadár.
Választ sem várva már húzta is magával barátnőjét.
Hamarosan megjelent Flamingó Felícia. Rózsaszín szárnyát széttárta, majd kecsesen hajladozni, forogni kezdett a megszólaló zenére. Az előadást hangos taps, éljenzés követte.
Ezután következett a közös tánctanulás. Az összegyűlt madársereg próbálta utánozni az oly könnyűnek látszó mozdulatokat. Többen csetlettek-botlottak. Flamingó Felícia türelmesen magyarázott, mosolyogva biztatta az ügyetlenkedőket. Így aztán senki sem szégyellte, ha hibázott.
Gólya Gitta látván, hogy a többieknek sem megy elsőre, óvatosan utánozni kezdett egy-két mozdulatot. Mellé lépett Flamingó Felícia, kedvesen így szólt:
– Megy ez neked is! Nézd csak! Megemelte szoknyácskáját, egy heget mutatott a combján. Meglőtték a lábam, meg kellett műteni. Sokáig úgy volt, hogy többé nem táncolhatok, hisz menni is alig tudtam, de nem adtam fel. Sokat tornáztam, és most itt vagyok. Lehet, hogy csüggedt vagy, de akaraterővel sok mindent elérhetsz. Látod, sérülten is lehet táncolni!
Gólya Gitta hálásan nézett Flamingó Felíciára. Kéz a kézben óvatosan táncoltak tovább. Poppi, a paradicsommadár büszkén nézett Gittára.
Gólya Gitta megtanulta, hogy az akadályok legyőzhetőek, szorgalommal és egy kis baráti segítséggel.
12 hozzászólás
Kedves Hundido!
Sokat számított az is, hogy Flamingó Felícia hogyan reagált Gólya Gittára…. Sőt, talán ez számított leginkább. Ez így van az életben is. Nem mindegy, hogyan fogadjuk, hogyan reagálunk egy sérültre…
Nagyon jó film az Életrevalók… Lehet, hogy láttad is már… HA nem, csak megsúgom, hogy nagyon értékes film, érdemes megnézni!
Szeretettel: gleam
Szia!
Ezt az írásom, a kisebbeknek szántam, hisz ők akik megbámulják, vagy nem értik, ha sérült emberekkel találkoznak, hogyan is kell viselkedni, vagy mit kell mondani. Bizony, bár van amiben segítségre szorulnak, de értékes emberek. Érzékenyítő mese- van már ilyesmi írásom, az könyvben jelent meg. Köszönöm, hogy elolvastad.
A filmet láttam 🙂 – bizony, tényleg értékes, tanulságos.
üdv hundido
Kedves Hundido
Köszönet ezért a csodás ´meséért´!
Elöször is a nevek mint mindig remekek!
Aranyos kis történet,mélyebb értelemmel!
Flamingó Felicia példája,hogy mindent elérhetö
legalább is sok mindent,ha nem adod fel,
remekül zár!
Szeretettel gratulálok a mesék mesterének,
Need:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Zavarba hozol. Mester nem vagyok, csak tollforgató, aki igyekszik meséivel elvarázsolni a gyerekeket, vagy épp olyan mesékkel szolgálni, ami tanulságos lehet a kisebbeknek. Remélem, egyre elfogadóbbak lesznek gyermekeink, csak jól kell hozzájuk közelíteni. A sérült emberekre kitartásuk miatt felnézek. Persze náluk is vannak mélypontok. Köszönöm kedves szavaidat! üdv hundido
Kedves hundido!
Már naptárt készíthetnél a nevekből amiket kitalálsz…imádom!
Tanulságos meséidet mindig szeretettel olvasom
Ica
Kedves Ica!
🙂 lehet, hogy kellene egy mesenév naptár a'la hundido. Igyekszem a neveket is vidámmá tenni, mert a gyerekek szeretik az ilyen neveket. Ez kimondottan kisebbeknek íródott, és remélem el is jut majd hozzájuk- Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido
Kedves hundido!
Szeretem a történeteidet, mert amellett, hogy tanulságosak, hatalmas adag empátia is van bennük. 🙂
Örömmel olvastam ezt is, köszönöm!
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm kedves szavaidat. Megerősítést adnak, hogy jó úton járok. Ez a rövid mesécske kisebbeknek íródott, tán el is ér hozzájuk. üdv hundido
Szia hundido!
Nagyon tetszett a meséd. Rövid, de velős. Tele empátiával, és tanulsággal. A névsor is lenyűgözött.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Ez kisebbeknek íródott, azért rövid és igyekeztem belecsempészni a tanulságot is ebbe a nyúlfarknyi történetbe. Örülök, hogy a nevek elnyerték a tetszésedet. Üdv hundido
Szia! Már reggel elolvastam! Nagyszerű mese! A. Mereszjev jut az eszembe, igaz történet. Lelőtték légiharcban, mindkét lábát elvesztette. De őrült makacssággal gyakorolt műlábon. Táncolni tanult! Végül sikerült a visszatérés! (Borisz Ploevoj: Egy igaz ember) Üdv: én
Szia!
Megnéztem Mereszjevről mit ít a net, ill. a könyvre is rákerestem. Valóban, érdekes és bámulatos, milyen ember volt ő. Ez a kis mesécske is azért is íródott, hogy gyerekek is értsék, ha valaki sérült, de van akarata, sok mindenre képes, legyőzheti az akadályokat. A többiek dolga elfogadni, segíteni őt. Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido