Odabenn szürkésen derengő, beteges fény. Odakinn sötétség. Hideg. Alattunk több ezer méterrel feketéllik a föld.
Támaszt keresve bújunk össze társammal. Egyikünk sem szól, nem is lenne értelme; fülsiketítő a kiérdemesült repülőgép zaja. Hátunkon ejtőernyő súlyos csomagja. Második világháborús. Működni fog-e vajon, nem tudom: nem én hajtogattam. Bár az sem lenne életbiztosítás, ha én hajtogattam volna: eddig sosem próbálkoztam ilyesmivel. Repülőgépből sem vetettem még ki magamat a nagy semmibe, sem párosan, sem egymagamban: ez lesz az első ugrásom, az első ugrásunk.
Legalább nem vagyok egyedül, és odalenn is várnak ránk hárman. Közöttük ponyva feszül, bár, hogy oda érkezünk-e vagy a puszta földre, ki tudja… a Gondviselés legfeljebb. Csak el ne eresszen tenyeréből…
Azért jó érzés, hogy vannak segítőink. Egyikük szívfájdítóan tehetséges költő, műfordító és gyakorló bohém, ám sebzett, helyét nem lelő lélek; másikuk finom humorú, nyugodt ex-régész, ízig-vérig bölcs(ész) és vitriolos tollú publicista; a harmadik igazi reneszánsz ember: tudós, művész és mellesleg kőkemény tőzsdecápa.
A barátaim, a tanítóim. És ugyanolyan tanácstalanok, mint mi idefenn.
Odabenn, a gép homályában csikorogva nyílik egy ajtó. Jeges levegő csap az arcunkba. Rohanni szeretnék felé: úgy talán könnyebb… mégis vonakodóak a lépteim.
– Ne félj… – suttogom, hogy magamnak-e vagy a társamnak, nem tudom.
Alattunk az ismeretlen, sötét mélység.
…Na, ugrunk?
…Ugorjunk!
(Már, ha az égi és ninivei hatalmak engedik.)
3 hozzászólás
Szia, tetszett! Majd írok az üzenetbe is. -én
Bár nem fűztem hozzájuk megjegyzést, olvastam írásaidat. Most – úgy érzem, – muszáj megszólalnom, mert találtam egy elírást, ami Rád nem jellemző. Működni fog-e vajon – helyett – vajon működik-e.
Megpróbálom újra. /Tegnap nem sikerült/
Szóval lenne három megjegyzésem.
1.Ha tök sötét van és Te fenn ülsz egy repülőgépen több ezer méter magasan, akkor onnan biztos, hogy nem látod a földet “feketélleni”
2. Azt hiszem ilyen helyzetben hiába vár odalenn három ember ponyvával, hogy elkapjon. Éjszaka tű a szalmakazalban tipikus esete. A három ember amúgy is kevés lenne elkapni két zuhanó testet.
3.A “vonakodó léptek” elég furán hat, vonakodó hajadont, vonakodó sofőrt, vonakodó liftesfiút jobban el tudnék képzelni, -mint szóösszetételt.
Talán jobban hangzana, ha ezt írnád: “Rohanni szeretnék felé, stb, mégis csak vonszolom magam” Vagy: “mégis ólom-nehezek a lépteim”
A megjegyzések ellenére fenntartom: tetszett az írás!!! -én