Az ellenség az, aki velünk szemben áll, illetve most már dehogyis áll velünk szemben, akár a hátunk mögött is lehet, sőt a hitvesi ágyban is súghat szépeket. Lehet a legjobb barátnőd, aki a férjeddel csal, de a szomszéd is, aki direkt oda ültette a fát, ahová te nem szeretted volna. Aztán, aki kirobbantja a háborút, amelyben az ismeretlen emberek halnak meg, az igazi ellenség köszöni jól van, sőt még hasznot is húz ebből a népirtásból. Ellenség az egyház, mert holmi istennel hülyíti az embereket, amikor mindenkinek tudnia kellene, hogy a földünket és rajta az életet az ősrobbanás hozta létre. Ellenség az, aki más eszmét követ, aki az irányadókkal nem fúj egy követ. Ellenség a fehér ember, mert egykor rabszolgaságba hajtotta a feketéket. Ellenség, aki nem vonul fel bizonyos büszkeségi napokon, de az is, aki felvonul, ámbár máshol és másért. Ellenség a kakas, mert már hajnalban felkelti a délig alvókat. Az ugató kutya, a nyávogó macska, a cincogó egér. Ellenség a hús és a tej, vagyis a szarvasmarha. Ellenség a virág, mert allergiát okoz és még sorolhatnám, mert tele van a világ ellenséggel, azonban a legfőbb ellenség még hátra van, őt nem szabad kihagynom, ő pedig a gyermek, mégpedig magzati állapotában, mert meg akar születni, mert élni szeretne. Felháborító! Szét kell szedni apró darabokra, mert egyben nem megy. Ott fekszenek a kis kezek, lábak, az aprócska teste, külön a feje egy kis tálcán, aztán szemétbe vele. Éljen! Mármint nem ő, hanem az alkotmány, amely a lakosság döntő részének akaratát tükrözi. Igaz, hogy eddig is legális volt a magzatgyilkosság, de még nem volt alkotmányos jog. Most már az. No még nem mindenütt, de bizonnyal előbb-utóbb, mint követendő példát átvesszük, aztán szép lassan kihalunk és jöhet egy újabb ősrobbanás.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Ez mind- mind nagyon szomorú.
“az alkotmány, amely a lakosság döntő részének akaratát tükrözi.”
Szeretettel olvastam írásod:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen az olvasást. Az egészben az a tragédia, hogy ez nem vicc, ez véresen komoly. A franciák a világon elsőként alkotmányba foglalták 2024.03.04-én a terhességmegszakításhoz való jog védelmet. Tették ezt annak ellenére, hogy 1975-től legális volt az abortusz. Ezzel a felmérések szerint a lakosság 80-85 %-a egyetértett, mi több örömmel fogadta. Volt nagy népünnepély, hogy végre nem csak legálisan lehet gyilkolni, hanem védelem illeti meg a gyilkost. Ráadásul Macron elnök úgy véli, hogy katonákat kellene küldeni Ukrajnába, amely “remek” ötletéhez már a Cseh miniszterelnök is csatlakozott.
Megérett ez a világ a pusztulásra, csak sajnos többnyire azok élik túl, akik ezért az egészért felelősek. Vesszen a férgese! A magzatok, az utcáról berángatott emberek, fő, hogy győzzön az eszme, ha belepusztulunk akkor is. És ezt a nép, az istenadta nép éljenzi. No komment!
Szeretettel: Rita 🙂
Lidércesen jó, meg szomorú. Meg keserű. Tudod, néhány dologban azért más véleményen vagyok, De mindegy. Asszem, kicsivel több empátiával meg lehetne oldani közös dolgainkat, De ez csak illúzió.
ölellek: /túlparti
Kedves Túlparti!
Köszönöm, hogy olvastad. Az, hogy más véleményen vagy bizonyos dolgokban természetes, hiszen nem egyformán rezonálunk a dolgokra. Nekem a gyermekgyilkosság nem öröm, ahogy az se, hogy nagyon közel vagyunk a világháború kitöréséhez, mert egyik nagyhatalom se a békére törekszik. A kreatív Macron, aztán a britek, de említhetem Scholzot, avagy Ursulát, szinte mindegy melyiket is, mert mind a háborúba akarja befektetni a milliárdokat. Bidenről nem is beszélve, akinek érdeke Ukrajna győzelme. Nekünk viszont Európa megmaradása, jóléte lenne az érdekünk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Olvastam írásod, hát, nemigazán szatíra… A terhesség-megszakításnál nagyobb vétek a teherbeesés. Ma már van biztos fogamzásgátlás, élni kell vele! A jognak mégis biztosítania kell az anya döntési jogát. Ha meggondolta a szülést, azt is! A népszaporulatra persze nálunk is óriási szükség van, de a gyerekeket fel kell nevelni az öneltartó szintig, és ez két ember kötelessége: az anyáé és apáé. A válások számát kell csökkenteni, mert ma ez szinte minden második házasságot veszélyezteti. Három lányom közül kettő már rég-rég elvált, most válik a harmadik. Mindhárom ex-vejemet hibáztatom… Én is kétszer váltam, pedig egyszer sem akartam. A szigorúan katolikus vejek is hazudtak a templomban… Írásod tetszett, a benne foglalt indulat érthető, a jelenség szomorú, de létező. És akkor itt ez a háború, két testvérnép között. A köztük lévő határ módosítása nem ér meg egy világháborút! Nincsenek egy súlyban! Oroszországnak nagy vesztenivalója van: a területe, a természeti kincsekkel. És a NATO felsorakozott a határán… A volt baráti, szocialista Varsói Szerződés államai… Szóval, az írásod tetszett, világos, korrekt, érzékeny, tömör. De nem szatíra…
Megértéssel olvastalak…
Szeretettel:
Dávid
Kedves Dávid!
Nagyon aranyos vagy, hogy rászántad magad az írásom olvasására és külön köszönöm, hogy nem minősítetted szatírának. Olykor gondban vagyok, hová soroljak be egy “alkotást”. Azonban rengeteg valódi szatírát írtam, amin gondolkodni se kellett, mert egyértelmű volt a műfaji meghatározás. Védekezni, ha nem tudja felnevelni, inkubátorba tenni, örökbe adni, bármit, csak megölni nem. (Ezek: Oszkár, Csupa öröm az élet, Az utitárs, Miről beszélünk – ez az egyik kedvemcem – A segítség – ez megjelent az Irodalmi Jelen egyik számában – Mariska néni nem pletykás, Telefonhívás)
Szeretettel és köszönettel: Rita 🙂