Találkozások a Csalafinta csalitosban

Bíborka és Pliccplaccs egyik napsütéses szombat délelőtt a kertet rendezte. A fákon egyre jobban fogyatkoztak az aranyló és a rőt levelek. Szél úrfi is gyakori vendég volt náluk. Egyre magasabbra halmozták a gallyakat, leveleket, lassan már az égig nőttek a lomb- és rőzserakások. Miután befejezték a gereblyézést, a virágokban gyönyörködtek.
-Hm, mostanában alig látom itt Szorgos Méh családot. Vajon mi lehet velük? Törte a fejét Boglárka. Még a végén kipusztulnak a méhek. Ez nagyon nagy baj lenne! Tavasszal, még itt zsongtak a gyümölcsfáinkon, a világainkon és a Csalafinta csalitosban a tisztáson, most meg eltűntek. Ekkor megjelent Szorgos méh. Fáradtan, sápadtan, láthatóan nagyon beteg volt.
– Mi történt veled Szorgos Méh? Hol van a családod? – kérdezte Boglárka.
– Nagyon beteg vagyok. Ők már elpusztultak.
– De mi történt?
– Nem tudom. Egyik nap még vidáman poroztuk a konyhakerti növényeket, a gyümölcsfákat, gyűjtöttük a nektárt, készítettük a mézet. Egyik napról a másikra ágynak estek és el is pusztultak. Nagyon hirtelen. Ha én is elpusztulok, hamarosan nem lesz ennivaló a Földön.
– Komolyan? – nézett döbbenten Boglárka.
– Komolyan! Nagy a baj! De most már megyek és lefekszem, mert nem érzem jól magam. Lázas vagyok és gyenge. Csak befejeztem még az utolsó tennivalóimat. – Miután elbúcsúztak, Szorgos Méh nagy nehezen hazarepült. Bogi szomorúan, leverten ült le a kerti padra.
– Vajon mi történhetett? – törte a fejét, de sehogy se jött rá a válaszra. Eközben komótosan közeledett Sün Frici és népes családja, kereste magának a téli szálláshelyet. Felragyogott a tekintete, amikor meglátta az égig érő kupacot. – Ez jó lesz, jó meleg és kényelmes!- mondta örömmel és azon nyomban bekuckóztak. Bogi látva ezt azon nyomban szólt a családjának, hogy senki se bolygassa meg a kazalt egészen tavaszig, akkor is csak nagyon óvatosan, mert Sün Frici és családja költözött be oda. Hadd pihenjenek nyugodtan, amíg újra meleg nem lesz. Természetesen megígérték és így is tettek és megköszönték Boglárkának, hogy szólt róla. Ficseri és családja is útra kelt már egy ideje így minden fészek üres, elhagyatott volt, az övék is. Ahogy pihenésképpen sétált egyet Bogi és Pliccsplaccs a környéken, szomorú látvány tárult a szemük elé. Tömegével voltak leverve a fecskefészkek. Összeszedték őket, hazavitték, megjavítgatták ahol szükséges volt, majd az ereszük alá jó szorosan, egymás mellé édesapjuk segítségével odarögzítették.
– Így ni! – most már biztonságban lesznek – nyugtázta Boglárka és Pliccsplaccs. Aztán folytatták a munkálatokat, egészen addig, amíg el nem fáradtak. Közben apukájuk is becsatlakozott Szuszimuszival, Nyafival és Bíborkával. Nekiálltak a virághagymák ültetésének, gödröt ástak a komposztkészítéshez, ezután az évelő növényeiket: a hóvirágot, a jácintot, a nárciszt és a tulipánt szétültették. Vasárnapra maradt az új ágyások ásása, valamint a szántás és hogy előkészítsék a földet a zord, fagyos télre, mert ugyancsak elfáradtak a kerti munkálatoktól. Még egy utolsó pillantást vetettek gyönyörű kertjükre, eltették a kerti szerszámokat a helyére és bementek a házukba pihenni.

Kérdések: Szerintetek miért vannak veszélyben a méhek? /Rovarirtó szerek használata, gondatlan méhész, betegségek, a természetes élőhely pusztulása, a klímaváltozás/ Mi lehet a megoldás? Miért vannak veszélyben a sünök? /autó elütheti, gallyrakás megbontása / Mi lehet a megoldás? /Ha sünfészket találunk, rakjuk vissza az ágakat és leveleket, ne bántsuk őket./ Miért vannak veszélyben a fecskék? /élőhelyük átalakítása, a szúnyogirtás, a vegyszerek, ember által a fészkek pusztítása /Mi lehet a megoldás? /ezeknek az ellenkezője/