Lassan szedelőzködött, a dolgozatfüzeteket stócba rakta, majd kinézett az ablakon.Látta reggel óta szakad a hó. Az autója szerelőnél van, már második hete. Amikor elromlott ígéretet kapott arra hamarosan készen lesz. Türelmesen várakozott egy darabig.Ma érezte először elérkezett az idő arra érdeklődjön. Egy kedves női hang közölte vele, az autó már a szerelőakna fölött áll,biztosan még a mai délután, de legkésőbb holnap reggel biztosan nekilátnak a javításhoz.
Ilyenkor a tűrőképesség próbatétele következik, ugyanis ha szép tavaszi az idő, az embernek van kedve hazacipelni pár kilónyi füzetet, de így…?
A következő héten hiába tárcsázta a megadott telefonszámot, egyfolytában kicsengett, majd foglaltra váltott.Jelezve felesleges itt minden próbálkozás. A névjeykártyán talált email címre egy levelet küldött, amelyben ő kért elnézést a zavarásért, de tudni szeretné hogyan áll munka az autójával.Hamarosan érkezett egy rövid válasz,amelyben a következő állt.
Be kell szerezni pár alkatrészt, igyekeznek mihamarabb megoldani a problémát. Több a semminél, kissé meg is nyugodott.Egyáltalán az a tudat, választ kapott, mindenképpen bíztató. Ami motoszkált a fejében…ekkora lehet a baj? Alkatrészeket kell beszerezni? Mi romolhatott el? Egyik baj hozza maga után a másikat? Nem észlelt semmi különöset, egyszerűen csak leállt, és onnantól nincs tovább.
Nem hajtotta agyon, kíméletesen bánt vele, megkapott minden tőle telhetőt.
A várakozásba belefáradva újabb email írására adta a fejét, pedig előtte mennyit gondolkodott, mit gondolhatnak? Türelmetlen? Bizonyos értelemben igen. Semmi kézzelfogható dolgot nem közöltek vele.Bár az igazsághoz tartozik, nem is tett fel kérdéseket a meglepettségtől. Most elhatározta, kérdezni fog. Bízva abban a megfelelő válaszok birtokába jut.
Előrelépés nem történt. Nem hogy a kérdéseire nem kapta meg a választ, semmi hír az autója felől. Újbóli tárcsázás a telefonon, majd üzenetekben tette fel a kérdéseit véleményével megspékelve.Határidőt kérve igyekezett kedvezőbb irányba terelni a dolgot. A lényeg mindenképpen az volt,elérje konkrétan mennyi ideig nem lesz nála az autó? Vagy egyáltalán javítható-e? Esetleg végképp le kell mondania róla?
Elgondolkodott azon, mi is az a tűrőképesség?Hogyan lehet azt kordában tartani?Talán úgy, hogy a megállapodott intervallumon belül türelmesen várni hallgatva, hiszen megegyezést történt.Kétfél egyöntetű megállapodásával.
Mi történik akkor, amikor ez nem történik meg? Jogosan várható el a türelem?
Az autóról azóta sincsen hír, viszont dolgozatot irat kíváncsíságból arról, mit nevezünk tűrőképességnek? Bizonytalanságban, hogyan tud felborulni a mindennapok józan ítélőképessége?
14 hozzászólás
Kaptam egy kommentet matyitól, ami itt nem látszik Szeretnék Tőle elnézést kérni, amikor javítottam módosításként, törölnöm kellett, mert valamit nem jól csináltam.
Természetesen a hibákra figyelmeztetett.Nagyon köszönöm a hozzászólását, így utólag is.
Üdv:Selanne
Kedves Marietta!
Hát a türőképességem most nekem is a határt súrolja. Bár nem egy autó miatt. Szerintem Te még türelmesebb vagy mint én… gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Szia !
Igyekszünk türelmesnek maradni.Az én türelmem kivételes alkalmakkor el tud ugyan hagyni, nagy valaminek kell történie.:-)Köszönöm , hogy itt jártál.
Szeretettel:Marietta
Szia!
Néha művésznek kell lennünk ahhoz, hogy a tűrőképességet gyakorolni tudjuk, de azt hiszem, az élet jó tanítómester.
Szeretettel: Eszti
Szia!
Valóban az élet a tanítómester, A másik felét mi magunk adjuk! Adjuk? naná:-))
Köszönöm , hogy megtiszteltél azzal olvastál.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm a megértésedet. Örülök, hogy nem bántódtál meg a kritika miatt. Így sokkal jobb az írásod. – matyi
Ne viccelj:-)Miért is bántódtam volna meg.Talán olvastad itt alul a kommentnél, én éreztem magam kellemetlenül,amiért eltűnt a kritikád.Ezért írtam le, a lényeget.Az írásom hibáira hívtad fel a figyelmet.Én ezt csak megköszönni tudom neked.Írogatok, gyakorolgatok , szeretem művelni.:-)Ha elolvasol, az megtisztelő számomra.Köszönöm!
Üdvözlettel:Selanne
Kedves Selanne!
Nem is hinnéd, mennyi mindent képes elviselni az ember. Pláne, ha van egy kis ideje előre felkészülni. Fontos az edzés, az edződés.
Üdvözlettel, uv
Szia!
Hiszem, hát persze :-)a mindennapok is erről szólnak. Edződünk,s ez fontos, ahogyan írtad:-)
Szeretettel:Selanne
Ma mindenhez türelem kell…és bizony az emberek sokszor a tűrőképesség határát feszegetik.
Szia Arthemis!
Van amikor feszegetik, mi is lenne velünk a stressz nélkül:-))
Üdv:Selanne
Kedves Marietta!
Kitűnő tűrőképességed van!Jöttem edződni 🙂
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Igazából, az életemben egyszer veszítettem el a tűrőképességemet, viszont akkor nagyon. Nem ismertem magamra, de szerencsére ez a múlté. Meg voltam akkor keveredve, feszült voltam, nehéz időszak volt. Felmérni is csak utólag voltam képes. Edző nem vagyok, viszont nyugodt, az egészen biztos.:-). Örülök, hogy olvastad ezt az írást, gyere hozzám, amikor kedved tartja.:-)))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Jó a kérdésed, hogy hol van az emberi tűrőképesség határa? A választ mindenki kutatja, de az biztos, hogy sok esetben feszegetik ezt a határt – ha kell, ha nem -, értelmetlenül.
Mindenesetre szerelőt kellene cserélnie a tanárnőnek… 🙂
Judit