Attila, miközben beszélgettek a büfében, egyre jobban érezte munkájának felelősségét. Igazán kikapcsolódni sem tudott. Az járt a fejében, holnaptól minden idegszálával a munkára kell összpontosítania. Szeretné a határidőt tartani, szeretné ha munkája elismeréseként érezhetné majd a megbecsülést, s nem titkolt szándéka volt az is, stabillá tudja tenni munkahelyét. Ez manapság nagy vágya mindenkinek. Eszébe jutott még, Laci tanulmányi útjának sikere, az Ő sikere is lehetne egyben, hiszen ha minden a várakozás szerint alakul, az utódja lehet. Álmodozni kezdett, Saci zökkentette vissza a jelenbe.
-Egy somlói galuskát, a kávé mellé?-fészkelődött a székében , és felváltva tekintgetett két kollégájára.
-Rendben!-felelte szinte egyszerre Attila, és Mariann.
-No csak, no csak! Ez aztán az összhang. Ha minden így fog passzolni az elkövetkezendő időszakban, akkor mi leszünk a nyerő páros.-csillant fel Attila szeme. Munkában remélhetőleg azok leszünk, ráadásul mindent el fogok követni annak érdekében ez így legyen. Azért az igazsághoz tartozik, nem voltam igazán lelkes, amikor felkértek erre a teendőre. A mindennapjaim nyugalma borul fel. Eddig bejöttem reggel nyolcra, a munkaidőm négy órakor lejárt. Kényelmesen el tudtam menni a lányomért az iskolába. A délutánom további részével magam rendelkezhettem. Ez felborulni látszik amennyiben elhúzódik a folyamat, ki tudja mikor ér véget a nap? Lehet egy kérés?
Úgy betáblázni a napot, hogy tartani lehessen, és négy órakor fairont?
-Nem tudom garantálni, sajnos, hogy minden nap pontban befejezzük a munkát. Függ attól, mennyiszer kell a folyamatot megcsinálni, ráadásul nem egy fázisú a művelet. Javasolnám, a gyerek felügyeletét átadni az édesapjának ezekre a hetekre. Mekkora a kislány?
-Kilenc éves a lányom. Aránylag önálló is, csak a forgalom az utakon… és hát a megszokás hatalma.
A férjemre nem számíthatok.- mondta alig hallhatóan, maga elé merengve.
-Megkérdezhetem az okát?
Természetesen. Nincs semmi titkolni valóm. A férjem három éve elhunyt, egy autóbalesetben.
-Sajnálom! Nem volt erről tudomásom.-hebegte zavartan.
-Nem történt semmi. Akkoriban nagy hírnek számított, de az idő nem áll meg. Nekem is talpra kellett állnom, lelkileg egyaránt. A szabadidőm legnagyobb része a gyereké. Akkoriban, sok programot szerveztem, igyekeztem könnyebbé tenni a mindennapokat. Azóta ez beivódott az életünkbe. Együtt vásárlás, mozi, télen korizni jártunk, Tavasszal a sok kirándulás, nyáron egy hosszabb-rövidebb nyaralás… de nem szeretnélek untatni a magánéletemmel. Igyekszem egy áthidaló megoldást találni.
Még ma este beszélek valakivel, aki reményeim szerint elvállalja némelykor a gyereket.
Észre sem vették, hogy Saci már régen bekanalazta a habos csodát. Felállt, és a kiszolgáló pultnak támaszkodva csevegett a büfés nővel.
-Ők a jelenlegi kollégáim!-mutatott hátra az asztalhoz. Egy kísérletben lehetek a kisegítőjük.-lelkesedett.
-Kisegítő? Nézett fel a nő szemüvege mögül, miközben a poharakat törölgette . Az mit jelent?
Előkészítem amire szükség van, majd elmosogatom, a piszkos edényeket, és minden olyan munkát elvégzek ami…
-Modern takarító személyzet, ha nem tévedek.- nézett rá a pultos nő unottan.
Az hát! – kuncogott Saci. Egy laborban. Egy laborban, ami nem iroda, nem teakonyha, nem klotyó.
Elit hely. Még a partvis is új, ott mindennel öröm lesz dolgozni. És hát mindenkivel.-mutatott az asztalhoz.
Nézze, milyen régóta beszélgetnek!.Észre sem vették, hogy felálltam.-tekintett feléjük áhítattal.
-Van egy gyanúm, többször nem fogják majd észrevenni. Órabérben jár majd ide kávéért, majd inni valóért. Ismerem én az efféle kibontakozást. Tudja? Ha én egyszer leülnék írni egy regényt arról, amit itt láttam, a vízesés is megállna. Bestseller lenne belőle.- húzta ki magát, büszkén megigazítva a kötényét. A Tóth Richárd meg a Venczel Tünde is addig dolgoztak együtt, egy megbízáson, míg az ágyban kötöttek ki. Volt akkora botrány belőle, hogy csuda.-mesélte lelkesen.
-Ne mondja, hogy nem hallotta?-kíváncsiskodott.
-Nem hallottam, tudja, amúgy olyan vagyok, mint a majmok bolygója filmben a majom szimbólum. Nem lát, nem hall, nem beszél.-mutogatta el lelkesen azt, amiről éppen mesélt.
Tőlem mindenki úgy tesz, ahogyan jónak látja. Viszont ha arra adja fejét, ír egy könyvet, és kiadatja
egy dedikált példányt megvásárolok, legalább nyugdíjas évemben elolvasom cégünk legendáját, egy büfés nő megemlékezéséről. Ki ne hagyjon semmi fontosat!
Annyira belemerültek a beszélgetésbe, észre sem vette, az asztal már üres, nincs ott senki. Szélsebesen elköszönt, sietett vissza a laborba. Az ajtóhoz érve, megtorpant, és arra gondolt, mi történne, ha benyitna, és meglepetést okozna ezzel. Amiket most hallott, mire másra lehet gondolni?
Azután rögvest arra a következtetésre jutott, a büfé táptalaja a pletykának, minden másnak tűnhet.
S egy határozott mozdulattal lenyomta a kilincset, és belépett.
Az asztalnál ült Mariann, és Attila. Iratkupac előttük, látni lehetett, a holnapi napot készítik elő gőzerővel.
Saci körülnézett, mit pontosan hol talál meg majd holnap. Elővett egy puha rongyot, áttörölgetett mindent. Éppen a felmosóvödörbe eresztette a forró vizet, amikor kopogtattak. Az ajtóhoz sietett. Egy hölgy állt az ajtóban.
-Mezei Attila Urat keresem.
-Egy pillanat türelmét kérem.-invitálta közben kezével beljebb a hölgyet.
Attila felnézett, majd felállt, és elindult a vendég felé.
A hölgy készpénzt hozott, amely a költségek fedezésére szolgált. Elmondta heti összeg, számla ellenében, ami szükséges, legyen az bármi, megvásárolható. Átadta a pénzt, és távozott.
Saci kihasználva az alkalmat, vásárlásra hivatkozva kérte elmehessen. Összeírták mi mindenre van szükség, majd megbeszélték, holnap nyolc órakor kezdődik a munka. Attila kérte a pontosságot.
Az idő elszaladt. Elköszöntek egymástól, majd mindenki indult a maga útjára.
Attila felment az irodába, Bea már nem volt ott. Az íróasztalán sorakoztak az aláírni való levelek.
Lezseren végigfutott mindegyiken, odafirkantotta kézjegyét, majd kibújt a cipőjéből, lábait felpakolta az asztalra. A zsebébe kotorászott, elővette a mobilját. Üzenetet mutatott, a kijelző.
Nem nézett bele, csak mormogta.
-Jól van kislány, jól van. Itt vagyok!
12 hozzászólás
Kedves Marietta!
Érdeklődéssel olvastam a 18. részt. Várom a folytatást!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Folytatom, igen. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Végre folytatod!
Érdeklődéssel olvastam a fejleményeket, csak egy helyen állt meg a szemem: "odafirkantotta a névjegyét" helyett jobb lenne az "odafirkantotta a kézjegyét" /vagy a szignóját/.
Lám még el sem kezdték a közös munkát, és máris elindult a büfé pletyka róluk… Hm, ez váratlan volt a számomra!
Judit
Kedves Judit!
Folytatom igen, az időm ami hátráltat valamelyest. Talán nem büfé pletyka,hiszen Saci belecseppent ártatlanul, az olykor unatkozó, képzelődő, személyzet fantázia világába.Elhatárolta magát, nem akart partner lenni. Igyekszem a mindennapok olykor hamis szemléletét is belevinni az írásba. Tetszik ahogyan reagálsz, várom nagyon az észrevételeidet, nagyon tanuló vagyok, és azt gondolom merész, hogy felteszem ide. Köszönet, hogy olvasol!:-)
Szeretettel :Marietta
Szia Marietta!
Meglepő folytatás, most Attila van porondon… 🙂 Nagyon jól érzekelteted, hogyan szövik a pókhálós történeteket az emberek, munkakapcsolatok alapján (is). Bevallom az elején nem gondoltam, hogy egy egész regény lesz írásodból, de már látom.
" Jól van kislány, jól van." :))))))
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia Ica!:-)
Így írom, ez egy hóbort talán, a két szálat párhuzamosan viszem. Nem biztos hogy jó, talán egyszer összefésülöm, ha lehet. Mai, valóban mai szemléletek, ebben a részben a pletyis, ráérő ember, úgymond képzelgő ember kevésbé jóindulatát igyekeztem felvázolni. Hosszú ez amibe belekezdtem. Meglátom meddig lesz értelme ide feltenni, ha nem látok érdeklődést, írom a fiókomba.:-) Még jól áll a dolog. Te pedig nagyban hozzájárulsz, és ezt köszönöm!:-)))
Szeretettel:Marietta
Elolvastam az eddigi részeket. Elég vegyesek a benyomásaim. Azt hiszem ez a regény "menet közben" készül!
Ha előbb készen van az alkotás, csak aztán kerül fel, sok hiba elkerülhető lenne. Feltünnének újraolvasáskor a megváltozott karakterek, szokások, nem kapcsolódó szálak.
Szia!
Igen,ment közben készül, illetve folyamatosan írom. Megértem a vegyes benyomásodat. Tudom sok a hiba benne, átfésülöm biztosan. Abban nem vagyok biztos, fel is tudom fedezni a hibákat, egy párat talán. Azon mindenképpen gondolkodtam már, egy valakit megkérek majd , ha idegileg bírni fogja átnézni. 🙂 A türelmedet köszönöm, örülök, hogy átvergődted magad rajta:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Remélem itt nem torpan meg a történet, várom a kibonatkozást.
szeretettel ölellek
Anikó.
Nem szeretném, ha megtorpanna, kicsit én torpantam meg, mert régen írtam már a Vízesést, szeretem pedig írni, csak rá kellene újból hangolódnom. Igyekszem…, bár vágyam egyszer valamivel összemosni, összefésülni.
Szeretettel:Selanne
Itt tartok Marietta! Hű, de izgalmas lett itt is, ott is.
Még tíz rész van előttem, ha jól számoltam… Vigyázz, tényleg beérlek!:)))
(csak így zárójelben, kikotyogom, hogy most én is regényt írok. A 20-ik résznél tartatok, s olyan 30 körül lesz, talán):)
No, majd jövök és folytatom!
Szeretettel
Ida
Örülök Ida, hogy írogatsz te is egy regényt. Remélem olvasható lesz itt is majd. Jó munkát kívánok hozzá. 🙂
Beérsz, ajajjj biztosan, mert úgy készül, mint a Luca széke Bárcsak tudnám írni, amikor szeretném! Köszönöm, hogy kitartó vagy.
Szeretettel.Marietta