Bárcsak megadná Neked mindezt! Megérdemelnéd, Zsu. Nagyon szép vers. Olyan, mint egy ima.

Jó, hogy megírtad ezt. Olyan, mint egy rövidfilm, aktuális, ráadásul egyeseknek mekkora tükör...

Aranyos, nagyon. Engem a vesszők hiánya zavar, de lehet, hogy maradjon az én problémám 🙂 Bájos, játékos.

Csudajó! Ennyi képet egy versbe! Kétszer is elolvastam. A szépsége mellett érdekes, néhol mosolyogtatóan bájos, máshol pedig "merengető". Gratulálok.

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, hogy a versemnél jártatok! Örülök Nektek!

Dehogy egoista megközelítés... szerintem kivétel nélkül mindannyian arra "használjuk". Csodálat ez a versed is. Az utolsó szakasz valami döbbenetesen jó, és annyira, de annyira értem...

Gyönyörű szonettciklus. A gondolatisága annyira gazdag, tiszta, szép, áradó! A formáról Kankalin elmondta az első-utolsó sorokkal kapcsolatos szabályt. Azzal az egyfajta "vázzal", amit felállítasz majd a koszorú összetartására, szerintem könnyebb megírni. Nagyon szeretnék olvasni még Tőled szonetteket, szonettkoszorút!

Alapvetően jó. A történet is. Tibornak abban igaza van, hogy sokat kellene csiszolni rajta, ám ígéretes írás. Szerintem tehetséges vagy, és meglásd: minél többet írsz, annál jobb lesz!

Köszönöm szépen, Ági! Taz, Neked is!

Természetesen elhiszem, ha mondod. Szerencsére még nem találkoztam ilyesmivel. Úgy tudom csak elképzelni, ha az ember saját magával ironizál, azt úgy igen, lehet, hogy én is megtenném. De csak amolyan Cyrano-üzemmódban.