Reggelente lágy dallamok, figyelmes pacsirták ébresztgették az embereket. Kár, hogy igen hamar lemerültek, így gyakorta kellett bennük elemet cserélni. Ettől az apróságtól eltekintve minden tökéletes volt. Csinos és páratlan.
Itt soha nem történt baleset, s mindenki mosolyogva üdvözölte a másikat. Nem voltak dühös, fáradt emberek, nem létezett öregség, s nem ismerték, hogy van olyan is, hogy nincs tovább. Márványlapból nem készültek sírlapok, piros orcákon nem patakzott könnyáradat. Sötét éjszakákon a szívek nem remegtek félelemtől, a fájdalom sikolyai nem szakadtak föl kollagénnel töltött ajkaikról. Nyakukhoz szorított kés élek miatt nem könyörögtek életért. Nem akasztották föl magukat, még csak gyógyszer túladagolást sem hajtottak végre. Nem ismerték a ciánt, a háborút, a homlokról gyöngyöző vért. Mindegyikük azt vallotta, az csupán lekvár. Más nem lehet.
Mintapolgárokhoz illően szerető állatbarátok és lelkes környezetvédő hírében álltak. Szerették a róka, csincsilla, mosómedve szőrméket, amiket szenvedélyesen gyűjtöttek. Azonban, az újság nem vitte magát az asztalhoz, így csavarokat rágcsáló, s ólommentes benzint lefetyelő kis kedvenceket is tartottak. Precíz kidolgozás jellemezte a hűséges ebeket, melyek – programozásukból adódóan -, minden órában vakkantással jelezték az idő múlását. Mivel a napok ugyanolyan mederben zajlottak, erre nem igazán volt szükség, de hát olyan szórakoztatónak tűnt.
A lány karcsú alakkal, sugárzó szépséggel büszkélkedett. Igen nagy munka feküdt a hibátlan testben. Adjunk hálát az égnek, hogy születtek olyan lelkiismeretes, derék emberek, akik életcélként tűzték ki mások megsegítését, illetve megszépítését. Ne felejtsünk köszönetet mondani azoknak, akik nevéhez olyan hatalmas hőstettek fűződnek, mint például a tükör és az első hajsütővas megalkotása. Esténként mormoljunk el legalább egy imát, hogy a továbbiakban se csüggedjenek, legyen erejük – az emberiség jövőjét erősen meghatározó-, életmentő használati cikkek forradalmasításához. Mihez is kezdenénk műmellek, műszempillák, műkörmök, műhajak, mű, mű, mű testrészek nélkül?
Viszont a művirágok egyik nagy előnye, hogy nem száradnak ki.
13 hozzászólás
Elgondolkodtató írás. Szerintem egy ilyen világ unalmas lenne, hiszen az emberek elfelejtenék megbecsülni azt, ami boldoggá teszi őket, és belefásulnának a saját kis világukba. A művirágok valóban nem száradnak ki, de mi értelme lenne a halhatatlanságnak? Szerintem nagyon unalmassá válna. Ezeket a gondolatokat ébresztetted fel bennem.
Zsu
Szeretem az iróniát, de az írásaimban nem szeretem kimondani. Valahol mindig bízom benne, hogy érződik. Azt is szeretem, ha valaki rezzenéstelen arccal humorizál.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Kedves Nola!
Az a sok mesterséges mű, mégis csak élettelen, s nem tartoznak a kedvenceimhez. Ha pl. művirágot látok, hiába lenne szép, de élettelen, ezért megborzongok tőle. Minek az, mikor tele vannak a kertek, tele a határ sok-sok szépségesen szép igazi virággal…
S mire jó az a sok mű, mű, mű…
Nem szépek, nem természetesek, azoktól is borzongok. Amikor némelyek kirakják a fociméretű műmellüket látványnak… Kinek tetszhet? De nem sorolom.
Ami mű, az nem természetes, tehát sohasem érheti utol a természetest, a TERMÉSZETET!
Jó, hogy írtál róla.
Szeretettel: Kata
Hűű, micsoda utópia! És milyen gonosz! Nagyon tetszett! (Bár lehet, hogy inkább a cikkek-esszék közé raktam volna a helyedben.)
Kedves Nola!
Ez egy jó fricska.Én a mű testrészeket kihagytam volna belőle annak még van értelme is és hasznos is.Engem szórakoztatott amit írtál.
Ági
Igen, szerintem is nagyon jó kis gonoszkát írtál, amolyan "szemrebbenés nélkül" stílben.
Szerencsére csak viszonylag távolról figyelem azt a jelenséget, amelyből eredeztetted az utópiádat. Jó írás, volt, amikor nem bírtam mosoly nélkül. S az nem mű-mosoly volt 🙂
Gondolom, nem a művégtagokra meg a művesére, műszemre (wwhhhh…), ilyesmikre gondolt Nola, amikor ezt írta, mert a gyógyászati segédeszközökkel, életben tartó szervekkel szerintem senki nem ironizál, Ági 🙂
Tudom vagyis gondolom, de nekem ez jutott eszembe.Hidd el van aki ironizál vele.
Ez egyfajta humor ami a túléléshez szükséges pár embernek, hogy el tudják viselni amit szinte képtelenség. Ez nem kamu szöveg ilyen is van Andi 🙂
Természetesen elhiszem, ha mondod. Szerencsére még nem találkoztam ilyesmivel. Úgy tudom csak elképzelni, ha az ember saját magával ironizál, azt úgy igen, lehet, hogy én is megtenném. De csak amolyan Cyrano-üzemmódban.
Szerintem lehet én nem értelmeztem jól.Csak leírtam ami eszembe jutott vagyis tapasztaltam lehet nem illik ide, de remélhetőleg Nola nem fog kiakadni mivel személyeskedés vagy sértő megjegyzés nincs benne. Hihetetlen dolgokat produkál az élet, ha nem látom én sem hiszem el.
Szép délutánt Andi.
Az írás nagyon jó, mulattatott. Ági, nincs jogom a véleményedet véleményezni, de valamit nagyon félreértettél itt. 😀
Ne keljen már magyarázkodnom? Miért is tenném? Hanyadszor van ez a nem érted elmagyarázom mert hülye vagyok? Minek vagyok itt? Ilyen dolgok lefordítva.
Hányszor fordult elő amióta itt vagyok?
Értelme volt? Ha nem lenne olyan "felhőtlen" a kapcsolatunk nem jutna eszembe ilyet írni.
Ez már kezd a szándékos lejáratás fele kacsingatni.Már egy rohadék hsz-be is bele lehet kötni? Kezdődik minden elölről? Ne itt. Ne máshol.Köszönöm.
Csak félreértettél egy viccet, nincs ebben rosszindulat. Miért kell így felkapni a vizet?
Jól van. Minden oké. Hagyjuk. Ennyi.