Egyszer valóra válhat minden álom,
egyszer felérhetünk a messzi csúcsra.
Vágyunk szaladhat szerte, hét határon,
mocsár se húz le, mert kitér az útja.
Ha egyszer úgy dalol nekünk pacsirta,
hogy "csak egyszer éljük rongyos életünk",
habár terelget, mégis ezt tanítja,
szülni költeményt, sorokba vén betűt.
A Vén Betűt, miből csiholt ezer lesz
és a milliók után sokmilliárd,
a tartalom sodor, belézuhan test,
mert én így szövöm szavakba azt, mi bánt.
Gyakran ont a tollam nemvirágosat,
csupán a tisztulás mi hajt, dalom lett,
mert erősugár a szó ha megfogant,
hisz egyszer szült anyám, egyszer halok meg.
Csak egyszer.
20 hozzászólás
Gratulálok!
Csodásan bánsz a szavakkal!
Érdemes a betűket elvetned
Mert midőn ezek megerednek
erős szárat eresztenek
termésüknek az emberek
olvasáskor örülhetnek.
Szia Béla! 🙂
Megtisztelő, hogy jó szántóvetőnek tartasz. Köszönöm szépen, jólesett asszociációd. 🙂
Szeretettel: Kankalin
´csupán a tisztulás mi hajt´
Ezzel leírtad az írás lényegét!
Csodaszép írás!
Gratuálok:sailor
Szia sailor! 🙂
Valóban ez a lényege. Talán egoista megközelítés, hogy önnön céljaimra használom a versírást, viszont a tisztulás ezt kívánja, vagy inkább az életösztön.
Ha adni tudok másoknak is, az viszont öröm, így az egoista szemlélet talán pozitív töltetet is kaphat.
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Van egy-két dolog az életben, ami csak egyszer…
Azt gondolom, ez így van rendjén. Megmondom őszintén, én a filmekben sem szeretem a "kettőket", mert azok nem az igaziak. (Kivéve persze, ha eleve több részesre tervezték a filmet.)
A másik dolog az írás. Valamiért azt érzem, hogy azok az írások sikerednek jóra, amelyeket "önző módon" az író, költő saját nyűge, boldogsága, bánata, kíváncsisága stb. hív életre.
Ezek csak úgy maguktól jönnek lazán. Nem mesterkéltek, nem erőltetettek.
Veresedhez őszinte gratulációm!
Szeretettel: Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Sok olyan van. 🙂
A filmek terén nekem is ez a véleményem. Az első arat, a második csak árnyéka a kiindulópontnak.
Ha az önzőség nem bűn a költészetben, annak örülök, mert sehol nem vagyok annyira elvetemült, mint itt.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Dehogy egoista megközelítés… szerintem kivétel nélkül mindannyian arra "használjuk".
Csodálat ez a versed is. Az utolsó szakasz valami döbbenetesen jó, és annyira, de annyira értem…
Szia Szkít! 🙂
Muszáj arra használnom, hiszen ha nem tenném…
Az utolsó szakaszt nehéz volt betűkkel illusztrálnom…
Sok erőt kívánok, mert tudom, éppen annyira szükséged van rá, mint nekem. 🙂
Tudom, hogy érted. 🙂
Vigyázz magadra, írj sokat, mert engem minden versed épít! Na, ez az igazi önzőség. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! Szerintem az, aki megosztja másokkal mindazt a szépséget, ami a lelkében van, nem egoista. Az egoista inkább elvenni akar, nem pedig adni. A természet is csodaszép, elég kimenni mostanság és megnézni az ezerszínű fákat. Mégse mondja senki, hogy a természet egoista, mert hivalkodik a szépségével. Az ilyesmit, azt hiszem, pontosan az irigy (egoista) emberek találták ki. A legszebb versek mindig azok, melyek belülről jönnek. És ez nagyon szép lett, még ha fájdalmas is. Hogy milyennek látnak, ne törődj vele, csak alkoss! Gratulálok.
Szia norton! 🙂
Csak kutyafuttában vagyok itt, de megértettem mindent, amit írtál.
Nehéz nem törődni dolgokkal, de próbálok… alkotni méginkább.
Köszönöm szépen hosszas hozzászólásod, jólesett, erősített, hát alkotok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ahogy írod kedves Kankalin!
Szép álmokat!
Szia eferesz! 🙂
Én mindig így írom. 🙂
Köszönöm, hogy itt voltál, meg az álmokat is! Jól jönnek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Ha egyszer vagy valahányszor kiírja magából az ember azt, ami bántja, úgy érzi megkönnyebbült. De jön egy újabb és még a többi. Tehát írni, írni kell. A Te írásaid különösen szépek és tartalmasak. Kiváló író vagy, minden elismerésem.
Üdvözlettel Alexa
Szia alexa! 🙂
Többre értékelsz, mint aki valójában vagyok. 🙂
Jólesik kiírnom magamból dolgokat, mindezt úgy próbálom, hogy az irodalom ne sértődjön meg. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, ismét! 🙂
A "Neked adnám" c. alkotásod után olvasva ezt a verset, valahol egy fészekből valónak érzem mindkettőt. Tudom, nem ars poetica az előző, mégis mindkettő hangulata késztetett arra, hogy ezt írjam. A tartalom más, mégis rajongás ez is valahol. A betűk olyanok, mint a varázslat, néha elszöknek, időnként nekünk tetszők, mikkel számtalan érzésnek adhatunk keretet, méltó "otthont".
Örülök, hogy megírtad a betűvetés iránti elkötelezettséged, mert példaértékű!
Szeretettel:
Val'
Szia Val (ismét)! 🙂
Ha már a fészket nézzük, akkor el kell mondanom, hogy számomra csak egy létezik, az mindig a sajátom. 🙂 A rajongás érdekes dolog. Néhány szempontból előre visz, egyéb hatása miatt pedig kifejezetten gátol a megélésben. Azért a varázslat létezik, csak a varázsló szemébe nézni nem könnyű, sőt! Ki merne tágra nyílt szemmel rácsodálkozni arra, aki láthatatlan varázspálcát tart a kezében, és varázsszóval átváltoztathat? Ki merné bevallani, hogy a varázsigék hatásosak? Naaalááátod? Nem egyszerű a fészekben maradni, ezt beletettem a versbe is. 🙂
Köszönöm, hogy gondolatokat ébresztettél bennem is, mert ahogy most pötyögve körmölök, tisztul bennem sok minden. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az első, ami megfogott, az az "erősugár a szó, ha megfogant" sor. Ez képviseli a súlypontot számomra. Maga vers is erős, mert kijelent, állít, hitet tesz az emberi kultúra alapköve, az írásbeliség mellett. Az alapfogalmak definiálása hihetetlenül expresszív (nyomatékot adó) érzést közvetít. Mintha azt mondanánk: ím, itt a kör, középpontját jelöljük x-szel! A végletesség: egyszer születni egyszer halni, szintén emberi mivoltunk megismételhetetlenségére, csodájára és tragédiájára hívja fel a figyelmünket. Mintha az mondtad volna: a feketében egy fehér vonalszakasz. Most van és eltűnik. Nekünk pedig van egy eszközünk: a "Vén Betű", amiből romolhatatlan épületet építhetünk. Mert minden elporlad, a falak leomlanak, de a szívbe metszett szó mindent túlél. A valóra váltható álom: ez az igazi ígéret! S ha ilyen hiteles forrás közvetíti, bizony valóság lesz, mert érezzük, hogy igaz, és ez a mozgósító erő! Ezért szeretem a verseidet.
üdv: Zs.
Szia Zsolt! 🙂
Örülök, hogy megtaláltad ezt a versem, mert így magam is újra szembesültem akkori gondolataimmal. Hamar megállapítottam, hogy a véleményem semmit nem változott.
A "Vén Betű" csodálatos társa lehet az embernek akár fent, akár lent van éppen. Hiszek az írás gyógyító erejében, idézem magam: "erősugár a szó, ha megfogant". Számomra ez azt jelenti, hogy minden papírra került érzés könnyít a lelki nehézségeken. Fordítva is igaznak tartom, mert az öröm hatványozódik.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a versemre. Már csaknem elfeledtem, hogy létezik. Azt is köszönöm, hogy véleményeddel erősítesz abban, hogy érdemes írnom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Az irodalom nem sértődik meg írásaidtól, sőt inkább a keblére ölel. Szerintem. A versed egy csoda. Szerettem volna kiemelni belőle, de bevallomnem tudtam. Annyira szépen simulnak egymásba a szavak mondatok könnyedén, mégis olyan mélységekbe vitt, hogy elszédültem.
…és értettem én is…..😪 Köszönöm. Szeretettel: Edit
Szia Edit! 🙂
Örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönettel én tartozom, hogy elolvastad, és a hatását is elmondtad alatta. 🙂
Szeretettel: Kankalin