Tehetetlenségem hervaszt
lelket lankaszt testet fonnyaszt
megőrjít és elmét bomlaszt
agyam káosz kétes katyvasz
nem szólhatok nem láthatlak
nem jössz és én nem várhatlak
már semmit nem tudok rólad
nélküled múlt el két hónap
mintha nem is itthon élnél
mindenfelé elkerülnél
ismeretlen úton mennél
a világon nem is lennél
és ha vagy is már csak másnak
nekem csupán csalódásnak
szemem alá árkot ásnak
sötét gödröt útitársnak
álmatlan éj üres nappal
szenvedéssel teli hajnal
bennem élő meddő vágyak
minden percben rámtalálnak
sikítanak dörömbölnek
így megy tovább felőrölnek
engedjem ki mind ma őket
erre kérnek könyörögnek
nincs már erőm ellenállni
nem t’om mit fogok csinálni
józan eszem megtartani
vágyaimra féket rakni
egyre-egyre nehezebben
alig-alig telik tőlem
gördülnek a malomkövek
porrá zúznak összetörnek.
2023. február
4 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon fájóan csengenek a sorok!
Hihetetlenül jól eltalált a cím:
“A tehetetlenség őrjítő malomkövei között ”
Írásod tartalma pontosan ezt fejezi ki:
“nem t?om mit fogok csinálni
józan eszem megtartani
vágyaimra féket rakni
egyre-egyre nehezebben
alig-alig telik tőlem
gördülnek a malomkövek
porrá zúznak összetörnek”
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy olvastad. És köszönöm a biztatást is.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
“és ha vagy is már csak másnak
nekem csupán csalódásnak”
Kedves Dona!
Jobb is, ha nem látod, mert csak még jobban felkavarna. Bármennyire is sajnálod, hogy nincs melletted, el kell gyászolnod ezt a szerelmet. Két hónap, igen, ennyi belefér, talán még több is, hiszen minél erősebb a kötődés, annál tovább tart a gyász. Nekem még most is fáj, hogy nincsenek szüleim, pedig a koromnál fogva már nem is lehetnének. Számodra viszont vigasz lehet az, hogy él és ha őszintén szeretetted még az is, hogy boldog és ki tudja? Az élet olyan változó arcát mutatja. Méltósággal elengedni, de belül – egy picit – még lehet remélni, hogy talán egyszer még egymásra találtok. Addig pedig éld a független, önálló életed! Minél jobban rendbe jössz érzelmileg, annál nagyobb esélyed van arra, hogy egyszer talán mégis. Ha azt látom, hogy valaki tönkrement miattam, nem biztos, hogy kezdeni merek vele.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm empatikus hozzászólásodat, mindenben igazad van. Méltósággal elengedni, talán ez a legnehezebb. De muszáj. Sajnos, arra már nincs esély, hogy egyszer talán mégis. Ez egyetlenegyszer volt, visszahozhatatlanul, nem sikerült, még egy esély nincs. /Ez bizonyos oknál fogva teljes bizonyosság, amit itt nem részleteznék. Ugyanolyan bizonyosság, mint amikor azt írtam, hogy soha többé nem is gondol rám, ami szintén bizonyosság, bár biztosan nehéz elhinni, hogy ezt honnan is tudhatnám. Tudom, de ezt itt szintén nem fejteném ki, honnan, hogyan./ Az egészben az az egy pozitívum, hogy legalább nem tud róla, hogyan tönkrementem miatta.
Szeretettel:
Dona