Néma kiáltásom
Az ég felé száll,
Csillagok közt repül,
S téged most megtalál.
Segíteni nem tudsz,
Reményem szerteszáll…
Ellenőriz a végzet…
S megfolyt a kilátástalanság…
Az előttem szólók már elmondták Neked a lényeget… és bizony sokan meghallották azt a "néma kiáltást", hiszen ránéztem a "Statisztikára", és láttam, hogy (megint) ott vagy, mint legolvasottabb! Nagyon jó, gratulálok! 🙂
Szeretettel: M. W.
10 hozzászólás
Az a kiálltás, ha ég felé száll,
Talán meghallgatásra talál…
Csak bízzál, csak bízzál!
Szépet, de szomorút írtál!
Kedves Dóra!
Köszönöm, kedves versikédet!
Jólesik biztató szavad!
Szeretettel: Falevél.
Szomorú vers, az egészet áthatja a reménytelenség. De ha néma is az a kiáltás, mégiscsak elhangzik, ami a küzdelem jele.
Üdv.: Rozália
Köszönöm Rozália!
Valóban így van! Amikor az ember úgy érzi, nincs már remény, akkor kell csak igazán küzdeni!
Szeretettel: Falevél.
Az előttem szólók már elmondták Neked a lényeget… és bizony sokan meghallották azt a "néma kiáltást", hiszen ránéztem a "Statisztikára", és láttam, hogy (megint) ott vagy, mint legolvasottabb! Nagyon jó, gratulálok! 🙂
Szeretettel: M. W.
Köszönöm kedves Mona, hogy ismét megtiszteltél a véleményeddel!
Szeretettel: Falevél.
Csodásan foglaltad versbe ezt a folytó érzést!
Értem, és érzem!
Gratulálok szeretettel: Marika
Igen Marika!
Ez EGY sikoly volt, EGY pillanatnyi folytogató érzés!
Köszönöm, hogy értékeltél!
Barátod: Evelin.
Ez tényleg egy kiáltás! Megkapó! Átérzem, átéltem… Gratulálok!
Szeretettel üdvözöllek: csicsada
Köszönöm Csicsada, hogy meghallottad ezt a kiáltást!
Szeretettel: Falevél.