Sok ember maszkák mögé van elrejtve
azt mutatják amit a másik látni akar,
ritkán van róluk az igazság megsejtve
a maszka egy szomorú valóságot takar.
Gázmaszka a füstben az életet jelenti
akkor kapsz levegöt mikor azt felteszed,
néha valaki a kedved is félre billenti
egy „izommaszka“ nagyon segit neked.
Egy ember ki gazdag lelki világban él
mindennapi maszka létfentartó kellék,
idege megfeszül mint a kemény acél
áll mozdulatlanul mint egy béna lélek.
Kőkemény külső a lélek védő maszkája
komoly arc mögött egy félő ember él,
fáj neki sok embernek a bántó hangja
oly sok ember feje, egy régi adóslevél.
Mi is mindennap a maszka mögé bújunk
úgy akarunk élni, mint sok millió másik,
van amikor a haragtol tüzes lávát fújunk,
ha egy intelligens ember a másik alá ásik.
Legveszélyessebb maszka, amit ma viselnek,
mikor már valaki mindig csak mosolyog,
ők már mint a birkák, csak itt-ott legelnek,
lelkük már halott, csak még a testük mozog.
149 09.07.2009
5 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bizony, az emberek maszk mögé bújnak.
Ismerek olyan embereket is, akik jópofiznak, csak hogy megkapják, amit szeretnének, utána meg semmibe veszik az illetőt, és ismerek olyat is, aki ártatlan kis angyalkának mutatja magát, és közben tönkreteszi a párkapcsolatokat.
Sajnos ma már egyre rosszabb a világ.
Szeretettel:
Nairi
Már olyan "gazdag" vagyok, hogy elővarázsoltam neked egy régebbi haikumat, aminek a látszat a címe.
Álarcod mögött
sebzett madár vergődik.
Egy másik világ.
Ez, természetesen csak egy fajtája az álarcnak, ami versed szerint is nagyon sokféle lehet, attól függően, hogy mit akarunk éppen eltakarni.
Kedves Nairi!
Látod ezért is mondom, írom, mindig, az én írásaim, egy úgynevezett versbe foglalt Agenda.
amiröl én verseket írok, azt a témát már a legtöbben megfodták, Hogy át fogják gondolni, csak a modern idők, mindig valami ujjat hoznak, és akkor jövök én a verssel, mint emlékeztető. Azért is az én verseimben nem lehet gyönyörködni (olyanokat írják azok akik sokkal jobban tudják, mert én őszintén bevallom, én nem tudom) az én verseim gondolkodásra ösztökélik az embert, és mint a Sajnos versem is, egy élénk vitára. Már sokan írták azt is amiröl én írok az nem verstéma, de nekem van egy rögeszmém, hogy mindent versben akarok megírni. Talán éppen azért, mert másnak eszébe sem jutna.
Köszönöm, hogy olvastál,és örülök, hogy írtál is.
üdv Tóni
Tóni bátyám!
Az álarcok sokaságát vonultattad fel a versedben, de akár kétszer olyan hosszú is lehetne ez a vers, mert még megannyi ilyen-olyan álarc mögött megbúvó ember lakozik.
Tetszett a téma és nagyon jó a lezárás is.
Üdvözlettel
((Zoli
Kedves Tóni!
Egy bizonyos mértékig mindannyian álarcot viselünk.
Gratulálok, Judit