gyertyalángtól fényes temető.
Sötét ruhás alakok némán járnak
sírok között, megnyugvást várnak.
Feloldozást rossz lelkiismeretük miatt.
Ha szeretetet nem adtak élőknek, riadt
tekintettel mustrálják a hideg márványokat,
arannyal cirádázott évszámokat,
melyek hivatottak megmutatni
a hozzátartozóknak, ennyi
a halott forintra átszámítható értéke.
Óriásfejű krizantém és koszorú a mértéke,
ez a társadalmi norma.
Ám Isten előtt mind egyforma
eséllyel indult egykor,
de elmúlik az ártatlan gyerekkor
és mind így vagy úgy megmérettetünk.
S, hogy nem leszünk könnyűek; csak reménykedhetünk.
6 hozzászólás
Hú! Nagyon sok igazságot hordoz a versed! Végre ilyet is olvashattam!
Barátsággal Panka!
Kedves Amarilla!
Sokan látogatják napjainkban a temetőt.
Ki ezért mint írod, ki valódi szeretetből.
Gratulálok szókimondó versedhez!
Szeretettel, Judit
Szomorú, s egyfajta tényfeltárás magáról az meberről ilyentájt.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Amarilla!
Nagyon igaz gondolatok! Valóban: Isten előtt mindenki egyforma.
Örülök, hogy elolvastam! Egy-két dologban megerősített.
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Egyszer mindannyian meghalunk, de hogy addig hogyan élünk, rajtunk is múlik. Merengő versed az elmúlásról megnyerte tetszésemet.
Szeretettel: Eszti
Kedves Panka, Judit, Fél-X, Kankalin, Rozália!
Hálás szívvel köszönöm ittjártatokat és véleményeteket!
Szeretettel: Heni