Böngészés: elmúlás
Szállnak fenséges madarak, amint röpke, földi évek, nyugovóra térünk végleg. Végtelenbe fut a lélek…
Múlik nap, múlik a holnap, múlnak arcok, múlnak harcok, mint gyorsvonat sebesen robog…
Elmúlt a tavasz. A nyárnak is vége. Múlik a virágok röpke, csodás léte. De szívemben őrzöm…
Várom, hogy majd valaki megvált, de az Isten én magam vagyok. Hordom életem összes…
Vajon megöregedtem? Hát, bizony igen. Megadatik ez mindenkinek?- sajnos nem. Ennyi volt…
Hiába virágzik minden, bennem őszi árnyak élnek. Nem kell, hogy meleget hintsen.
A holnap az egy új nap, lehet jobb, avagy rosszabb, nem olyan, mint a tegnap. Indulj útra…
Nem akart ám Ő különlegesnek lenni! Tudta jól annak lenni teher, a haszna semmi.
nézz a kezemre kedves milyen kérges és eres hold vizében szennyest földön támaszt keres…
a gerlepár egyik galambja végleg tovaszállott hat évtized vígsága küzdelme búja…