Kopog a fagy ablakomon. Halkan, valami
isteni ritmust követve, mintha angyalok
ugrálnának a hideg betonon, kopogós
csizmáikban.
Válaszúthoz ért a csatornáról csepegő víz:
futva meneküljön-e a kerítés alatt, vagy
dermedjen meg a fagyos rémülettől?
Míg a lét örök kérdéséről merengett,
árnyékot váltott a fenyő. Elhagyta házilag
sütött gyermekét, ki a járdán nyújtózkodott
egészen a szomszéd fájáig, selymesen
érintve csupasz ágait, álomba ringatva
a lehullott leveleket. Lombikbébit gyúrt
a felvillanó lámpafény, sötétbe burkolva
a vacogó tócsát.
Elaludt a vándor, molekulái egymásba
ölelkeztek, felkészülve a holnap reggelre,
mikor majd kiscsizmák sinkózzák
tükörfényesre, hogy a felkelő nap meglátva
arcát megfésülködhessen.
Angyalok csizmái ezek, földi angyaloké.
14 hozzászólás
Nagyon érdekesek a képeid, sűrű, erős írás, Csaba. Szépen épül a belső tartalom, ugyanakkor minden gondolat mögött jóval többet érzek, mint a leírt mondatok első jelentése, mind mögött történeteket látok megelevenedni. Tetszett nagyon.
aLéb
Köszönöm, aLéb!
Szia Csaba! 🙂
Azért is kedveltem meg ezt a verset, mert kivételesen jó mondogatni. Úgy hoztad össze a tartalmat és a központozást, hogy bennem kerek egészet alkotott, dallamokat is. A tények magukért beszélnek, viszont akadnak olyan dolgok, amelyek hullámvasútként hatnak rám. Térképet lehetne készíteni e versről, bennem így jelenik meg. Egyszer fent, aztán lent. Tűz és víz harca, majd a hullámvasút, ahol megrémül az ember, gyomra a torkában, dehogy gondolkodik. :)))
Mindezek mellett komolyságot sugárzol, merengést és tanulságokat. Néha aranyosan ósdi vagy, máskor modernül komoly.
Bár ellentmondásokat hozol, a záró két sorban benne az egész lelked. Talán azért látható, mert folyamatosan olvasgatlak. 🙂
Az örökös kérdés itt is megjelenik egy valós, és néhány rejtett kérdőjellel. 🙂
Nagyon tetszik! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hú, Kankalin, én most nem találok szavakat, olyan szépet írtál nekem! :S Irulok-pirulok! :)))
Köszönöm neked!
Szerintem nem kell szavakat keresgélned (úgysem találnál:))), mert amit írtam, az úgy zajlik bennem, ahogy olvashattad. Pirulnod nem kell, mert bizony szívesen járok itt, hiszen engem is épít az, amit Nálad olvashatok.
Így voltam most is itt, és leszek is,mert megelőlegeztem a bizalmat. :)))
Azééé ez nem egészen van így. 🙂 Olyan verseket írsz, amelyek csalogatnak. Komolyan elgondolkodtatnak, írásra ösztönöznek. Építő itt minden. 🙂
Szeretettel: Kankaklin
Most modern leszek: lájkolom kommentedet és téged is! :))))
:))) Én pedig ósdi leszek. :))) Kitöröltem magam onnan, ahol lájkolni lehet. :))) Viszont minden bötűd értem, örülök, hogy lájkoltál. 🙂
A lényeg, hogy itt vagy! :))
Jaj de kis aranyos, jut eszembe. Merthogy kellemesen elgondolkodtat, nem szájbarágós, agyon pallérozott rímmassza. Nagyon tetszett.
A.
Nos igen, a rímeket kihagytam. Mindet. :)) Kösz szépen, hogy olvastad, örülök, hogy elgondolkodtatott.
(Úgy tűnik, ezt a világvégét is túléljük, úgyhogy Kellemes Karácsonyt nektek!)
Sokatmondó, szépen csomagolt tartalom. Mintha csak a lelked érintené a vacogó tócsát, a nap arcát.
Szeretettel gratulálok:
oroszlán
Köszönöm, kedves oroszlán!
Szeretettel olvastam Csaba a versedet.
Marietta
Köszönöm, kedves Marietta!