szürke életébe belekeseredett
múzsája már a múlté
ihlető forrása semmivé lett
félkész műve a fióké
vágyott újra lázra alkotásra
rejtélyre izgató titokra
hogy a földöntúlit lássa
találjon szépséges verssorokra
Aphrodité meghallgatta a kérést
küldött távoli éteri szókat
suttogó hangú homályos érzést
mi újra versírásra nógat
nekiállt a költő faragta a rímet
örült a lelke a parázs felizzott
tolla alatt megint minden szép lett
itta magába az ihlető hangot
múltak a napok teltek az évek
a bizsergő érzés élő testet öltött
lassan a ködös homályból kilépett
távoli múzsa a talányba öltözött
tetszett a költőnek a látvány
a titokzatos sugárzó angyal
hibátlan akár a márvány
csupa rejtély ki eltűnt a nappal
de minden éjjel újra visszatért
állt a szobában szép ragyogással
nem kellett fohászkodni ihletért
verseit bevonta sugárzó arannyal
ahogy egyre több időt maradt
egyéni arca lett a sugárzás oszlott
a kontúrok lassan kirajzolódtak
szellemlényből földi lánnyá romlott
megszerette a költőt ezért tette
lett múzsából igaz valóságos ember
fájdalmat örömöt érző érte
hátha valami viszonzást elnyer
a költő retten mi lett a szépből
az ihlet adó titkos távoli lény
oly fakó oly köznapi szeméből
hova tűnt az izgató isteni fény
így már nem kellett neki minek
ilyet talál bárhol bármikor
csak az ismeretlen lehet az ihlet
a közeli valóság túl komor
nem engedte magához közel
hús-vér nőre semmi szüksége
neki az kell mit nem érhet el
maradjon távol visszaküldte
6 hozzászólás
“csak az ismeretlen lehet az ihlet
a közeli valóság túl komor
nem engedte magához közel
hús-vér nőre semmi szüksége
neki az kell mit nem érhet el
maradjon távol visszaküldte”
Szeretettel: Rita 🙂
Igen? Mit szerettél volna mondani?
Kedves Dona!
Remek vers megint!
Csodaszép az ihletben fürödni!
Szinte minden magától megy,
Elkap egy áradat,egy örömhullám,egy
szépség sugarait keresö vágy és
mennek a csodás gondolatok,érzések
a papirra!
Jön a kijózanodás a befejezésnél:
“csak az ismeretlen lehet az ihlet
a közeli valóság túl komor
nem engedte magához közel
hús-vér nőre semmi szüksége”
Mégis,akitöl ennyit kapott-nék
megbecsülném!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a dicséretet és a gratulációt. Igen, én is ilyesmit szoktam érezni, bár sokszor örömhullám helyett inkább fájdalom vagy rezignáció szokott elkapni.
Hát igen, nem vagyunk egyformák, valaki hálás, valaki nem, valaki mer elfogadni, valaki nem, valaki közel mer engedni, valaki nem. Tapasztalatom, hogy az okos, intelligens férfiak, ha még művészi vénával is meg vannak áldva, inkább zárkózott, visszahúzódó, introvertált emberek, talán mert érzékenyebbek az átlagnál, és ezzel védekeznek a külvilág rútsága ellen. /Bár nekem is van, ha nem is művészi tehetségem, de érzékenységem igen, és én roppant barátkozós ember vagyok. Mint ahogy fentebb írtam, nem vagyunk egyformák./ Persze nem akarok általánosítani, annyi tapasztalatom nincs, hogy ezt megtehetném. Ezek szerint te vagy a ritka kivétel /vagy ha rosszul látom, nem is annyira kivétel/, aki megbecsüli múzsáját. /Jó neki./
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona! 🙂
Lenyűgöztél….rengeteget olvastam Tőled az elmúlt évben de mind közül ez az alkotás érintett meg legjobban: meseszép..az az utolérhetetlen isteni fény ragyog benne!
Szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, nekem is egyik azok közül, amik közel állnak a szívemhez. Egy nagyon érdekes és értékes intellektuális kapcsolat volt /ennek stációit egy későbbi ciklusban fogod látni/, egy darabig kölcsönösen inspiráltuk egymást, aztán ez lett a vége. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:
Dona