Az ember minden egyes nap,
az élettől egy-egy pofont kap,
De mégis mindig tovább remél.
Remél, de sokszor mind hiába,
mert egyetlen perc alatt összedől világa
mit addig eltervezett, és igaznak hitt,
De mind porrá lett, már nincs semmi itt.
Bízni a sikerben, és hinni a jóban
A legnagyobb feladat ma,
egyben a legnehezebb valójában.
De mégsem lehetetlen,
mert amíg a sikert hajszoljuk,
Olykor görcsösen, szüntelen,
Hozzászokunk, újra az álmot látjuk,
Igyekszünk és egyre kevesebbet hibázunk
Végül meg lesz a várva várt aranyunk,
Később majd talán gyémántunk.
De a kegyetlenség és az aljas zsarnokság,
sajnos már egyre több manapság,
mert az emberek kár, hogy nem becsülik meg egymást.
4 hozzászólás
Na ja erre mondják, másból sem áll az élet csak csalódásból. Na de lehet tenni ellene.
Elkeseredett a versed, azért remélem érnek sikerek is. Hajrá!
szeretettel-panka
Kedves Dpanka!
Köszönöm szépen a hozzászólásod. Igen, kisebb sikerek vannak, mert az által előbb utóbb csak eljutok a nagy sikerhez remélem.
Üdvözlettel: Aphrodite
Szia Aphrodité!
szerintem remekül indítottál, aztán kiengedted a gyeplőt a kezedből, mégsem hullott szét a mondanivaló, sőt…és talán ez a bajom…
Üdv: Cal
Kedves Aphrodité!
Sok igazságot rejtettél el versedben.
A reményt sohasem add fel!
Szeretettel: Kata